Normális az az egyetemi tanár aki arra panaszkodik hogy a mai diákok pragmatisták és csak azt nézik hogy az adott tudás tantárgy mire használható mennyit ér a piacon?

Több egyetemi tanáromtól hallottam, hogy a mai diákok már mások mint régen (még jó hogy 30-40 évvel ezelőtt mások voltak…) és hiányzik belőlük a tudás utáni vágy az igazi értelmiségi szemlélet, a maga a tudás öröme okán végzett tanulás. És csak azt nézik, csak azt kérdezik, ez a tudás mire használható az életben, mennyit ér a munkaerőpiacon.

!!!

Ezek normálisak? Hát persze hogy diákként semmi más nem érdekel, csak az hogy a választott szakmám szempontjából az adott tantárgy tudás mennyire hasznos mennyire piacosítható.

És bizony ha kiderül hogy semmi munkaerőpiaci értéke nincs egy adott tantárgynak tudásnak akkor megkérdem ezt mi a jó francnak kell megtanulni? Ezzel jobb szakember leszek? Nem. Akkor meg minek? Hogy műveltebb legyek? Hagyjuk már. Agyonművelt valójában semmihez se értő utcát seprő munkanélküli bölcsészekkel tele a padlás.

Pl. nekem infó szakon vannak „értelmiségképző alaptárgyak”. Filozófia, etika, politológia, szociológia. Csupa hulladék töltelék, ami semmire se jó. Legalábbis nekem, a leendő infósnak semmire.