Normális az az egyetemi tanár aki arra panaszkodik hogy a mai diákok pragmatisták és csak azt nézik hogy az adott tudás tantárgy mire használható mennyit ér a piacon?

Nem szeretném ismeretlenül leszólni a a tanárodat, de az én tapasztalatom az, hogy aki az állami szférában dolgozik, az egy idő után elveszíti a realitásérzékét. Neki nem kell az "életéért" küzdenie, az Állam bácsi karhatalmi eszközökkel beszedi az adókat, és kifizeti az ő munkabérét.

Hidd el, ha nem kapnának fejkvótát az adófizetők pénzéből, ők is pragmatikusak lennének, és azt oktatnák, amire a piacnak szüksége van.

Ez az egyik baj az állami szférával - mesterségesen fenntartanak olyan dolgokat, amelyek a szabad piacon életképtelenek lennének. Megtehetik, mert a versenyszféra adójából erre is futja.

A tisztelt tanár úr tudását nem vonom kétségbe, de ha a vízfejű állam nem tartaná őt életben, könnyen nehézségei lehetnének a "való világban".

Tudod, van a mondás: aki nem ért hozzá, tanítja, aki ért hozzá, csinálja. Majd ha végzést követően elhelyezkedsz, a főnököd és a senior kollégák megtanítják neked a dolgokat. Azokat a dolgokat, amelyekre az üzleti életben szükséged lesz. Ezeket nem az egyetemen fogod megtanulni.

Most miért azon lovagol mindenki, hogy infó szakos a kérdező? Legalább a kérdésre válaszolnátok..

A tudás öröme nem fogja kifizetni a számlám. Meg nem abból fogok saját házat venni. Eléggé ironikus, hogy a magukat gondolkodónak tartó egyetemi tanárok nem fogják fel, hogy a világ változik.

Annyira szomorú és ijesztő a hozzáállásod. Nem akarsz értelmiségi lenni? Az egyetemeken hagyományosan értelmiségieket képeznek, ez így van amióta léteznek egyetemek, kár hogy ezzel sem vagy tisztában. Tulajdonképpen mit gondolsz, hogy elindulsz egy úton, ahol intézményi keretek között a lehető legmagasabb szinten tanulhatsz valamit, és pusztán valami szuper kóderszakmunkás leszel?

"Kinek van joga azt mondani hogy az egyik hozzáállás jó a másik meg nem? KI és milyen jogon?"

Teljesen érthető a hozzáállásod. Az indulatod viszont nem, rohadt nagy probléma a mai társadalmakban, hogy az emberek feljogosítva érzik magukat mindenre. Felsőfokú okleveles informatikus leszel, az életben nem hogy anyagi problémáid nem lesznek, hanem jó eséllyel remek életszínvonalon fogsz élni, és tényleg annyi alázat nem szorult beléd, hogy ha már egyetemen tanulsz, akkor elviseled az értelmiségképző tárgyakat?

Folyton ki kell ábrándulnom informatikus és mérnökhallgatókból, akik annyira nagyra vannak a nehéz tárgyaikkal, persze jogosan, és mégse szorult beléjük semmi kritikus gondolkodásra való hajlam. Pedig ők értenek is valamihez, a bölcsészekkel ellentétben, és ezért ideálisabb helyzetben vannak ahhoz, hogy a világra nagyobb hatással legyenek. De te inkább rohansz a többiekkel együtt a szakadék felé.

Felhozza a kommunista rendszert, ahol mindenkinek találtak ott munkát, amihez értett, vagy papírja volt.

Mellesleg akkoriban mi volt műszaki területen? Sokkal könnybb volt azoknak akik haladtak a korral, mint akik most csöppennek bele 18-20 évesen. 40 éve épp leváltották a csöveket a tranzisztorok, fetek, most pedig aki elkezd mondjuk egy villamosmérnökit, annak a csőtől a mikroprocesszorig kell tudnia mindent... Ma itt inkább alkalmazzák a tudományt, mint kutatják. Az amerikaiak ês kínaiak kutatnak talán, itt pedig esetleg rájön az ember rég felfedezett dolgokra.