Az társadalomnak miért vannak irreálisan magas elvárásai az orvostanhallgatókkal szemben?

ELŐSZÖR IS: Tudom, hogy nagy lesz a felelősségük, joggal várja el tőlük a társadalom, hogy tanuljanak sokat, mert emberi életek fognak függni tőlük. Ettől függetlenül, nem értem, miért kezelik őket úgy, mintha nem is emberi lények lennének. Míg bármelyik másik szakos egyetemistánál tök normálisnak tartják az emberek, hogy néha bulizik, csajozik/pasizik, lazul stb (ismétlem, NÉHA), addig egy medikusnál ellenkezőleg.

Egy orvostanhallgató ne szórakozzon, ne igyon a barátaival alkalmanként, ne szívjon el egy szál cigit se, ne nézzen TV-t, csak tanuljon 0-24, lehetőleg ne is aludjon, magánélete se legyen. Mindemellett legyen alázatos, szelíd, segítőkész, önfeláldozó, szerény. Legyen tájékozott művészetben, lehetőleg festészetben, szobrászatban, zenében, illetve minimum egy, de inkább 2 hangszeren játsszon kiemelkedő szinten. Emellett rendszeresen sportoljon, legyen olyan kondiban, mint az élsportolók, hiszen orvos lesz, mutasson példát. SOHA SEMMIBŐL ne puskázzon, mert orvos lesz.... Elmondanám, hogy orvosin is vannak fontos (anatómia, élettan, biokémia, gyógyszertan, klinikai tárgyak...stb) és kevésbé fontos (értsd: gyógyítás szempontjából felesleges) tárgyak (közegészségtan, magatartástudomány...stb), ahol statisztikai adatokat kell magolni, és néha bizony nekik is mérlegelni kell, hogy inkább élettanra tanul többet, mint egy kamu tárgyra. Elárulok egy titkot: az orvostanhallgató is ember. Pl Zacher Gábor mesél róla sok interjúban, hogy anno medikus korában neki is voltak olyan bulijai, hogy ha most történne, a saját osztályára kerülne..... és hogy elzüllött, ugye? Végülis csak a Honvéd Kórház toxikológus osztályvezető főorvos lett, és semmihez se ért, ugye?