Az iskola (ált. / gim. ) lerombolja az emberben az önbecsölést, a méltóságot, frusztrációt és maradandó sebet okoz? Nektek volt ilyen tapasztalatotok?

A jelenlegi iskolámban nekem is ez az élményem. Klikkes a közösségünk, vannak menőbbek, és nem menőbbek. Én eléggé ki vagyok közösítve, pedig nem vagyok az a stréber fajta, órai figyeléssel megjegyzem a tananyagot. (nagyon gyenge iskola, ezért) Pár tanár is strébernek tart, mert nekem mindig kész a házim (megjegyzem, óra előtt írom meg, az osztály 3/4-e még erre sem képes), és 4-5 jegyeim vannak (szintén óra előtti átnézéssel, órai figyeléssel). Talán irigyek rám?

De szerencse hamarosan megszabadulok tőlük, hisz most felvételiztem át másik gimibe (nyolcadikos vagyok)

Ez nagyon tanárfüggő (és ezen keresztül iskolafüggő). Normálisan nem szabadna, hogy így legyen.

De nagyon sok múlik a szülőkön is, mert különösen általános iskolában, de később is erős lehet a szülők elvárásainak való megfelelési kényszer.

Nekem jó élmény volt az iskola általánostól az egyetemig mindvégig, mert a szüleim az elejétől kezdve mindig azt hangsúlyozták (és ténylegesen az érdeklődésük is arra irányult), hogy abban igyekezzek fejlődni amiben jó vagyok és ami érdekel, amivel a jövőben is foglalkozni szeretnék. Azt mondták, hogy lényegtelen amit az osztálytársak vagy a tanárok mondanak rólad, lényegtelen, hogy milyen osztályzatokat kapsz. Csak az számít, hogy kibontakoztasd a tehetségeidet, és megtaláld azt a dolgot ami lehetővé teszi, hogy felnőtt korodban a hobbidért fizessenek; és sohase keljen csak a pénzért, megélhetésért dolgoznod.