Ezzel a ponthatárral minden "okos" bejutott orvosira. Hová vezet ez?

Én nem gimnáziumba jártam, hanem szakközépiskolába. Van különbség a kettő között, még ha mindkettő szar is. És amit nekem "tanítottak" annyira lett volna elegendő, hogy valaki egy 20 pontos KÖZÉPSZINTŰ érettségit írjon. Nem a levegőbe beszélek, mikor ezt írom. Könyvből nem is tanultunk, csak jegyzetekből, szóval még az alapnál is szegényesebb tudást lehetett megszerezni. Ha valakit megkérdeznél az osztálytársaim közül, tényleg, bármilyen kérdést tennél fel nekik, nemhogy válaszolni nem tudnának, de arra se emlékeznének, hogy volt olyan téma. Mellesleg az egész iskolába rajtam kívül senkit nem érdekelt se a biosz, se a kémia, és hülyének néztek, hogy mit akarok kezdeni vele. A tanáraim meg olyanok voltak, hogy szivattak mindenkit ezerrel, és azt nem csinálhattam meg, hogy a többi tárgyra nem tanulok. És amellett, hogy követeltek semmit sem tanítottak. Az egész iskolából én jutottam be egyedül ilyen komoly szakra, az összes többi felvett büfészakokon ül.

Örülök utolsó, hogy neked nem kellett magántanár, de nekem éppenséggel a tudásom nulla volt mindenhez képest, számolni sem tudtam, így mindenképp szükség volt rá. Másképp, hogy tanultam volna meg? Mindig is az a típus voltam, akinek ha egyszer elmagyaráznak valamit, megérti. De anélkül meg elég nehéz lett volna. A könyvválasztás során meg kb. mindet végignéztem, hogy melyik lenne a legjobb, mibe van a legtöbb infó, és az akkori toplistásat vettem meg. Mindenki annyira dicsérte, mondom, akkor csak jó lesz. Hát nem. Bár a bioszt hagyjuk, mert azzal nem volt gondom (tanár nélkül készültem), csak kémiából. Pedig sokkal mélyebb volt belőle a tudásom, de így jött össze. Nem vagyunk egyformák. De nekem ne mondja azt senki, hogy ha minden szabad időmben ezt tanultam, lemondva minden apró kikapcsolódási lehetőségről, akkor nem érdekelt az egész. Nagyon akartam. De idén csak ennyire volt elég. És ennek is nagyon örülök. Illetve csak örültem, egészen addig, míg az ilyen értelmes kérdéseket ki nem írták. Mintha annak aki bejutott nem lenne baromira mindegy, hogy a csoporttársai hány ponttal jutottak be. Ha ő bent marad, akkor bent marad, ha a másik meg nem, akkor nem. Miért zavar ez mindenkit annyira? Nem bírom felfogni, hogy emberek mennyire gonoszak tudnak lenni. Ezért tart ott a világ, ahol. Mert az emberek nem képesek beleképzelni magukat a másik helyébe, és felfogni kit hogyan bántanak meg. Mindenki csak a saját egójával törődik. Ez aztán a nagyra becsülendő dolog!

Előző válaszoló vagyok (akinek nem nyújtott senki segítséget a bekerüléshez, és önállóan tanult.) Most, hogy elkezdődött az egyetem (számomra a gyógyszerészet) elmondom, hogy mi van, hogy ezzel is rácáfoljak egy-két dologra. Ahogy már írtam én orvosnak készültem, de éppen, hogy becsúsztam gyógyszerészetire. Ebből már mindenki azt szűrte itt le ennél a posztnál, hogy húú ez hülye, ki fog hullani, meg szégyen az ilyen ponthatár, stb. Hát akkor elmondom itt mindenkinek, aki elolvassa, hogy én a szerény kis pontommal (és néhány éves küzdéssel a hátam mögött) minden előadásra, szemináriumra, gyakorlatra bejárok, próbálok minél jobban koncentrálni, tenni a dolgom, mert én komolyan veszem ezt az egészet. Nem azért küzdöttem idáig fel magam, hogy szórakozzak. Mivel nálam húzták meg a pontokat, ezért én pontosan tudom, hogy mindenki jobb ponttal került be nálam, ezért ez elég jó alapot ad arra, hogy megfigyeljem a többieket. És mit látok? Hogy a drága csoporttársak a magasabb pontjukkal egész órán laptopoznak, játszanak, filmet néznek, röhögcsélnek, viccelődnek (tisztelet a kivételnek), ahelyett, hogy az előadást jegyzetelnék. Ebből is látszik, hogy egyesek mennyire nem fogják fel, hogy ez már nem a középiskola, hanem az egyetem, és hogy milyen jó soruk volt eddig: bejártak fakultációra, ott órán rájuk ragadtak a dolgok, vizsgára szépen betanulták amiket megtanítottak nekik, aztán simán bekerültek. Ennyi volt az egész, még csak komolyabb erőfeszítést se kellett tenniük érte. Éppen ezért nem tudják mi az, hogy küzdés, és arról sincs fogalmuk, hogy talán figyelni kéne, meg tanulni, mert a vizsga előtt pár nappal elkezdett tanulás ebben az esetben nem biztos, hogy 90%-hoz vezet. Néha elgondolkozok rajta, hogy egyesek hogyan tudtak nálam jobbat írni, mert olyan magatartást tanusítanak órán, ami nem éppen azt mutatja, hogy okosabbak lennének nálam, sőt. Ja, és jut eszembe. Mivel gyógyszerészetin vagyok, ezért nyilván a kémia van többségben a biosszal szemben. Hát bátran mondhatom, hogy az elmélet 80%-át még a szörnyű érettségim, és a rossz helyzetem ellenére is tudom. Ennek azért örülök. Úgy gondolom, hogy itt az egyetemen már rohadtul nem azon múlik, hogy bent maradsz-e, hogy hány pontod volt, hanem hogy itt mennyire hajtasz, és amit esetleg nem tudsz azt behozd, meg szépen szerepelj a zh-kon, vizsgákon. De a többi hozzászóló is elmondhatja a véleményét, kíváncsi vagyok más hogy látja. Visszatérve, egyetlen dologgal van bajom: a laborral. Erről viszont nem tehetek, mert én sosem dolgoztam még ilyen helyen a csoporttársaim nagy részével ellentétben, így semmit sem ismertem. Elég baj, hogy a magyar oktatásban nem figyelnek arra, hogy mindenki egyenlő alapokkal induljon az általa áhított egyetemre. Na mindegy, ez csak az én véleményem.

Mint ahogy írtam, orvosira készültem, és nem oda vettek fel, de lehet hogy megpróbálom megint, mert azt sokkal érdekesebbnek találom és gyógyszerészetiről nem is lenne túlságosan nehéz újrafelvételizni. De ezt majd még meglátjuk.

Kedves 74-es, gratulálok, hogy bekerültél, de mondd csak, jól érzem a flegmaságot az írásod hangvételéből?

Többször volt alkalmam az elmúlt napokban gólyák hozzászólásait olvasni az egyetemi tanulmányokkal kapcsolatban, amelyekben óóriási konklúziókat vontak le. Aranyszabály: az első vizsgaidőszak végéig egy szót se. Én most vagyok másodéves orvosin, épp néztem az elsősök tematikáját, hogy hol tartanak, és mosolyogtam. Mármint azért, hogy milyen jó nekik, még a kóstolós korszakban vannak. Októberben még én is jóformán a középiskolás tudásomból éltem - leszámítva ugye az anatómiát, esetleg a biofizikát -, aztán később egyre "keményebb" lesz az élet.

Az, hogy te bejársz minden órádra, még nem jelent semmit. Az sem, hogy mindig folyamatosan figyelsz, jegyzetelsz, míg más esetleg elfoglalja magát mással. n első félévben ( az első 1-2 hét után) jóformán egy előadásra se mentem be, másodikban is csak biokémiára néha. Az előadásokon (most már a biokémiát és az élettant kivéve) soha nem jegyzeteltem/jegyzetelek, inkább próbálom megérteni, hogy miről van szó, aztán otthon átnézem a feltöltött diákat. Ha nem jó az előadás, elvesztem a fonalat, én is elkezdek mással foglalkozni.

Ennek ellenére nem estem ki, sőt, 4,6 volt a súlyozott átlagom, míg sokan azok közül, akik rohadtul komolyan vettek minden egyes szót, és hatszor leírták, állandóan könyvtárban ültek és minden órán bent voltak... kiestek, passzivra tették magukat. Miért? Mert én, ha leülök tanulni, akkor tanulok. Akárhonnan. Könyvből, netről, még csak előadásanyag sem feltétlenül kell hozzá. Az "aktakukacok" meg örökké a könyv fölött ülnek, de nem haladnak, csak bambulnak maguk elé.

Ezt nem azért mondom, mert rád is ez a sors vár, csak ne kezdj el mások felett ítélkezni, mindenkinek más a tanulási módszere. Az is nagyon sokat számít, hogy kinek milyen a felfogása, logikai képessége.

És kérek majd egy beszámolót a félév végén is! :) Sok sikert a tanulmányaidhoz!

Másodéves medika

74-es vagyok. Nem flegmaságnak szántam pedig, hogy mások mit csinálnak, meg nem magamat akartam fényezni, hogy húúú most én aztán figyelek, meg stb, én vagyok a király, csak mivel az előző hozzászólásokba annyira lenézték azt, akik kevés ponttal jutottak be, így gondoltam írok egy kicsit arról, amit én látok, mert én úgy gondolom, hogy szerintem itt pont az olyanokról, mint amilyen én vagyok, hitték azt, hogy majd ezt fogjuk csinálni. Hát, nem éppenséggel. Egyébként félreértés ne essék, nem mindenkire vonatkozik, amit írtam, mert igenis vannak nagyon okosak, akiket én magam is csodálok, és szeretnék olyan lenni, de azok akik laptopoznak engem idegesítenek. Valószínűleg azért, mert ebből nekem az jön le, hogy őket nem érdekli annyira az egész, hogy próbáljanak figyelni. Nekem sem megy mindig a koncentrálás, mert hát emberből vagyunk, meg néha elfáradunk, ki az aki mindig maximálisan a topon van, de közbe nem ártana odafigyelni. Legalábbis én ezen a véleményen vagyok. Akikről meg azt írtam, hogy röhögnek, az azért baj, mert mondjuk mikor figyelnék írtó zavaró tud lenni. Én tényleg azért vagyok itt, hogy tanuljak, és meglegyenek a vizsgáim, meg stb., nem nevetgélni. Jó, nem azt mondom, hogy fapofával kell végig ülni egy előadást, meg miért ne lehetne nevetni, de ne úgy, hogy a másikat zavarja. Viszont ezeket tényleg csak amolyan beszámolónak szántam, hogy akik nagyon durván lehurrogtak minket, azok is lássák, hogy nem mindig a pont határozza meg azt, hogy ki mennyire veszi komolyan az egészet, meg stb-t. Ha szerinted flegma volt a stílusom, az csak is emiatt lehet, mivel ez a kérdés engem annak idején nagyon felhúzott. De ahogy írtad, hogy nem kell ítélkezni, meg stb, abban én is egyetértek. Egy szóval sem mondtam, hogy az, aki gépezik az nem okos, csak elmondtam azt, amit én látok belőle. Lehet, hogy csak az jött le a válaszomból, hogy a csop.társaimat szidom, pedig nem ez volt vele a célom (minek lenne, nem szokásom bántani senkit), hanem, hogy próbáljam megmutatni, hogy a kevés pontunkkal nem vesszük úgy az egyetemet, hogy húú de jó bejutottam, akkor innéttől kezdve bent is maradok, és nem is kell megerőltetnem magam. Amit meg a kémiatudásomra írtam, az azért volt, mert nagyon sok olyan hozzászólás jött, hogy olyan buták vagyunk ennyi ponttal, hogy el kéne kezdenünk ismételni, hogy bent maradjunk.

Szóval remélem most már jobban lehet látni, hogy mi volt a célom az előző hozzászólásommal. Ítélkezni másokról, hogy milyen képességeik vannak, meg hogy milyen emberek, és ki hogy tanul eredményesen sosem szoktam, csak azt írtam le, amit én látok. Első vizsgaidőszak után úgyis kiderül, hogy ki mire képes.

83%-os elsőéves leendő gyógyszerész/orvos!

Bár szerintem én nem írtam neked bántó dolgokat, azért reagálnék az írásodra.

Én bizony keveselltem az idei ponthatárokat. Tisztában vagyok vele (le is írtam korábban), hogy a jelentkezők alakítják a ponthatárt, tehát így is a legjobb x jutott be, de attól még meglepődtem. Méghozzá azon, hogy ezek szerint ennyire borzalmasan sikerültek az idei emeltek.

Az a véleményem, hogy a kémia és biosz emelthez alapvetően nem szorgalom kell (persze az is), hanem megfelelő gondolkodás, logika.

Ha vki iszonyatosan küzd, szorgalmasan tanul, és még úgy is csak egy közepes eredményt tud elérni, akkor ott vmi gond van. Mondhatjuk úgy is, hogy nem a legjobb képességekkel rendelkezik az illető. (Természetesen a szorgalma azért értékelendő, és sok esetben kompenzálhatja is ezt a hiányosságot.)

Az, hogy az egyetemen hány előadáson ül bent az ember, meg hány oldalt jegyzetel, baromira nincs arányban azzal, hogy mennyit tanul és milyenek lesznek a vizsgái.

Szerintem harmadévben többet ültem az egyetemi kávézóban, mint előadáson, mégsem voltak problémáim a vizsgaidőszakban. Nem látom értelmét olyan órára bemenni, ahol az ember vagy alszik, vagy azon gondolkodik, hogy eszköz nélkül hogyan legyen öngyilkos az unalomtól. Mert sajnos vannak olyan tanárok, akik baromira nem tudnak előadni.

A jegyzetelés is olyan dolog, hogy kinek a pap, kinek a papné. 4 év alatt talán egy füzetnyit jegyzeteltem, de már lehet azzal is sokat mondok.

Nem azért nem szoktam órán írni, mert szarok az egészre, hanem mert feleslegesnek tartom.

Vagy kiadják az anyagot, vagy olyan gyorsan haladnak, hogy le se lehet írni, vagy úgy is benne van a könyvben. Én spec. sokkal jobban szeretek gépelt anyagból tanulni, úgyhogy a füzetem helyett inkább a könyvet választom.

Volt olyan is az évfolyamon, aki minden órán bent volt, mindig az első sorban ült, a tanár minden szavát leírta, de két értelmes megszólalása nem volt...

Azon pedig gondolkodj el, hogy te pont amiatt háborogtál, mert sokan háttérinfók ismerete nélkül ítélkeztek, de te most ugyanezt csinálod az évfolyamtársaiddal.

Egyébként ezeket minden rossz szándék nélkül írtam le, kívánom, hogy felvegyenek orvosira, ha ez az álmod!

Én sem rosszindulattal szeretnék írni, de kit ítéltem meg háttérinformáció nélkül? Ahogy már írtam az előző két hozzászólásomban, a kommentemmel az volt a cél, hogy elmondjam azoknak, akik bántó dolgokat írtak a hozzám hasonlókra, hogy igen is komolyan vesszük az egyetemet, és azért mert nem 400 felett lett a pontunk, még nem vagyunk feltétlenül hülyék, és nem szálltunk el magunktól, hogy ha már bejutottunk, akkor már minden rendben, sosem fogunk kihullani. Mert a bent maradásért - ahogy az összes szakon - tenni kell. Azért is hoztam fel példának, hogy az összes több pontot összegyűjtött csop.társaim egy része mit csinál órán, gondolok itt az említett laptopozásra, meg stb. És ezt nem úgy értettem, hogy néha előfordul velük, hanem mindig ez van, ha érdekes az óra, ha nem. DE, ettől még nem jelentettem azt ki, hogy az illető hülye, meg hogy csak akkor marad bent, ha nekiáll veszettül jegyzetelni, meg stb., hanem hogy nem veszi annyira komolyan az egészet, mint pl. én, hogy saját példát hozzak. Mert ha elolvastad a helyzetem, hogy én hogy kerültem ide be, és lejön, hogy én mennyire ilyen helyre akartam kerülni, akkor szerintem megérted, hogy nem filmet nézni szeretnék órán, hanem figyelni, hogy megálljam a helyem. De ettől függetlenül nem mondtam szerintem egy szóval sem, hogy az aki mondjuk a figyelés helyett mással foglalja el magát, az nem tanul otthon semmit. Én is tudom, hogy mindenki máshogy jegyez meg dolgokat. Én pl. sokkal könnyebben tanulom meg úgy a tananyagot, ha előtte hallom, hogy valaki - ha jól, ha rosszul is, de - elmondja, éppen ezért volt nagyon rossz úgy készülni, hogy nekem sosem mondott senki semmit se el, mikor az érettségire készültem, mivel a középiskolámban nem volt fakultáció, és stb, ezt ne részletezzük. Éppen ezért lett az érettségim olyan, amilyen, de talán azt is írtam még régebben valamelyik posztomhoz, hogy az előző évekbeli feladatsorból ötös értékűt is csináltam. Megmondom őszintén szerintem az idei feladatsor nem igazán volt a legjobb és legkönnyebb, és nem azért mondom ezt, mert minden évben ez a szöveg megy, hanem mert így volt. Írtam élesben másikat is, de akkor még a tudásom messze nem volt olyan, mint ma, akkor semmi esetre sem tudtam volna jól megírni, de ha most májusban az előző évit írom, akkor bizony sokkal jobb lett volna az eredményem. Nem mondom, hogy égbekiáltóan nehéz volt, mert mindent meg lehet tanulni, meg meg lehet csinálni, de az én esetemben nekem nagyon kellett volna a sikerhez, hogy normális középiskolába járjak. Lehet, hogy más fel tud készülni tök egyedül a nulláról, jó eredménnyel, de nem egyforma a tanulási stílusunk, és nekem arra lett volna szükségem. Mondjuk bioszt azt tök önállóan jól megírtam, de volt egy-két dolog, ami miatt mégis elcsesztem a szóbelivel, pedig az tényleg egy tisztességes emelt érettségi lett volna. Bár ezt már lehet leírtam korábban. Egyébként egyetemista fejjel belegondolva ebbe a kémiába már nem tűnik hatalmas dolognak az egészet megírni, erősen gondolkozom rajta, hogy megcsinálom normálisra, már csak azért is, hogy megmutassam hogy képes vagyok szép eredményt elérni.

Ja, és azt a kémiás mondatot (amit korábban írtam) nem fényezésnek szántam, még egyszer elmondom, hanem azért írtam, mert mindenki azt irogatta, hogy ilyen pontokkal nincs alapunk, amire lehet építeni. Hát úgy látszik mégis csak van, ha eddig a nagy részét tudtam a dolgoknak, amit leadtak. Aztán majd jön az újdonság, azt kíváncsian várom.

Egyébként visszatérve egy kicsit a csop.társas-jegyzetelős témához. Nem hiszem, hogy kijelentettem volna, hogy azért mert én bejárok mindig, meg jegyzetelek, ettől már nekem a vizsgán minden menni fog, aki meg gépezik az meg fog bukni. Egyáltalán nem erre céloztam, hanem a hozzáállásra. Attól még mert nem figyel, attól még vizsgázhat marha jól, de rosszul is, én is tudom, hogy nem ezt határozza majd meg az eredményességet, csak szerintem ha figyelne úgy könnyebb lenne. De nekem aztán semmi közöm ahhoz, hogy ő mit csinál. Nem is akarok beleszólni senki életébe se, amúgy sem szokásom bármennyire is úgy tűnik. Nem vagyok a mások életét, szokásait kibeszélő típus. Nem is látnám értelmét neki. Egyszerűen csak elmeséltem a 400 feletti pontosoknak az én szemszögemből, hogy mi megy az egyetemen, de ezzel senkit nem szándékoztam minősíteni, hogy mekkora a tudása, és nem is tudom megjósolni hogy a vizsgán hányas jegyet fog kapni. Mondom, ez csak egy egyszerű beszámoló volt. De nem szeretnék ezen vitázni, már bánom is, hogy leírtam az egészet. Mindenesetre én tudom magamról, hogy a látszat alapján senkit nem szoktam elítélni, és most sem akartam. Az hogy ti hogy látjátok, az már a ti dolgotok.