Ezzel a ponthatárral minden "okos" bejutott orvosira. Hová vezet ez?

# 39/42! :)

nem most januártól szögezték le,hogy két emelt KELL ahhoz,hogy valaki bejusson orvosira?

(és más szakokra is előírták az egy/két emeltet)

Lehet, hogy januárban lett hivatalos a döntés (bár ezt nem hiszem, mert februárban kell jelentkezni az érettségire), de már előző évektől is hangoztatták, hogy 2013-ban már két emelt szintű érettségi kell ahhoz, hogy valaki bekerüljön orvosira. Még 10.-es voltam, amikor már ezzel "riogattak" minket (tehát lassan 4 éve), aztán kiderült, hogy 2012-ben (amikor én érettségiztem) még nem kell a két emelt, de 2013-ban már igen. Ergo még ha most januárban lett is hivatalos a döntés, már évek óta lehetett tudni, hogy ettől az évtől így módosul a rendszer.

Az utolsó mondatomat pedig javítanám: ha nem első évben, hanem később esik ki a delikvens, akkor kell visszafizetni a tandíjat.

Én már elmondtam a véleményem, egy másik ilyen kedveskedő kérdésnél, de bemásolom ide is, elég hosszú lesz:

Hát azért nagyon rendesek vagytok, hogy az akinek nem 400 felett lett a pontja, azt már rögtön hülyének kell nézni. Én gyógyszerészetire jutottam be, pont annyival amennyi a határ volt (nem a 312-es vagyok), bár orvosnak jelentkeztem. Nem számítottam rá, hogy felvesznek, mert röhejesen kevésnek találtam a pontomat, el is vetettem, hogy így bekerüljek, aztán megdöbbentem, hogy sikerült és nagyon örültem neki. Láttam itt többen számolgatták mennyivel juthattak be a hozzám hasonlók. Nos elmondom, hogy, igen 41%-os lett a kémia, 54% a biosz emeltem, és egyáltalán nem vagyok büszke az eredményemre. Viszont azt is hozzá kell tenni, hogy itthon ezerszer jobbakat írtam. Második próbálkozásom volt, most volt időm (fél év) tanulni, és 70%-os írásbeliket már simán megírtam itthon, annyira felhoztam a tudásom. A Mozaikos kémiakönyvet lassan már szó szerint tudom, mégis amikor az idei érettségit megláttam teljesen leblokkolt az agyam, ami még soha nem fordult elő velem. Bioszból meg jól sikerült az írásbeli, szóbelin jó tételt húztam, elmondtam mindent amit tudtam, de amikor megláttam összesen mennyit adtak rá, hát nem kicsit lepődtem meg. Ugyanis én mindent, ami a könyvemben volt elmondtam a tételről, de megmondom őszintén, hogy amiből tanultam néhol egy kalap szart sem ért, mert nem volt rendesen, tudományosan megfogalmazva amit kérnek. Rengeteget tanultam, és abszolút nem tükrözte vissza az idei eredményem a tudásom. Ja és hozzáteszem NEM jártam gimibe, hanem egy ócska szakközépiskolába, ahol heti 1,5 órában volt kémiám 2 évig, biológia heti 2-szer 2 évig, felkészítő pedig egyáltalán nem volt belőlük. Magántanárom csak kémiából volt, vele is csak a számolásokat vettük át, mivel soha nem tanultam őket az iskolában (mondjuk amit ott tanítottak még a középszintű érettségitől is rohadt messze van), biológiából pedig egyáltalán nem volt tanárom, és az iskolában is vázlatból tanultunk. (Értitek, biológiából ami eléggé nagy tudományág... )Mellette persze lenéztek, hogy orvosira vagy hasonló szakra akarok menni, ami teljesen elvette az önbecsülésem. De mégis csináltam, reggeltől estig, mert akartam. És lehet mondani, hogy másnak ott volt még az összes többi érettségi tárgy, és lazán megcsinálta az emelteket 80-90% felé, de soha senki ne tudja meg milyen az amikor nagyon szeretnél valamit, és senki nem segít, csak magadra támaszkodhatsz, nem magyaráz neked senki semmit, nem mondják el előtte a tanulnivalót, hanem te magad állsz neki egyedül. Ezerszer könnyebb ám úgy felkészülni valamire, hogy előtte hallasz belőle egy-két dolgot és megragad, majd úgy állsz neki tanulni. Nekem semmi ilyen nem volt, és nemhogy biztattak volna, inkább hátráltattak.

Olvastam anno ezen az oldalon egy bejegyzést olyantól, aki orvosira jár, és hogy mikor érettségizett nehéznek érezte a felkészülést, de az egyetemi vizsgák után már úgy érezte, hogy "semmiség" volt. Én elmondhatom magamról, hogy ha normális tanóráim lettek volna, meg felkészítő órák, magántanár stb. nem éreztem volna nehéznek, mert megcsinálható, de tenni kell érte. Nekem nem újdonság, hogy több száz oldalt kell megtanulni elég hamar, mert már egy ideje gyakorlom ezt a dolgot a szar iskola miatt.

És persze azt se hagyjuk ki, hogy mikor kémiából vizsgáztam, míg készültem végighallgattam pár felelőt, meg a végén megkértek, hogy maradjak bent az utolsó ember miatt, így hallottam vagy 3-4 feleletet. És őszintén megmondom, hogy le voltam döbbenve, hogy egy-két gimnazista mit nem tud. Egy csomó kérdésre nem tudtak válaszolni, amire én fújtam volna a választ. És ők gimisek voltak, akiknek elvileg ezt megtanították...

Úgyhogy nem mindig azt kell nézni ki milyen eredménnyel jut be. Nekem ez egy nagyon nagy szó, hogy egy semmitérő helyről így fel tudtam magam küzdeni. Elismerem, hogy biztosan sokkal többet tudnak nálam egyesek, akik 400 feletti pontokkal jutottak be, de vegyük már észre, hogy nem mindenkinek van meg az egyenlő esélye, hogy bekerüljön. Ha gimis lettem volna abszolút nem lett volna nekem se akadály, hogy marha jó eredményt produkáljak, de nem hallgattam a szüleimre mikor a város elit gimijébe akartak adni. Azóta is bánom, és mindig is bánni fogom. De reménykedem, hogy most, hogy felvettek végre normális helyre kerültem, mert ha hiszitek, ha nem, nagyon idegesítő, hogy nem sok olyan ismerősöm volt a suliban, aki komolyan tanult volna, hanem csak elfecsérelte az életét, meg stb. Én viszont szeretném bővíteni a tudásom, és nem tudatlanul leélni az életem, mert ha valaki el akar érni valamit ebben az életben, akkor tennie kell érte, és tanulni.

Én meg azt látom, hogy ezek a gyökerek (már elnézést) is elvégzik az egyetemet, csak nem 6, hanem 10 év alatt. Van olyan ismerősöm, nem egy, aki először a barátom felett járt egy évvel, majd a barátomnak lett az évfolyamtársa, majd nekem, majd pedig tőlünk is lebukott. Nagyon nehéz valakit kirúgni, mert az előírt kreditek felét kamutantárgyakkal megszerezni semmi nehézséget nem okoz. Például félévkor volt olyan akit végre kirúgtak, 25 évesen még mindig másodéves volt. De ők ott foglalják a helyet előled, mivel felvesznek 350-400 embert (se-áok), a többi ember meg nem fér oda a beteghez. Mondjuk ha felvennék a 150 legjobbat, akkor hely is lenne mindenkinek, meg azzal se lenne probléma, hogy valaki rezidensként nem tud vércukrot mérni (remélem emlékeztek erre az esetre).

Abban bízok, hogy ezek után az intézetek még szigorúbbak lesznek, és nem engednek át inkompetens embereket vizsgákon kettessel.

Utolsó: Már nem lesznek ilyen "10 évig járok a 6 éves egyteemre" figurák, maximum akkor, ha baromi gazdagok.

Ugyanis aki még régen felvételizett, annak nem kell kicsengetnie a félévenkénti 1 milliót, hanem csak vmi nevetséges összeget.

De most ugye már csak plusz 2 féléved van, maximum két évet csúszhatsz, ha okosan osztod be a passzív féléveket, aztán lehet perkálni.