J. K. Rowling: Harry Potter (1. kötet), kötelező olvasmány?

Ady 17 évesen? Ezt hol olvastad?! A gyerekem már hetedikben végigunta Ady összes baromságát.

Meg kellett tanulni egy verset. Megkért, hogy segítsek neki, mert valahogy nem megy a fejébe. Elolvastam néhányszor, egy szót se jegyeztem meg belőle, aztán olyan ideg lettem az egész szövegtől, hogy mondtam a gyereknek, hogy hagyja a francba. Legfeljebb kap egy karót. Így is lett. Szerintem a Shakespeare összes-t se fogja elolvasni. Viszont imádja a Rejtő könyveket. Szerintem is váltani kéne már a kötelező olvasmányokban. Kit érdekel az Isteni szinjáték, mikor sokkal jobb könyvek vannak már, amit a gyerekek is értenek. Mert ugyan lehet,hogy végig szenved egy Odüsszeiát, dehogy nem ért belőle semmit, az biztos..

Igen már általánosban bevetik Ady Endrét. Különben nekem az egyetemen mondta a tanárom, hogy a tíz éves gyereke imádja a Harry Pottert, de csak az első négy részt engedték meg neki, mert a többi már egyáltalán nem gyereknek való szerintük.

Ehhez képest meg irodalomból olyanokat KELL olvasniuk... Nem tudom a kérdezőt nem zavarja, hogy mondjuk a csodálatos ókori görögöknél, akiknek kell tanulni az irodalmát, meg a művészetét a homokoskodás meg az összevissza kefélés és normális volt? Az nem árt a gyereknek? Mert ha azt mondod, hogy na de a műveikben nincsen benne, akkor a Harry Pottert is nyugodtan olvashatja, mert nincs benne semmi. Szeretem mikor olyanok mondanak kritikát valamiről, akik nem is olvasták.

Szerintem egy olyan ember, aki magáért a történetért olvassa annak eszébe sem jutnak ilyen baromságok, csak azoknak, akik azért olvassák, hogy aztán jól megírhassák, hogy nekik milyen mélyenszántó gondolataik születtek és az ő szellemi magaslataikból mi mindent látnak bele a könyvbe és emellett ők akkora ászok, hogy jól meg is tudják kritizálni. Igaz, hogy életükben egy két oldalas szarnál többet nem írtak még soha, de nagyon vágják a kritizálást.

Szerintem az ilyen Harry Potter filozófiája/pszichológiája stb. típusú könyvek megjelenését elve engedélyeztetni kéne a könyv írójával, még mielőtt megjelenik. Láttátok a South Parkban a könyvírós részt? Lehet lehúzni azt a sorozatot, de sok érdekes dolog van benne. Az egész lényege, hogy a Zabhegyezőt tanulják, hogy az mekkora durva könyv és hogy be volt tiltva stb. Elolvassák és kiakadnak, hogy az egész könyvben nincsen semmi durva, unalmas szar, ők meg végig arra vártak, hogy na biztos most jön a durva rész. Erre kitalálják, hogy akkor ők is írnak egy könyvet. Kb. az egész lényege szar, fos, hugy, gennyes kelés stb stb. ÉS kiadják és az emberek elkezdenek vitatkozni azon, hogy milyen filozófiája van a könyvnek, meg már ilyeneket belelátnak, hogy abortusz ellenzésről szól stb. Közben meg az egész csak egy hülyeség egy csomó csúnya szóval tele és semmi értelme nincs is.

Szerintem ez nem hülyeség. Valaki ír valamit és BÁRMIT BÁRMIT bele lehet látni csak elég betegnek kell az agyadnak lenni.

Nekünk volt kötelező a Harry potter 2. része, azt hiszem 8.-ban. Állítom, hogy ez hozta meg a kedvemet az irodalomhoz. Szerintem százszor hasznosabb olvasmányélmény, mint a Kőszívű ember fiai, stb.. Ezek is jók, persze, de szerintem el kéne fogadni, hogy mi már más generáció vagyunk, máshogyan kommunikálunk, és más élethelyzetekbe kerülünk, mint az előttünk lévők.

Szerintem a Hp mint kötelező olvasmány pontosan a tökéletes köt.olv. Meghozza a kedvet az olvasáshoz, és ezután igenis több könyvhöz fog magától hozzányúlni a gyerek, nem azért mert kötelező, hanem mert örömét leli benne. Talán akkor szívesebben olvassa az Ember tragédiáját, ha már van számos pozitív olvasásélménye korábbról.

Egyszerűen nem értem, miért vannak még ilyen begyöpösödött emberek..

Ez nem az én írásom, ezt innen ollóztam ki. Érdemes elolvasni!

[link]

Üdvözlöm!

A legutolsó Nők Lapjában a kötelező olvasmányokról írt cikkével kapcsolatban szeretném elmondani a véleményemet.

Zalaegerszegen lakom, itt vagyok középiskolás. Jelenleg a tizedik osztályt végeztem el. Nyolcosztályos gimnáziumba járok, amit nagyon szeretek. Az olvasást már kisiskolás korom óta kedvelem, és ahogy egyre magasabb osztályba kerültem, egyre jobban szerettem. eddig szinte minden kötelezőt elolvastam, és mindig várom a következő évi adagot. ekkor beszaladok a könyvesboltba, s megveszem a könyveket. Persze van, amikor elmaradok egy-egy könyvvel, de azt próbálom bepótolni (így vagyok most a Nyomorultakkal is). Régebben mindig nyáron olvastam el a kötelezőket, de mióta kilencedikes lettem, már nem nyáron olvasok. Este, lefekvés előtt, amikor éppen időm engedi. volt már olyan, hogy szünetekben, buszon is olvastam. (Sőt néha órákon is olvasok.)

Szinte minden kötelező tetszett. Ez alól persze voltak kivételek. másodikban nekünk kötelező volt a Kincskereső kisködmön. Nagyobbak mondták, hogy hogyan élvezték, milyen jó volt. El is olvastam. egyáltalán nem tetszet. egyrészt akkori fejjel nem értettem, nehéz is volt olvasni. hiába szól velem egykorú gyermekekről, nem éreztem magaménak a könyvet. A sok szomorúság, fájdalom számomra nehézzé tette. szerintem ez a könyv egyáltalán nem egy 8-9- éves gyermeknek való. Később lehetne kötelező, de nem alsóban. Ez a könyv nagyon befolyásoltam Móra Ferencről kialakított képemet. A Kincskereső hatására szinte megutáltam, azóta nem is olvastam soha Mórától semmit. A másik ilyen tapasztalatom a Kőszívű ember fiai. Igaz, vékonyabb, mint az őt megelőző Egri csillagok, de mégis Gárdonyi könyvét nem tudtam letenni, izgultam végig, és nem Jókai művét. a kőszívű vontatottabb, komplikáltabb, mint az Egri csillagok. Sőt szegény gyerek egyáltalán nem éli át sem Jenő, sem Richárd érzéseit, maximum van egy szimpatikusabb hős számára. Ellentétben Vicuskával és Bornemissza Gergővel.

Amint már írtam, a kötelező olvasmányok egy kivonatot adnak az íróból, ez alapján ítéljük meg, esetlegesen később visszamegyünk hozzá. ebből a nézőpontból kellene kiválogatni a kötelező olvasmányokat. Hiszen én is így olvastam el Szophoklésztől, Csokonaitól az összes drámát. Amúgy nincsen kedvenc íróm, hiszen még képem a világ- és magyar irodalomról nem teljes, csiszolandó, lehet hogy ez a csiszolgatás egy egész életen át tart, vagy még az is kevés lesz rá. Persze minden korszakból megvan a kedvenc (pl. felvilágosodás: Csokonai és Goethe). Mindig van egy aktuális kedvenc, nekem most Csurka István.

Kellene, hogy legyen egy olyan óra a magyarokon belül, amikor a diák és tanár megbeszéli olvasási élményeit, esetleg felolvasnak, kötetlenül beszélgetnek. Na, jó tudom, hogy kevés az óraszám, sok a tanítanivaló. De akkor miért vesszük felsőben szinte ugyanazt, amit majd a gimiben is? Főleg a nyolcosztályosaknál lehetne jobban elosztani a tananyagot, hiszen van idő. És akkor nem lenne ilyen vágta, rengeteg tanulnivaló.. Hiányolom ezeket az órákat, ilyenekre mindenképpen szükség van, ezáltal talán a könyvhöz lehetne csábítani a diákokat. Különben hamarosan el fog satnyulni az egész kialakult olvasáskultúránk, mert szerintem ilyen is van. a múltkor teljesen ledöbbentem, amikor osztálytársaimmal beszélgetve kiderült, hogy a kötelezőket felsőben még elolvastak mindent. Aztán jött a középsuli, és a legtöbbjük még 9. elején olvasgatott, aztán valahol a Rómeó és Júlia környékén elakadtak. Nem értem, teljesen csodálkoztam ezen. ráadásul jó tanulók, "jó fejek", mégsem olvasnak. Ennek mi lehet az oka? nem tudom, biztos többtényezős a dolog. Beleszól az is, hogy nincs rá idő, ezt csak egyedül lehet csinálni, és akkor mi lesz a haverokkal. Pedig nagy élményeket hagynak ki, s ezáltal bővülhetne a szókincsük, s nem csak a vulgáris kifejezésekre lenne leredukálva.

Vannak olvasási versenyek is. Sajnos ezeknek nem az a céljuk, hogy nagyközönséghez szóljanak, olvasni tanítsanak. Rövid idő alatt minél több könyvet el kell olvasni, minél alaposabban, ráadásul a kérdések a legapróbb részletekbe menőek. Biztos ennek is van értelme. Amúgy én minden elolvasott kötelezőről olvasmánynaplót írok, melyben leírom a szereplőket, a történetet fejezetenként, és esetleg áttekintő táblázatot, képet készítek. ez alapján később sokkal jobban át tudom ismételni, kihúzva a kulcsszavakkal. ez egy jó és hasznos megoldás, igaz energia- és türelemigényes.

A középiskolai kötelezőkről néhány szót. Ennek a listának a kialakítása tanárfüggő. Ki mit tart fontosnak, kinek mi tetszett. Szerintem ezeknek a kötelezőknek nincs akkora befolyása, mint az általános iskolai társaiknak. A tanuló úgyis elolvassa a számára érdekeset és fontosat. Az itt megszerzett olvasmányokkal egy általános műveltségi alapot szerzünk, amire majd építünk. Már aki. Sajnos egyre kevesebben. Ám, azért egy-két nagyobb név hallatán mindenki végignyaggat egy-két könyvet (pl. Petőfi, Shakespeare...).

Az általános iskolai kötelező olvasmányok kiválasztása elég szabad kezet ad a tanárnak, hiszen nincs olyan kötött tananyag. Szerintem ezekre a kötelezőkre ráférne egy reform. Igazítanák a mai gyerekek ízléséhez, kultúrájához őket, s így talán többen kedvelnék őket, hiszen a gyerekben mindig bent van a "kötelező-undor". Én például nagyon szívesen látnám a lista között Lázár Ervin, Michael Ende meséit, de a sor még folytatható. Ezek a művek (pl. A négyszögletű kerek erdő) örökek, mulattatók, még én is minden évben előveszem. De már hallottam olyat is, hogy valamelyik tanár a Harry Pottert, vagy a Gyűrűk urát olvastatja. Hát, nem tudom, ez azért már kicsit sok.

Zárszóként annyit, hogy szerintem kötelező olvasmányokra mindig szükség lesz, de ezeket alakítani lehessen az osztály, a gyerekek ízléséhez, hogy könnyebben tanítható, élvezhetőbb legyen. Köszönöm, hogy leírhattam véleményemet:

Soma

én is nyekes osztályba járok, bár már 13.-os vagyok, nekünk 9.-ben nem volt semmilyen kötelező olvasmányunk

általános 7.-ben egyszer megkérdezett minket a magyar tanár, hogy berakja-e kötelezőnek a Harry Potter 1. részét, mi mondtuk, hogy igen, szinte már könyörögtünk, hogy ne csak azokat az unalmas vackokat kelljen olvasnunk, de nem rakta be..., utána eléggé csalódottak voltunk

emlékszem, mikor olvastam legelőször, nagyon élveztem, le se tudtam rakni a könyvet, 3 nap alatt kiolvastam

mellesleg nem kéne valamiről úgy véleményt alkotni, hogy el se olvassuk azt

ha tudná, hogy középiskolában mennyi unalmas, sz.r (már elnézést a kifejezésért) kötelező olvasmány van..., ott például Gogoltól A Köpönyeg, Tolsztoj: Ivan Iljics halála. Ez csak kettő a sokból

Én mindig is nagyon szerettem olvasni, a Harry Pottert is imádom, a szüleimmel együtt. :) Szerintem jó ötlet, az első kötet még nem annyira félelmetes, és a gyerekek élveznék.

Mi nyolcadikban kaptuk a Legyek urát, na ahhoz képest ez hol van?

Persze mellette legyenek a klasszikusok is, de emlékszem, milyen üdítő volt mikor a tanár egy olyan kötelezőt adott fel, amin nem utolsó este rágtam át magam, mert annyira unalmas volt, hogy korábban nem volt kedvem elolvasni.