Miért kell ennyi hülyeséget tanulni?

Ok, akkor vegyünk egy hasonló sztereotípiát, ami megbuktatja ezt a humán beállítottságból gyakran adódó racionalitáshiányt.

Vegyük például az IT-s, programozó matekos emberkéket. Ők azért elég sok matekot tanulnak, elég magas szinten, a sztereotípia mégis úgy állítja be őket, hogy gép felett görnyedő emberkék, akik számkódokat álmukból felkeltve fújnak, de egy csekket nem tudnak befizetni, vagy bármi hétköznapi, alapvető reális dolgot csinálni. Ez az "előítélet" náluk is él...

Nem védem amúgy a bölcsészeket, de pl. a munkatársaim között sokkal jobban teljesítenek, mint a közgazdászok. Hogy miért? Mert egy bölcsész mindig viseli a hátán azt, hogy ő "csak" egy bölcsész. Mindig képben kell lenniük, hogy kivédjék a személyüket érintő sztereotípiákat. Tudni kell mindent, nehogy az legyen a (kimondatlanul is) reakció, hogy "ja, a te végzettséged nem logikára készített fel"... Míg pl. a közgazdász kollégák elvégezték az egyetemet, és sokan (nem mindenki, de sokan) azt hiszik, hogy nekik akkor már nem is kell annyira teljesíteni, hát ott a papír, hogy minden tudnak, minek bizonygassák...

Egyébként ismerek egy csajt, matek szakra jár, hát elég kevés ember van, aki annyira logikátlan lenne a hétköznapi, reális dolgokban, mint ő...

Abban mindenképp igazatok van, hogy tényleg meg kell tanulni, nem haszontalan a matek, de egy filozófia szakos is nyilván azt mondaná, hogy "hát nem értitek, mennyire fontos a lét kérdésének ábrázolása a görög mondavilágban?" Mindenki más talál fontosnak.

én írtam azt, hogy a matek élből való hanyagolása bizony kiütközik a bölcsészek egy jó részén, és nagyon nem jó értelemben.

Tartok tőle, hogy hosszabb dolog lesz, de kezdjük az alapoktól: a "matematikai érzék hiánya", a "humán beállítottság" és hasonló gyakori védekezések az általában használt formájukban lózungok. A matematikai érzék az, hogy például a középiskolás matekot azonnal felfogja az illető, mélyebben mint mások, meglátja a rejtett összefüggéseket, jó eredményeket tud elérni versenyeken, és alkalmas esetleges későbbi tanulmányai során akár mélyebb matematikai összefüggések megértésére. Ettől az érzéktől függetlenül egy átlagos intelligenciával és értelmi képességekkel rendelkező ember számára a középiskolai matematika egy korrekt szinten megérthető és elsajátítható, mert a középiskolai matematika pont az alap gondolkodási sémák elsajátításáról szól, és ezek elsajátításának nem feltétele egy különösebben jó matematikai érzék. Ellenben a szükséges befektetett szellemi munka és a megfelelő hozzáállás elengedhetetlen. Természetesen egy kevésbé jó matematikai érzékkel megáldott ember számára ez a szükséges befektetett munka mennyiségileg többet jelent, több "gyötrődést", mint egy jobb érzékű emberkének - mint ahogy a nyelveket sem egyformán könnyen sajátítjuk el, vagy a memoritereket is van, aki jobban, gyorsabban megtanulja. Ki ezzel szenved jobban, ki azzal, a dolgok kiegyenlítődnek.

A különbség itt jön elő, hogy sokan lusták ezt a megfelelő mennyiségű szellemi munkát belerakni, és így születtek az olyan üres és talmi lózungok a dolog megideologizálására, hogy "hát nekem sose ment a matek", "én mindig is hülye voltam a matekhoz", "én humán beállítottságú vagyok", "meg különben is, én ezt úgyse fogom soha használni". És az a gond, hogy a matek pont az a tárgy, ami ezt a legjobban bünteti, amiben ezek pillanatok alatt önbeteljesítő mondatokká válnak, és aki így áll hozzá, annak valóban esélye sincs - volt szerencsém korrepetálni ilyen emberkéket, és igaziból felesleges, ugyanis önmagának felépít egy gátat, hogy "én úgy se értem", és itt megakad, az idő meg az energia meg arra megy el, hogy ezen szenvedünk, miközben nem jutunk el odáig, hogy hajlandó lenne a feladattal érdemben foglalkozni, és igaziból azon gondolkodni, hogy miről is van szó. Ha a végén mégis sikerül áttörni ezt a gátat, akkor jön a felismerés, hogy jéé, de hisz ez tök primitív, és rögtön tök jól megy. Nuná, csak végre hajlandónak kéne érdemben gondolkodni a feladaton, azzal foglalkozni, és nem csak szenvedni felette, hogy 'nekem úgyse megy'. Aztán persze következő héten amikor ugyanaz előjön, akkor megint jön az üres tekintet, hogy 'de én ezt nem értem', miközben előző héten még minden probléma nélkül ment. Csak könnyebb beülni az "én hülye vagyok a matekhoz" pózba, meg valahogy menő is.

Én meg erőteljesen "reálos beállítottságú" vagyok eszerint a felosztás szerint, mégis megtanultam a verseket, megtanultam fogalmazni, mondatot, verset, szövegeket elemezni (még ha személy szerint az utóbbi kettőt hülyeségnek és rizsának is tartom az esetek döntő részében, és ugye az életben várhatóan soha nem lesz szükségem verselemzésre, mégis megtettem), megtanultam az idegen nyelveket használható szinten, pedig nincsen különösebb érzékem hozzájuk. Ez a különbség.

És akkor most térjünk rá ennek a hárító magatartásnak a negatív következményeire. Mert az a sokak számára bizonyára szomorkás igazság, hogy a középiskolai matematika olyan gondolkodási, problémamegfogalmazási, lényeglátási és persze logikai készségeket fejleszt, amiket egyetlen más tárgy sem fejleszt még megközelítőleg sem ennyire. És amik az élet rengeteg területén és más tárgyaknál is nagyon jól jönnek.

Amikor tehát ezek az emberkék ellébecolják a matekot mindenféle felkiáltással, akkor ezek a készségek nem fejlődnek náluk rendesen. Persze ettől függetlenül lehetnek emberkék, akiknek eleve jó érzékük volt ezekhez, csak valami miatt magasról tojtak a matekra (pl. elhitték, hogy nekik úgyse ment, vagy rossz volt a tanár, emiatt megunták), aztán később valami oknál mégiscsak rádöbben, hogy jéé, ez nem is olyan nehéz, csak a már fentebb említett gátat kell lerombolni.

A többség viszont nem ilyen, hanem igenis rászorulna ezeknek a készségeknek a fejlesztésére, viszont nem teszik. Na az ilyen emberek ugye mivel ők "humán beállítottságúak", meg "mindig is hülyék voltak a matekhoz", ha bejutnak a felsőoktatásba (márpedig minden generáció egy jelentős része bejut, tehát tőlük is egy jelentős mennyiség), akkor az bizony bölcsész lesz, ráadásul ami rosszabb, a bölcsészek fájóan nagy százaléka ilyen.

És ilyenkor jön az, amihez rengetegszer volt "szerencsém" bölcsészekkel folytatott viták, beszélgetések folyamán, hogy egyszerűen nem képes egy adott dolognak a lényeget látni, felfogni, hogy miről van szó, képtelen érvelni, vagy az általad mondott érvek, mondanivalókat feldolgozni, és arra reagálni, fel sem merül benne, hogy esetleg előbb utána kéne nézni dolgoknak, mielőtt hülyeségeket kezd el hablatyolni, és úgy általában csak arra képes, hogy minél hangzatosabb lózungok sorát minél nagyzolósabban előadja, és ezt szellemi teljesítménynek hiszi, amire büszke.

Ennek a szellemi ürességnek semmi köze ahhoz, hogy "humán beállítságú" az illető, mint ahogy ezt számtalan értelmes valóban humán beállítottságú bölcsész emberke már igazolta azért a történelem folyamán. Pusztán arról van szó, hogy van a szellemi nihilnek egy ilyen közkedvelt takarózása, hogy én "humán beállítottságú" vagyok, és sajna a bölcsészszakok az ilyen emberek gyüjtő-, és ami még rosszabb, keltetőhelyei, mert ott még a józan paraszti ész hiányához gyakran jó nagy öntudat és fellengzős stílus is hozzáépül, hogy teljessé tegye a képet.

Amúgy megjegyezném, hogy a közgazdász képzések többsége, itthon legalábbis mindenképp, nem igazán reál cuccok, sokkal inkább humán - tudtommal a Corvinuson BA/MA diplomát is adnak ezekre, de persze ha van valaki, aki biztosabban tudja, az nyugodtan javítson ki.