A telefonrendelet végképp mélybe löki az introvertált az osztály perifériáján lévő gyerekeket? Magamból kiindulva telefon nélkül nem éltem volna túl azt az időszakot. A telefon viszont levette a kényszert, hogy mindenáron interakcióba lépjek mással.

Önmagában nem értek ezzel a korlátozással egyet, de attól még nem kell belehalni, mert pár órára elveszik a telefont.

Meg aztán nehogy már azokat a 10-15 perces szüneteket csak interakcióval lehessen túlélni... Lehet olvasni, igen, de lehet például rajzolni is, ha valakinek ahhoz van kreativitása, vagy csak simán a padra dölni és pihenni egy kicsit, de bőven van idő a másikról lemásolni a matekleckét is. A legtöbb ember egyébként ekkor enni-inni szokott, vagy vécézik. Szóval bőven van lehetőség a szünetek idejét elütni, nem csak a másokkal beszélgetéssel.

#4: hol vagy Te áldozat?

És milyen helyzet az, ahol mobilozni lehet, olvasni nem?

Egyébként ha gond van, előveszed egy másik tantárgy füzetét, könyvét, és még valami hasznosat is csinálsz.

Ja, tudom: áldozathibáztatás. Azért ha ilyen abszurd a gondolkozásod, talán nem véletlen, ha a perifériára kerülsz.

Csak, hogy érezd a különbséget:

1: -Gézát megverték este amikor leszállt a vonatról.

- Úgy kell neki, minket rohangál este. Csak magának kereste, maradt volna otthon.➡️ áldozat hibáztatás

2: Olvass könyvet. ➡️ Tanácsadás