Kedves Pedagógusok! Mit gondoltok hogyan lehetne titeket segíteni abban, hogy az autizmussal, adhd-val élő gyerekeket hatékonyabban kezeljétek?

"Most tekintsünk el attól, hogy mindenki csak tankönyvi gyereket akar tanítani"

. Egészen eddig szimpatikus volt a kérdésed...

Egy 30 órás továbbképzés semmit sem ér. Erre szerintem külön szakember kell. Ha az órán bent lenne egy gyógypedagus vagy fejlesztőpedagógus talán megoldaná a szaktanár problémáját.

Én tanárként bevallom őszintén hogy nem nagyon tudok mit kezdeni egy komolyabb ADHD-s vagy SNI-s gyerekkel.

Bevallom őszintén inkább elmentem egy elit gimnáziumba tanítani. Itt nem nagyon van ilyen jellegű probléma.

Tudom, hogy ez nem oldja meg a problémát. Szerintem rendszerszinten kellene kezelni az ADHD-t. Ide legalább egy év gyakorlatorientált képzés kellene. Én ezt 55 évesen inkább kihagynám. Pláne ha ezért ugyanannyi lenne a fizetésem.

Én pályaelhagyó tanár vagyok, és van 2 adhd-s gyerekem.

A lányom magatartásával nincs különösebb probléma, neki inkább a figyelemzavar a domináns. A fiamnál meg a magatartászavar.

Elég sokat foglalkoztam a témával emiatt, és a helyzet egyszerűen borzasztó. Én 48 éves vagyok, a tanárok átlagéletkora ennél magasabb jelenleg. Mi a tanárképzés során említés szintjén sem tanultuk az integráció problémáját. Semmit a világon róla, igaz akkor még nem is voltak ezek az sni meg btm besorolások.

Továbbképzésekre jártam régebben, de azok az órák is ugyanolyan csapnivalók voltak, mint az egyetemi pedagógia órák.

Mostanában beszélgettem a gyerekeim tanáraival és azt mondták, hogy az sni-s gyerekek integrációja választható tantárgy az egyetemen. És a legtöbben nem választják. Azért ezen teljesen felháborodtam.

A szabadidejükben kéne a tanároknak felkészülni ezekre a gyerekekre, de a legtöbben erre minimálisan sem hajlandóak. Értem én, hogy alul vannak fizetve, de a világ változik, és minden szakmában tovább kell képeznie magát az embernek. Viszont még aki hajlandó lenne, azzal sem igazán tudnak mit kezdeni. Évekig jártunk pszichológushoz, szülőcsoportba, meg ezer helyre, és őszintén megmondom, hogy nem tudtak semmi hasznosat mondani. Persze szülőként az ember megtanulja, hogy másképp kell velük bánni, de közösségben értem én, hogy ez nem olyan egyszerű, ott a többi gyerek, ott a tananyag.

Viszont azon teljesen kiakadtam, hogy a legtöbb tanár egyszerűen annyival elintézi, hogy vidd el a gyereket speciális intézménybe. Egyszerűen még a tanárok sincsenek vele tisztában, hogy nincsenek speciális intézmények!

Rendszerszintű változás kéne. Kis létszámú osztályok, több, felkészült pedagógus. Hát, majd pont itt fognak erre költeni. Marad a szenvedés mindenkinek. Bocsi, ha nem a kérdésre válaszoltam, de azt látom, hogy nincsenek ilyen képzések, és a tanárok sem akarnak foglalkozni a dologgal egyáltalán.