Milyen volt a kommunizmus ideje alatt az egyetem?

Csak pontosítás: Magyarországon kommunizmus sose volt. Mi a "szocializmust" építettük. Nem tudom honnan veszed,hogy igazságtalan volt a felvételi. Igenis meg kellett dolgozni érte.

A '70-es évek elején végeztem nappali vegyipari szakon. Szülői segítséggel és osztondijbol meg tudtunk élni. A jó tanulóknak és a szerényebben tamogatottaknak jutott kollégium. A tanulás mellett jutott idő közösségi életre is.

A KISZ szerepe csak névleges volt. Imádtam azt az életet.

Később,munka mellett szereztem meg egy gepeszmernoki diplomát,de azt már levelezőn. Ez sokkal nehezebb volt,mert egyszerre volt munka,család,tanulás.

Ma 70+ évesen nosztalgikusan tekintek vissza arra az időre.

Sajnos nem tudom összehasonlítani a mai felsooktatassal,mert ahhoz újból be kellene iratkoznom. Az a kevés amit látok belőle nem igazán vonzó.

Az egyetemi férőhelyek kb 1%-át fenntartották a párt embereinek. A többi helyre szerintem igazságos felvételi volt. Minden vizsgám szóbeli volt.

Ugyanúgy voltak bulik, koncertek. Viszont nem láttam drogot a koliban.

#2-nek teljesen igaza van. A Kádár-rendszerben a párt vagy a kormány legbelső köreihez kellett tartoznia egy szülő ismerősének, hogy a felvételi eredménytől függetlenül a gyerekét ily módon felvetesse. S még ez sem volt mindig garantált, ugyanis rendkívül alacsony volt az ilyen protekciósan felvetethetők keretszáma. Illetve hátrány volt, bár nem feltétlenül volt kizáró ok a felvételin, ha egy felvételiző a kevés, szocializmusban is megtűrt egyházi középiskola valmelyikéből jelentkezett. Nekem is volt ilyen évfolyamtársam az egyetemen. A döntő többség számára a Kádár-rendszerben már teljesen korrekt volt a felvételi eljárás, a származás szerinti előnyök vagy hátrányok már alig játszottak szerepet. Nekem még olyan ismerősöm is volt, akinek egy közeli rokonát az 56-os forradalmi tevékenysége miatt elítélték, mégis a Kádár-rendszerben felvették az egyetemre.

Mivel a felvételi keretszámok a jelenleginek csak töredékei voltak, csak a végzős középiskolások krémje juthatott be egyetemre, nem úgy, mint most. Így tehát az egyetemi oktatás sokkal elitebb jellegű volt, mint jelenleg. S mivel nem kreditrendszer működött, ha valakinek csak egyetlen tárgy teljesítése nem sikerült egy félévben, akkor az illető évismétlő lett, s ha a megismételt év sem sikerült, akkor kirakták. Sőt, ahova én jártam, ott szabály volt, hogy az egész 5 éves képzés alatt legfeljebb 7 elégtelent volt szabad összzeszedni a vizsgákon. Akinek becsúszott a nyolcadik elégtelen, automatikusan kirakták, még akkor is, ha kevés volt hátra neki. Akkoriban sokkal inkább lebegett a Démoklész kardja a hallgatók felett, mint most.

A tanárok egyébként pontosan ugyanúgy vegyes összetételűek voltak, mint most: volt kiváló előadó, akinek az óráira mindenki szívesen járt, és volt dögunalmas is. S persze ugyanúgy volt a vizsgáztatók között szemétkedő, kegyetlenkedő alak, és kedves, korrekt ember is. A tanári összetétel jellegében nem sokat változott.

>maga az egyetemi közeg, milyen volt, mi változott

-Nem sok változott. Én pont úgy voltam egyetemista, hogy közben volt a rendszerváltás. TTK-n voltam, ott a politika nem volt leképezhető a tanulmányokra. Oroszból még záróvizsgáztam, de az nem volt szűken vett politikai tárgy. A Marxizmus-Leninizmus tanszéken volt három féléves filozófia tárgyunk, amit szigorlat zárt (amúgy szigorlattal ennél komolyabb blokkokat szoktak zárni). A változásokta tekintettel nagyon könnyű szigorlat volt, mi választhattuk az előre megadott négy tételből egyet. Ja, amúgy az órákon filozófiáról nem volt szó, azt feladta házinak (Marxizmus-Leninizmus kiskörnyvtár 53. kötet: a filozófia rövid története, amihez el kellett zarándokolni az újszegedi MSZMP-székházba, mert kizárólag ott lehetett beszerezni). Opportunistaként Lenin: Állam és forradalom c. művéről referáltam, mert az valójában nem volt filozófia, csak egy kevésbé trágáb Bayer Zsolt (gúnyosan beszólt mindenkinek az akkori politikai színtéren, aki nem értett vele egyet).

A "politikai gazdaságtan" órán szemináriumon már nem is marxizmus volt, hanem aktuálpolitika. Egy pár évvel felettünk járó srác tartotta, aki egykori KISZ-esből lett reformkommunista, az UDSZ ("Únió a Demokratikus Szocializmusért" nevű formáció) tagja, de nem akart semmit ránk kényszeríteni - nem is tudott, mert a csoportunk véleménye az volt, hogy semmiképp nem fogunk a "fizetett forradalmárok"-ra szavazni. ("fizetett forradalmár" = párttitkár)

Ezek amúgy nem voltak központi események, közben ugyanúgy mentek az egyetemi bulik (látom KOPAJ még ma is van), vizsga előtti tanulások, utáni kocsmázások, stb.

Nekem az a vicc, hogy jogászokat is képeztek a Kádár-rendszerben, akik a mai napig dolgoznak jogászként. Csak tudnám mit tanulhattak akkoriban, amikor nem is volt működő jogrendszer, nem is érvényesült semmilyen alkotmányos intézmény, az Alkotmány csak dísznek volt stb. (Be ne nyögje valami fidesz fóbiás poénból, hogy ma sincs, mert formailag ma ezerszer jobban működik. Csak nyilván 2/3-al azt szavaznak meg, amit akarnak, de legalább szavaznak, akkoriban meg konkrétan a leírt jogszabályokkal is teljesen ellentétesen csináltak sok mindent mindenféle kővetkezmény nélkül.)

Szóval szocialista rendszerben eléggé érdekes lehetett alkotmányjogot tanulni.

#5 2011-ig a 49-es Alkotmány volt jogfolytonos...

A Kádár-korban volt működő jogrendszer. A törvény szövedéke persze mindig felfeslik valahol - ma is...

A jog nem nagyon változott, a római jog, mint alap, aztán a polgári jog, stb. - alapjaiban azért nem kellett újraírni. Az alkotmányjog az csak egy könyv a sokból, amit a jogászok tanultak.

Inkább az volt az érdekes, hogy a külföldi hallgatók mihez kezdtek a magyar jog diplomájukkal otthon, egy másik jogrendszerű országban.

Merthogy a Kádár-korban ilyenek is voltak, a kollégiumban volt egy csomó "fejlődő ország"-ból származó külföldi (plusz olajországokból arabok az orvosi karon, de ők fizettek sokat, így jobb kollégiumban vagy albérletben laktak) Majdnem szomszédom volt egy perzsa (afgán) srác, aki jogot végzett és a nemzetközi migrációból írta a diplomamunkáját.

#1 A felvételinek igenis voltak igazságtalan részei. Ha te ezt nem tapasztaltad szerencsés voltál. Közeli rokonommal a 2. sikertelen felvételi után közölték, hogy hiába felel meg, ha nem lép be a pártba nem fogják felvenni. Belépett és érdekes módon azonnal felvették, kiváló eredménnyel el is végezte.

Szintén családtag - a háború előtt kisüzemük volt. Ez által nem a munkás-paraszt réteghez tartozott, hanem egyéb származású volt. Ennek következtében eleve közölték, hogy milyen szakokra felesleges beadni, úgyse veszik fel. Ő még szerencsés volt, mert legalább mehetett egyetemre. Aki pl. kulák családból származott vagy rendszeresen templomba járt az ezt el is felejthette.

Valószínűleg nagy különbség van az évtizedek között, én 87-ben felvételiztem, akkor már nem számított a származás. A protekció az igen, de az pozitív diszkirimináció volt a magas kapcsolati tőkéjű, nem is feltétlenül kommunista embereknek. Volt csoporttársam, aki az orvosira ment volna előző évben (akkor még csak egy helyet lehetett csak megjelölni) és a csókosok (főorvos apuka) külön felvételi bizottsághoz voltak beosztva.

Elvileg kellett KISZ-jellemzés, meg a KISZ-bizottság egy tagja is ott ült a szóbeli bizottságban, de az is csak fizikát kérdezett, nem ideológiát.