Arra büszkének kéne lenni, hogy valaki egyetemista?

Szerintem igen, főleg ha el is végzed. Még mindig nagy dolog: dolgoztam olyan gimnázumban, ahol rengeteg hátrányos helyzetű diák volt. De ha csak az általános tendenciákat nézzük, a többség még mindig nem tanul tovább felsőoktatásban érettségi után.

Mi "értelmiségiek" k*rvára torzan látjuk az egészet.

" De őszintén bennem semmi ilyesmi nincs, inkább frusztrál, hogy még nem dolgozom, nincs fizetésem, nem tudom eltartani magam"

Ez azért frusztrálhat, mert alapvetően szegény (vélhetően vidéki) családból származol. Engem jómódú elit emberként sokkal jobban frusztrálna, ha olyan munkát kellene végeznem, ahol buta, végzettség nélküli emberekkel vagyok körülvéve. Az hogy a szüleim támogatnak és finanszírozzák a képzésemet teljesen normális dolog, hiszen ők is tanult, művelt emberek, épp ennek köszönhetően nem okoz nekik problémát ha havi pár százezerrel több a kiadásuk az egyetemi tanulmányaim miatt. Tisztában vannak vele, hogy a tudásra fordított "pénz" az gyakorlatilag befektetés ami megtérül. Én is ezt a gondolkozásmódot követem és mire az én gyerekeim lesznek egyetemisták biztos vagyok benne, hogy meg tudom teremteni számukra a megfelelő körülményt (18 éves korukban saját hitel és tehermentes lakás ahogy én is kaptam, anyagi támogatás stb...)

Az hogy büszkének kell-e lenni pusztán a tény miatt, hogy egyetemre jársz... Önmagában bárki bekerülhet egyetemre, főleg semmit nem érő büfészakokra, szóval az nem dicsőség, viszont ha egy nehezebb szakon jó eredményeket produkálsz akkor arra mindenképp.

Inni, drogozni, szexelni, bulizni és keveset tanulva (néha többet) minden vizsgát megcsinálni. EZ AZ EGYETEM

Na meg a csoportszex