Nincs tanár képzettségem, de most, vészes tanárhiány esetén lehetnék pedagógus?

6-os vagyok. Cuki, hogy ennyire nagy véleménnyel vagytok a diplomás tanárokról, de hangsúlyozom, hogy a tanárképzés Magyarországon nagyon silány.

Nálunk úgy volt, hogy 5 éven át tanultam magyar szakon nyelvészetet meg irodalomelméletet. Köszönőviszonyban nem volt az általános iskolai, de még a gimnáziumi tananyaggal sem az, amit tanultunk. Amikor ezt szóvá tettük, azt mondták, hogy hja, őket nem érdekli mi a tananyag, ez nem tanárképző, hanem bölcsészettudományi egyetem. Hahó! Mit csinálsz egy magyar szakos diplomával? Mégis mit? Hát elmész tanítani egy középiskolába. Ennyi kutató sehova nem kell, és hivatalosan is a középiskolákba az egyetemi diploma a feltétel.

Emellett ott volt a Pedagógia Tanszék, ahol szintén vehettél fel órákat, ha a bölcsészdiplomáddal mégis tanítani szeretnél. Az összes diák ugyanazokra az órákra járt, válogatás nélkül. Tehát együtt hallgattam a babalélektant, meg a tanítás történetét a matek és kémiaszakos hallgatókkal. Csupa elméleti baromságot tanítottak, mit mondott Rousseau a tanításról meg hogyan kell tantervet írni, meg ilyesmi.

A 10 félév alatt egy darab szakmódszertan órám volt, amikor egy idős néni elhaló hangon olvasott fel az Irodalomtanítás című folyóiratból.

Gyakorlat 2-szer 15 óra egy elitgimnáziumban egy félévig. Csokonait tanítottam meg hangtant. Ez hasznos volt valóban, de nagyon kevés volt. Fegyelmezési gondok fel sem merültek, mert a gyakorlógimnáziumban elit diákok ülnek.

Ezek után bekerültem egy gimibe tanítani, és kb. annyi emlékem volt a középiskolás tananyagról, amire az érettségiből emlékeztem. Ja, meg Csokonai.

Régen a pályakezdő tanár mellé adtak mentort, de persze ezt is eltörölték, mert drága.

Óráról órára készültem, minden nap este 10-ig, csináltam az óravázlatokat, agyaltam, hogy hogyan vezessem rá a diákokat, hogy az adott versben mit kéne észrevenni. Nyilván több közöm volt a témához, mint valakinek, aki nem végezte el a magyar szakot, de azért ne higgyétek, hogy a problémás gyerekek kezeléséhez pl. olyan nagy segítséget kaptunk. Említették, hogy van a diszlexia, aztán ennyi.

Igaz ez már 20 éve volt, de ahogy hallottam nagyon nem változott a képzés azóta sem. Hogy valaki jó tanár-e, az nem a képzésen múlik, hanem azon, hogy milyen a személyisége. Elég kreatív-e, elég empatikus-e, elég érdeklődő-e.

Szóval én el tudom képzelni, hogy egy képzettség nélküli tanár sokkal jobban bánik a diákokkal, mint az, akinek nincs képzettsége. Az órára meg egy kezdő tanár ugyanúgy készül, aztán persze megjön a rutin.

Ezzel persze nem azt mondom, hogy nem kell a képzett tanár, hanem azt, hogy nem dől össze a világ, ha esetleg kényszerből olyan tanít, aki nem végzett egyetemet. Még az én diák koromban is tanított bennünket olyan tanár, akinek még nem volt meg a végzettsége, de folyamatban volt. Sokkal jobban csinálta, mint az, aki már 20 éve tanított.

Az viszont kétségtelen, hogy a rendszeren változtatni kell. A tanárképzés tananyagán, a tanárok megbecsültségén. Ezek után tényleg mi a fenének végezné el bárki a tanárképzést, ha egy érettségivel is lehet tanítani?

Én megértelek. Pályaelhagyó tanár vagyok, és mostanában én is elgondolkodtam rajta, hogy visszamegyek. Amikor tanítottam valahogy úgy éreztem van értelme annak, amit csinálok. Most multinál dolgozom, és 8 éve ugyanabban a pozícióban, egyszerűen úgy érzem nincs kedvem reggel felkelni. A fizetésemre nem panaszkodom, de már nagyon elegem van.

Aztán lebeszélem magam róla. A diákok most már nagyon elszemtelenedtek. Még rájuk kiabálni sem lehet, mindenért a tanár a hibás.

Buktatni is nagyon nehéz, hiába ostoba és pofátlan egy gyerek. Régen ha rossz jegyet kapott egy diák, akkor ő volt a hibás, most a tanár. Nagyon idegőrlő.

A szülők meg napi 24 órában írogatnak a messengeren, ha bármi bajuk van. Némelyik igen pofátlan stílusban.

A tanterv nem nagyon hagyta meg a tanári szabadságot, még azt is megszabják melyik tankönyvből kell tanítani.

Mivel tanárhiány van, ezért a tanárok a heti 24 óra helyett 30 óránál is többet tanítanak, sokszor nem is a saját szakjuknak megfelelő tananyagot.

A férjem is mondta, hogy 1-2 hónap alatt lelohadna a nagy lelkesedésem. Ő még emlékszik mennyit panaszkodtam, amikor tanítottam.

A fizetés az egy dolog, de van sok egyéb árnyoldala is.

Egy elitgimnáziumban csupa jeles tanulóval nagyon szívesen tanítanék, de oda meg még most is leginkább kihalásos alapon lehet bejutni. Tanárhiány inkább az olyan helyeken jellemző, ahol elég silány a gyerekanyag.