Kivételeznek az osztálytársammal? Mi lehet az oka?

12. osztályos vagyok, szakközép iskolás, jelenleg érettségizős osztályba járok (szakma utáni), 13. osztályban érettségizek. Ötös tanuló vagyok, szorgalmas diáknak tartom magam. Maximalista vagyok és mindent megteszek a céljaim érdekében, a középsuli után egyetemre szeretnék járni.

Folyamatosan készülünk a próbaérettségikre: magyarból, történelemből és németből szóbeli lesz az érettségi napjain, év végén írásbeli az 5 fő tantárgyakból, az egész éves tananyagokból.

A szóbeli vizsgákra erőteljesen próbálnak felkészíteni minket, magyarból és töriből mostanra már szinte minden órán van felelés.

A problémám a következő: van egy fiú az osztályban, hasonlóképpen teljesít, mint én, általában ő is ötösöket kap, tényleg nagyon ügyes. (Ő egyébként egy új diák az iskolában, egy másik szakközép iskolában tette le a szakmáját.) Engem a tanárok jól ismernek, már ötödik éve tanulok az szakközép iskolában. Érdeklődő és kíváncsi típus vagyok és együttműködő, sokszor jelentkezek a tanórákon, hozzászólok a feladatokhoz.

Viszont: nem tetszik az, hogy ha ő gyengébbre felel, a tanárok így is megadják neki az ötöst érdemjegyet, kivétel nélkül. Kedden pl. felelt nyelvtanból kint a táblánál, felírt 6 mondatot, azokat kellett elemeznie. Nos, ebben a hat mondatban több helyesírási hibát is észleltem + tanári segítség nélkül neki se tudott volna állni a felelésnek. A feleletére ötöst kapott, mindenki meglepődött, mert látszott rajta, hogy a gyakorlatban nem tudta használni a tudását. "A feladatmegoldása hibátlan volt, ezért adok neki ötöst." -mondta a tanárnő.

Következő nap (újból ennél a tanárnőnél) feleltem irodalomból. Kellett egy verset felmondani és egy másikat meg értelmezni. A versben kétszer akadtam meg (3 versszakos volt, sajnos nem volt rá időm tökéletesen megtanulni), a verselemzésem kerek, egész mondatokban foglaltam össze, szinte hibátlanra sikerült (nem javított ki). "Az értelmezés helyes volt, de a versmondásban hibáztál, így négyest tudok adni." Igazából nem nagyon érdekelt, mert az is egy jó jegy.

Az bánt, hogy amikor a fent nevezett osztálytársam felelt egyszer irodalomból a múlt héten (ugyanúgy versfelmondás, fogalommeghatározás, verselemzés stb.). A versből kb. 3 sort tudott fejből, a tanárnő kérdéseire nem tudott egész mondatokban válaszolni (szavakkal, max. szakkifejezésekkel), ennek ellenére megkapta az ötöst.

Most olyan érzésem van, mintha ez a fiú lenne a kis kedvenc a tanárok körében, tipikus "mintadiák", akinek csak ötöst lehet adni még akkor is, ha nem érdemelné meg. Ezek szerint én csak akkor kaphatok ötös jegyet, ha 100%-osan teljesítek, legalábbis a helyzetemből ítélve így gondolom.

Gondolom felmerül bennetek a kérdés, miért felelünk ilyen sokszor mi ketten. Megmondom őszintén, fogalmam sincs. Minden héten legalább egyszer felelünk mind a ketten egy irodalom, vagy egy nyelvtan órán. Húszan vagyunk az osztályban, közülük még vannak jó tanulók, de gyengébbek is.

A többi osztálytársamnak sincs jó véleménye róla, ők se értik mindezt, nem szimpatizálnak vele. Alapból nem beszél semmit se közöttünk a fiú, olyan visszahúzódó, tartózkodik az emberektől. De az is lehet, hogy nincs meg a közös téma, ami őt is érdekli...

Visszatérve a feleléses dologra: az én tudásomat erősebbnek érzem (és mások is így tartják) az övével szemben.

Tanár szeretnék lenni a közeljövőben, legfőképpen emiatt vagyok bepöccenve. Nem kedvelem az igazságtalanságot. Én úgy gondolom, hogy mindenkit egyenlő módon kell kezelni, jelenesetben értékelni.