Csak én érzem úgy hogy a covid miatt az egyetem se az igazi?

Én is így érzem. Én második féléves voltam, amikor 2020 tavaszán először haza kellett jönnünk, most ez az ötödik félévem. Vagyis nyáron végzek, és alig volt olyan félév, amikor az elejétől a végéig személyesen jártam. Gyakorlatilag csak az első és a mostani, de most is online volt a vizsgaidőszak, szóval ki tudja. Bár én amúgy sem mentem volna egyetemi programokra (valószínűleg), nekem is megnehezítette a barátkozást. Akikkel megismerkedtem az első évben, alig tudtam találkozni, hiszen semmi nem volt nyitva, plusz senki sem volt az egyetem közelében. Szóval megértem, hogyan érzel, de még van időd bepótolni! Valóban, nem lesz ugyanolyan, az elmúlt programokat nem tudod bepótolni, de próbálj meg arra koncentrálni, hogy mit csinálhatsz még, ne arra, hogy miről maradtál le.

Én is ezt érzem, de sokkal inkább olyan értelemben, hogy sokkal inkorrektebb lett az oktatás. Az egyik tárgyból idétlen dolgokkal szigorítanak túl, a másikból meg szánalmasan könnyű maradt a számonkérés jelenlétiben is... Sokat nem tudok ezzel kezdeni, látszik mindenkin a kelletlenkedés és a bizonytalanság.

1. vagyok. Igen, ezzel is egyetértek, maga az oktatás is sokban változott. Kevesen vannak, akik online is tudnak megfelelő színvonalon órát tartani, számonkérni. Az egyik véglet túlságosan megnehezíti, pl. teljesen felesleges tárgyakból írásbeli helyett szóbeli, nagyon kevés idő a vizsgára, nem lehet visszalépni a válaszok között stb., a másik véglet pedig egyáltalán nem veszi komolyan, csak felteszi a tankönyvet, van két ZH, aztán lesz valahogy.

Én is ugyanígy érzek, jó ilyen véleményeket olvasni, mert mindig azt érzem, hogy egyedül vagyok ezzel, a szaktársaim szurkolnak az online-nak, mert hát minden szempontból kényelmes.. Én konkrétan 1 félévet jártam teljesen, a legelsőt, most az utolsó még nem volt rossz, 2 héttel a vége előtt mentünk át online-ba. Az első félévben szerettem meg az egyetemet, pedig inkább “a diploma jól jön” hozzáállással jöttem. De ott valami megváltozott, a közeg, amit tanultunk, az oktatók, a sok lehetőség, nem tudom. Most az ötödik félévem is szuper volt, annyi minden változott, egyre jobban találom a helyemet, már a mestert is kinéztem. A kedvenc tárgyaim, amik alapján döntöttem a mesterről mind jelenlétiben voltak, hús-vér oktatóval. A jelenléti oktatóim közül sokan voltak rám nagy hatással, van, akivel mondhatni jóban vagyunk, fordulhatok hozzá. Online ezt senki nem tudta elérni, pedig becsületesen tartották az órákat a legtöbben. Egyszerűen az nem olyan. Megbékéltem a helyzettel, ez van, de azért eszembe jut, hogy 3-4 ilyen félévet vett el a covid, és mi lett volna ha, hol lennék ha.. Aktív voltam az online alatt is, plusz szakmai előadásokra jártam, versenyeztem, a jegyeim amúgy nem változtak (bár nálunk is khmmm érdekes számonkérések voltak, párnak köze nem volt a tudás méréshez), ösztöndíjakat kapok, de akkor is, egyszerűen csak ez nem volt egyetem.. Remélem ezt a maradék kis időt már nem veszik el. 😔