Úgy érzem, hogy egy köszönöm kevés volt? Szerintetek?

Légy jó orvos és emlékezz erre az emberre sokáig. Esetleg, ha majd hasonló helyzetben lesz valaki, te is tedd meg ugyanazt.

Ha tagadja, erőlködni fölösleges lenne, de pl: születésnapkor (ha tudod), vagy rövidesen karácsony... és az ünnepre fogva ajándékkal, aminek örül, megköszönhetnéd neki (akár burkoltan, hogy köszönöd a rengeteg segítséget, de ezúttal főleg a könyvre irányul).

Biztosan lesz majd olyan, amikor te tudsz segíteni neki.

De szerintem az a legnagyobb köszönet, hogy továbbra is lelkiismeretesen, lelkesen tanulsz.

ha ő ellenkező nemű, mint te, akkor lehet emögött más is, és a szándékai nem biztos, h. tiszták.

én ezt nem fogadnám el, mert nem szeretek senkinek a lekötelezettje lenni.

logikusan végiggondolva, ha még ő is sokallta a könyvek árát, mennyire észszerű feltételezés, h. pusztán altruizmusból (jófejségből) megvette neked?

máris teremtett egy egyenlőtlen hatalmi dinamikát ezzel, mert itt töröd magad a gyakorin, hogyan hálád meg neki.

én visszaadnám a könyveket, és megszerezném máshogy.

bocs, de mikor orvosira jelentkeztél, nem számoltál azzal, h. ott rohadt drága, nehezen elérhető szakirodalmak vannak?

mert ezt még én is tudom, pedig közöm nincs ehhez a szakhoz...