Mennyire jó a magyar oktatási rendszer?

2/10

Szerintem ma már világosan látszik, hogy a magyar oktatási rendszer megbukott.

nem akarok bunkó lenni, de az sem véletlen, hogy ennyi szolgalelkű elhízott ember él a hazánkban, aki képtelen gondolkodni, vagy egy egyszerűbb szöveget értelmezni.

aztán..nyilván vannak kivételek, de nekem az a tapasztalatom, hogy a tanárok nagy része nem épp a diplomások legértelmesebb rétegéhez tartozik. el nem tudnám képzelni őket a versenyszférában.

az alapvető probléma a magyar oktatással, h még ma is túl nagy mennyiségű lexikális tudást akar megtanítani gyakorlat nélkül, aminek ma már semmi értelme.

de hogy ne ismételjem azt, amit már többen felsoroltak, leírom a történetem röviden, ami sztem teljesen tipikus, totál átlagos iskolákba jártam fősuliig:

kitűnő tanulóból eljutottam odáig, hogy gimiben megbuktam matekból (igaz a tanár is utált). , infóból is többször majdnem megbuktam, nyelvet középfokon sem tudtam megtanulni.

Most 30 évesen mérnöki irodában vagyok amolyan mindenes, ha kell, fordítok is. a tudásomhoz 5%-ot nem adott hozzá a közoktatás, nem tudtak/akartak rájönni, miben vagyok jó, csak mindenkinek ugyanazzal a módszerrel ledarálták a tananyagot.

az ofőnk ki is hangsúlyozta, h csak ismétléssel kell tanulni, aminél nagyobb baromságot nehéz mondani. az ismétlés egy szelete a tanulásnak.

még a mozgást és sikerült majdnem megutáltatni velem, pedig egész életemben sportos voltam, viszont bukfenc meg hasonlók közben rendszeresen szédültem. a szekrényugrás meg konkrétan utáltam, mert alacsony voltam, és alig tudtam átugrani.

2-es válaszoló!

Egyrészről vannak jobban teljesítő országok, talán ott kellene megnézni, hogy mit csinálnak másként.

Másrészről az kifogásnak is elég gyenge, hogy senkitől nem jött jobb ötlet, ezért maradjon az, ami rossz. Én vagyok a fogorvos válaszadó. Ha egy terápiáról egyértelműen látom, hogy biztosan nem fog jól elsülni, nem csinálom meg csak azért, mert hirtelen nem tudok jobbat, hanem megkérdezek szakorvos kollégát, esetleg fellapozom a tanulmányaimat.

Számomra rendkívül sokkoló élmény például, hogy a pacientúrám egy része funkcionális analfabéta, de vannak közöttük olyanok, akik valóban nem tudnak írni, olvasni. Dél-Pest megye, nem BAZ vagy Nógrád. Ha kiírunk egy tájékoztatást, hogy például karácsonyi ügyelet itt és itt, ekkor és ekkor, az biztos, hogy többen rossz helyre vagy rossz időpontban mennek, mert nem tudták értelmezni a kiírtakat. Konkrétan analfabétával legalább heti 2-3x találkozom: ők azok, akiknek addig nem terjed a kompetenciájuk, hogy egy TAJ kártyát elő tudjanak keresni, ha mégis sikerül, nekünk kell ellenőriznünk, hogy a saját neve van-e rajta, mert még azt sem tudja leolvasni. Konkrét eset volt, mikor kezünkbe nyomta az összes kártyáját, mert nem tudja, melyik az övé. Véleményem szerint, mielőtt annyira elmélyedne az oktatás Szimónedész és Goethe remekműveiben, talán először az értő olvasást és írást kellene mindenkinek megtanítani. Maga az érettségi is egyre jobban tolódik el olyan irányba, hogy érvelni, értelmezni nem kell tudni, de azt szépen mindenki lefeleli, hogy Ady Érdmindszenten született.

A saját munkámból kiindulva érdemes lenne megtanítani úgy tisztálkodni az embereket, hogy ne betegedjenek meg, mert sajnos sokaknak ez sem megy.

Szerintem nagyon is világos, hogy milyen irányba kellene fejlődni, de persze ugye a problémamegoldás első lépése a probléma felismerése, na ez utóbbi egyelőre hiányzik.

Nagyon rossz, még a felsőoktatásban is. Az is probléma, hogy a társadalmi szellemi színvonal annyira alacsony, hogy fel sem fognák az emberek az újításokat. 2-3 generáció kellene az átállásra.

Tiszteletem!

Tudósok, gondolkodó/emberszerető szakemberek szerint már 60 éve nagyon rossz az oktatás, az egész világon.

Közzéteszek pár gondolatot, tárgyat, amit ha kidolgoznának, fejlesztenének állami szinten, boldog és sikeres emberek tömegei lehetnének a földön. Mert máshol sem jobb az oktatás.

Nem az életre készítenek fel. Nem a boldog, sikeres életre készítenek fel.

Kicsit bővebben (bár még kezdetlegesen) ki vannak fejtve a lejjebb közölt gondolatok. Ha valakit érdekel, szívesen átküldöm e-mail-ben.

Milyen tantárgyak hiányoznak?

/Lelki alapozás és szokások/ Hinni, tudni, akarni, szeretni, értékvezérelt életet élni, önuralom, önfegyelem, legjobbja való törekvés, stb.

/Szövegértés/ Logika tudománya felöl, kérdezés tudománya, funkcionális szemlélet, stb. Olvasás fajták, stb.

/Retorika, szónoklattan/ Az igényesebb kifejezőkészség fejlesztéséért.

/Logika tudománya/ Bizonyítás, cáfolás, esetkizárás, általánosítás, konkretizálás, stb. Erre kell felépíteni az összes tárgyat.

/Gondolkodás fejlesztését és a döntést segítő módszerek/

Mint pl. értékelemzés, mind mapping, sakk látásmódja, E.D. Bono módszerei, stb.

/Feladat-látásmód/

Feladatok, témák közötti kapcsolatok, következmények, ráépülések, távolabbi használhatóság bemutatása. Érvényességi határ. A sablonos gondolkodás kizárása.

/Tanulásmódszertan/

Pólya-módszer, S. Ramón Y Cajal, Dr Dezső Zsigmondné, tudományos módszertan, analizálás és szintetizálás, kérdezés tudománya. Mondatrészek szerint, listákban való kigyűjtés.

/Átmenet (érettségi és egyetem között, mert nincs átmenet, ezért buknak ki rengetegen az egyetemről)/

/Tantárgyhasznosítás/

Még mindig, sajnos az adott tárgyról (tudománya) oktatnak, figyelmen kívül hagyva a hétköznapi használhatóságot. Látni kell fizikául, matematikául, stb.

Nem értik, hogy a világ változik, de a veszély, a hiba, döntések, stb. az életünk része, mégsem tanítják ezeket.

optimalizálás,

szervezés és vezetés,

modellező/fegyelmezett/valóságból kiinduló képzelőerő fejlesztés,

minőségbiztosítás,

minőségellenőrzés,

rendszertudomány, rendszerszemlélet,

módszertan,

honvédelem, család- és önvédelem,

kutatás és fejlesztés,

háztartástan,

egészségtan,

gondozástan (állat, ember, növény, talaj, lelki, stb.),

kérdezés tudománya,

embertan,

természet, állatvédelem, környezetvédelem (nem érzelmi alapon, hanem tudományosan megtervezve, megszervezve, alkalmazva),

hatásvizsgálat,

szemponttan,

megvalósíthatósági vizsgálat,

hibakatalógus,

hibaelemzés, javítás,

veszélykatalógus,

életvezetés,

társadalomismeret,

ítéletalkotás,

dietetika,

pénzügyi ismeret (megtakarítás, pénzpiac, bank, bankszámlanyitás, kiadáscsökkentés, stb.),

intelligencia-fejlesztés,

érvelés mestersége,

pszichológia (arckifejezés-felismerés, hazugság felismerése, belső világ működésének a megértése/működtetése, testbeszéd, stb.),

idézet hasznosítás (életbölcsesség, élettapasztalat, meglátások) tantárgy (kategorizálva, vizsgálódva, elemezve),

hétköznapi szövegértés (rengeteg hétköznapi példa alapján, jogi nyelvezetű szerződések, munkaszerződések, albérleti szerződések, adás/vételi szerződések, stb., tanulmányozása, megértése, hasznosítása) - stb.

/Munkaerőpiac-ismeret/

Munkavállaló jogai, egyéb lehetőségei, önéletrajz írása, interjúra való felkészítés, stb. Igények felismerése, stb.

/Idegennyelv-oktatás/ Létezik egynyelvű oktatás is!

/Testnevelés/ Gerinctorna, ászana, Alexander-technika beépítése.

/Politika ismeret és érdekérvényesítés/

Az egész világon a politikában, képzetlen a tömeg. Ezért tudják őket kizsákmányolni, elnyomni.

Jogrendszer felülvizsgálata, folyamatos fejlesztése, érdekérvényesítés (szervezés, önvédelem, mint fegyverhasználat, szóhasználat. Számítógépes programok használata a kommunikációnál, szervezésnél, stb. Propaganda működésének megértése, ellene való védekezés. Parlamenti beszédek, felszólalások elemzése tudományosan.

Parlamentben a minőségbiztosítás, teljesítményértékelés, hatás-, megvalósíthatósági vizsgálatok, minőségellenőrzés bevezetése. Demokratikus gondolkodás jellemzői, stb. Folyamatos ellenőrzés és felelősségrevonás.

Így kivédhető az „Oszd meg és Uralkodj” jelenségből fakadó kiszolgáltatottság.

/Informatika/

Látásmóddal együtt különböző programozási nyelvek, hálózati rendszerek elsajátítása.

Tanulást, döntést, információszerzést segítő programok használata.

/Párkapcsolat, családi élet/

Médiából csak a szenny jön, sok a csonkacsalád. Minták kellenek, hogy a gyerek, felnőtt lássa, az életének értelme a megfelelő szülői, párkapcsolati hozzáállás és a boldogság.

/Egyéb/

A tanárokat motiválni kell megfelelő minőségbiztosítási rendszer mellett.

A tanároknak az adott tananyagot listamódszer szerint is, többféle szemszögből, választékosan kell feldolgoznia a tanulók értelmi képességéhez (felmérések) igazítva.

Azért fontos ez, mert így elkerülhető a magolás, elősegíthető az értelem, különböző oldalról megközelített „lépcsőzetes” fejlesztése.

Mivel folyamatosan bővül a tudományos ismeret, anyagrészek, az oktatási idő meg kevés, így az informatikát kell segítségül hívni.

A listamódszer mellett, adatbázisokat, programokat kell alkalmazni a kiszolgálásnál, hasznosításnál.

Lényeges, hogy az oktatást a piaci igényekkel is össze kell hangolni.

Folyamatos felmérés, igényelemzés a munkáltatói oldal felé!

Természetesen a cél a tudás/minőség/információ alapú/folyamatosan megújuló/magasan képzett/nyitott/tájékozott/felkészült embertársadalom.

Nagyon rossz. Nekem most 8. osztályos a lányom, és választani kellene valami középiskolát. És akkor mondják neki, hogy közgáz, pénzügy, logisztika, gazdálkodás management, földmérés, környezetvédelmi technikus stb. A gyerek meg néz, hogy mégis ezek mit takarnak. Semmi olyan tudást nem adnak nekik az iskolában, amivel a való életben boldogulni tudnának. Sem egy adóbevallást sem egy hitelfelvételt lebonyolítani, semmit nem tudnak. A lányom pl. azt sem tudta, hogy hogyan kell munkát keresni, soha nem hallott még róla, azt sem tudta, hogy mi egy önéletrajz.

Mindig mondják, hogy rossz, és meg kéne reformálni, és csak még rosszabb lesz. Egyre több tananyagot tesznek a tantervbe, és egyre kevesebb óraszámban. És ha tovább akar tanulni, akkor mindenből jónak kell lennie, nem elég 2-3 tantárgyból, mert mindennek nézik az átlagát.

Az is nagy problémám nekem a fent elhangzottakon kívül, hogy az iskola belemászik az emberek magánéletébe. Miért kell a gyereknek napi 6-7 óra iskolai lét után még házi feladat? Nyilván iskolától, tanároktól és a gyerektől is függ, de minimum 2 órát tanul még a gyerekem minden nap, ha dolgozat van sokkal többet is. Egy felnőtt napi 8 órát dolgozik, a gyerektől meg elvárják, hogy egész délután a tananyagot tanulja, miután 7 órát végigült az iskolában. Ott kéne nekik megtanítani, és nem otthonra feladni. Aztán a tanárok beírogatnak a Krétába, hogy a gyerekek nem tanulnak otthon, figyeljünk rájuk jobban. Mindig viszket a tenyerem, hogy visszaírok a tanárnak, hogy holnap küldöm a mosnivalót.

A lányom első osztályos volt, amikor a tanító néni szülői értekezleten felháborodva előadta, hogy a gyerekek nem tudnak írni, mert a szülők nem gyakorolnak otthon eleget a gyerekekkel! Akkor nem álltam meg szó nélkül, és megkérdeztem, hogy bocsánat, a gyerekem 8-tól 4-ig itt van az iskolában, miért az én dolgom neki ezt megtanítani este? Majdnem leharapták a szülők a fejemet, hogy én vagyok a hanyag, lusta szülő, aki nem akar a gyerekével foglalkozni. De igen, akarok. De nem leckét írni, hanem beszélgetni, játszani akarok a gyerekemmel este abban a pár órában, amit együtt tudunk tölteni. De úgy látszik ez mindenki másnak teljesen természetes volt, rajtam kívül

Szerintem negyedikes-ötödikes lehettem, amikor kezdtem észrevenni, hogy itt nagyon sok minden nem oké, mert akkor hozták be ezt a minősítési rendszert. Nem nagyon értettem, hogy a magyartanáromnak, aki kb 30 éve lehetett akkor a pályán, és aki egyébként nagyon jó pedagógus volt, miért kell számot adnia ilyen formában úgy körülbelül mindenről, amit csinál, meg minek kell bejönni és nézegetni az órákat, és ezekhez a minősítési fokozatokhoz kötni a fizetést. Párszor mondta, hogy éjszakába nyúlóan dolgozik a portfólión, és előfordult az is, hogy ezzel foglalkozott, miközben nekünk feladott valamit. Ő például a mesterpedagógus fokozatig ment, és az irdatlan sok munka volt. Azután rengeteg más dolog változott, meg azóta is változik, soha nem tudtam átlátni úgy igazán, meg az okokat sem értettem sokszor. Tankönyvekkel is mit csináltak? Szabad tankönyvválasztás nincs. Már nem is emlékszem, mióta. Szerintem azóta egyre rosszabbak.

A hasznos órák... Nekem énekem elsőtől tizedikig volt, de minek? Anyukám mesélte, hogy óvodában a hátsó sorba állt a többi szülővel nevetni, mert annyira borzalmasan énekeltem, soha semmi affinitásom nem volt hozzá. Nem utál egyébként, csak tényleg nagyon nem ment/megy. :) Semmit nem tett hozzám, hogy osztályként énekeltünk (ez még a jobbik eset), ennél kb. bármi hasznosabb lenne. A tesit már írtátok, különösen szerettem... Egyébként évekig sportoltam is, annyira nem áll tőlem távol a mozgás, de kicsit megutáltam az órákat, miután minimum 6x fordult elő, hogy gipszet kaptam a karomra vagy sínt valamelyik ujjamra, mert nem mindenben voltam ám ügyes, de mégis kellett a szekrényugrás, hiszen az olyan jó, de bemelegíteni meg nyújtani persze nem szükséges. Meg legalább akkor ha már nem mindenki hajlandó képességek szerint osztályozni, ami szintén elveszi a kedvét az embernek, akkor legyen kétfokozatú az osztályzás... Mindennapos tesit is szerintem még az általános iskolás éveim alatt vezették be felmenő rendszerben, csak gimnáziumban érintett. Értem, hogy a mozgás jó, nem is vitatom, de biztos, hogy ezt így kéne? Nálunk ráadásul olyan opció is volt, ami abszolút nem köthető a mozgáshoz (konkrétan egy plusz rajz óra volt :D), így főleg nincs értelme. De akivel még nem utáltatták meg a mozgást tesin, az a mindennapostól függetlenül is többet mozog az iskolai kereteken kívül. Leginkább ez akkor volt probléma, amikor már bejöttek a faktok, amiből még ha valaki egyet is vett fel, mindennapos tesivel együtt heti 40 órája volt. Aztán egyes napokon hazaért 5-re, ha szerencséje volt, és még nem evett, nem csinált semmit, de tanulni kéne.

Aztán például a jelenlegi történelemoktatás, amennyiben csak a NAT-ot nézzük, alkalmatlan arra, hogy abból olyan tudást kapjon a diák, amit hasznosíthat később pl. kritikus gondolkodás. Bizonyos érzékenyebb témáknak meg abszolút nem vizsgálják az olyan aspektusait, mint az empátiafejlesztés, ilyenekre már nincs idő. Ilyen száraz formában nem csodálkozom, hogy rengetegen nincsenek oda a töriért.

Nyelvoktatás... Egyetemen jelenleg nyelvszakos vagyok, gimiben pedig nyelvi előkészítős osztályba jártam. 4. osztályban kezdtem el angolt tanulni, 9. osztályban pedig észrevettem, hogy nem merek megszólalni, pedig hihetetlenül sok passzív tudás jött össze ennyi idő alatt. Azért, mert egyáltalán nem volt beszédközpontú az oktatás általánosban, meg amúgy sem túl sok mindent köszönhetek annak, csak legalább ingyen kaptam visszajelzést arról, hogy milyen angol nyelvű leveleket írok. Gimiben német volt a másik nyelv, a lehető legrosszabb tanárokat kaptuk meg, akik a kiejtésre egy kis figyelmet sem szenteltek és persze a beszédre sem túl sokat. Tanulhattak volna az angoltanár kollégáktól egy kicsit... Őszintén szólva a covidnak köszönhetem az ötös középszintű érettségimet, mert ha szóbeli lett volna, az igen csúnyán lerontotta volna. Hiába ment jól, ha teljesen elvette a motivációmat az, hogy csak szavakat és nyelvtant tanultunk, aminél rosszabb módszert most hirtelen nem is tudok elképzelni.

Ezenkívül fentebb rengeteg olyan dolog fel lett sorolva, amiket lehetne tanítani, de mégsem tanítják, és megannyi hiányosság van még...

Én hamar tudtam, hogy mit szeretnék csinálni, így tudtam, mire kell koncentrálnom és a többivel csak a minimum szintig foglalkoztam. Nem vettem fel egy darab faktot sem, így is kb heti 32-34 órám volt gimiben. Nagyrészt olyanok tanítottak, akiknek helyük van a pályán, és akiket nagyon tisztelek, hogy egy ilyen rendszerben is meg tudnak maradni embernek, de tudom, hogy ez nagyon nem általános helyzet, és még az osztályomban sem volt jellemző, hogy nem dolgozzák ki a belüket egy jó jegyért.