Egyetemisták, akik nem szerették a távoktatást, ti hogy vészeltétek át, hogy ne legyetek depressziósok?

Nekem a távoktatás nagyon bejött. Mindent felvettem a jövő évből, ami nem volt ráépülős, így kb. állandóan tanultam, nem volt időm "unatkozni" itthon, szinte meg sem éreztem, hogy "be vagyok zárva". Igaz, a vizsgaidőszak végére teljesen kész voltam, de nagyon motivált, hogy jövőre mennyivel lazább lesz minden. Jövőre meg a tárgyaimnak a fele már megvan, a maradék időben elmegyek gyakorlatra. (Amire most úgysem lett volna lehetőség)

Elkezdtem sportolni, a kajára odafigyelni. Ez amúgy is nagyon rám fért, de így adott plusz egy elfoglaltságot, amit szerettem is. Szerencsére a szobatársaimmal nagyon szoros maradt a kapcsolatunk, napi szinten beszéltünk, illetve sokszor videochateltünk is. Nagyon gondolkodva is nagyjából ez a kettő jut eszembe, kis híján én is begolyóztam egyébként. Ki is égtem szinte teljesen a tanév végére.

Hasonló helyzetben vagyok mint te, november óta itthon, és szintén nehezen bírtam a távoktatást. Nekem az segített hogy lefoglaltam magam, felvettem több szabvált, bejártam az online órákra, többet tanultam mint a hagyományos oktatás alatt. Plusz próbáltam a szabadidőmben lefoglalni magam, új nyelvet tanulni (nem sokra jutottam😃), heti többször edzeni, és több időt tölteni a családommal. Abból az egy okból örülök a távoktatásnak, hogy jobban összehozta a családot, az utóbbi években sajnos nem sokat beszéltünk és találkoztunk, szóval nekünk az utóbbi hónapokban nagyon feljavult a kapcsolatunk.:) A barátaimmal sajnos csak nagyon ritkán tudtam találkozni, de online sokat beszéltünk és tervezgettük, hogy miket fogunk csinálni ha véget ér ez a rémálom, sokat segítettek ezek a beszélgetések is. Amikor pedig már kezdtem kiégni és elfogyott a motivációm, akkor sorozatokkal és könyvekkel próbáltam terelni a figyelmem a valóságról, de ez is csak átmeneti megoldás volt. Úgyhogy most én is abban reménykedek, hogy ennyi volt a távoktatás, és szeptembertől már jelenlétivel vagy hibriddel megyünk tovább.