Egyetemisták! Van köztetek olyan, akinek semmi elképzelése nincs arról, hogy fog eljutni az államvizsgáig és megírni a szakdolgozatát?

Én jelenleg ebben a tipikus utolsó előtti stádiumban tartok. Szakdoga téma megvan, de totál semmi ötletem. Egy kósza gondolatom sincs. A témavezető a konzultációt elintézte annyival hogy 1 órán keresztül darált mindenféle szakmai bullshit-et és rám bízta, hogy mit csinálok. "Azzal foglalkozzon ami igazán érdekli és legyen néhány elképzelése". Köszönöm szépen. Ráadásul a tárgyak is úgy jönnek egymást után, mint az egyre magasabb nehézségi szintű Tetris-ben a kockák. Amikor megcsináltam már egy szóró tárgyat és azt gondoltam ennél már nem lesz nehezebb, jön egy tingli-tangli büfétárgy (de legalább annyira nehéz) és mintha szándékosan szívatnának a tanárok (ilyen követelmény olyan zh). Hogy még véletlenül se reménykedjek abban, hogy tuti nem csúszok egy félévet még valamelyik tök felesleges 2-3 kredites bohóctárgy miatt. Már csak 2 államilag támogatott félévem van (a mostanival együtt) és rengeteg kérdőjel. Elképzelésem sincs, hogy fogom tudni megírni a szakdolgozatot, abszolválni, szakmai gyakszi helyet találni (na az is megér egy misét) és végül lediplomázni. Reményvesztettnek érzem magam, depressziós vagyok és legszívesebben otthagynám az egészet, hogy kitanuljak egy szakmát, amivel valami tingli-tangli munkát végezhetek annyi pénzért, amennyiből meg tudok élni (külföldről nem is beszélve). Cserébe legalább nem lenne nyomás a vállamon, felelősségem és megfelelési kényszerem.