Van itt olyan, aki nyelvszakon tanul....?

Nekem volt ilyen. Még jó pár éve oroszra mentem, mert 300 alatt volt a ponthatár, de kb. másfél hónap után otthagytam, mert a fő tárgyat egy eléggé kibírhatatlan nő tartotta és teljesen kiölte belőlem a korábbi lelkesedést az orosz nyelvvel kapcsolatban.

Nekem több ilyen szaktársam is van (anglisztika). Nem volt jobb ötletük, ezért úgy gondolták, nyernek 3 évet kitalálni, hogy mit kezdjenek magukkal, "az angollal nem lehet mellélőni" alapon. Ők azok, akik elevickélnek, és közben erősítik a buta tarisznyás bölcsész sztereotípiákat.

Szerintem az a kérdés, hogy az embernek van-e hozzá motivációja, érdekli-e az adott szak, szereti-e, élvezi-e, rászánja-e az időt stb. Nem lehet rá előre 100%-ban felkészülni, de ha utánanézel a tanterveknek, elmész nyílt napra, leinformálsz pár hallgatót stb., akkor azért kaphatsz egy kis betekintést és az alapján lehet mérlegelni. Ezek, hogy pl. tudod-e mit fogsz vele később kezdeni és van-e terved a diploma utánra vagy milyen az átlagod, nem számítanak. Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány olyan egyetemistát vagy már végzett embert ismerek, aki a felvételi pillanatában tudta, hogy mik a konkrét céljai. Én anglisztika szakos vagyok, most vagyok végzős és szeretnék még továbbtanulni később. Viszont én is úgy kezdtem meg az egyetemet, hogy fogalmam nem volt mit szeretnék majd később kezdeni ezzel a végzettséggel (ez még csak most kezd egyáltalán kikristályosodni bennem) és nem volt nem semmiféle konkrét tervem, elképzelésem. Pontom volt bőven 400 felett és elég sok más szakra is felvettek volna, de igazából ez volt a szimpatikus azok alapján, aminek akkor gimisként utána tudtam nézni, kérdezni stb. Szerettem nyelvet tanulni, az angol volt a kedvenc, szerettem az irodalmat és a törit is, a nyílt nap tetszett, a tanterv szimpatikus volt, az ott tanulók pozitív véleménnyel voltak róla stb., így nekem is vonzó volt és ide szerettem volna bekerülni. A szaktársaim túlnyomó többsége hasonló okok miatt választotta ezt a szakot, talán egy-két ember volt, aki azt mondta, hogy ő fordító szeretne lenni és ennyi. Persze, volt aki otthagyta a szakot, pl. egyáltalán nem tanultak és be sem jártak az órákra stb., volt akit csak oda vettek fel és újra felvételizett a vágyott szakra, volt aki időközben gondolta meg magát és rájött inkább mást tanulna stb. Viszont aki csinálta az csinálta, és azt gondolom, hogy ha van bármiféle személyes motivációd, elszánt vagy, meg akarod csinálni stb., akkor meg tudod. Nekem is talán 4,6 volt a legalacsonyabb KKI-m, az összes tárgyam elsőre sikerült, az alapvizsga is elsőre meglett... szóval nem voltam nem tudom milyen céltudatos vagy nem voltam szerelmes a szakomba, de szerettem, szívesen foglalkoztam vele, bejártam az órákra, jegyzeteltem, olvastam, írtam, tanultam stb., ment. Ha valaki utálja az egészet, nem érdekli egy fikarcnyit sem, háta közepére sem kívánja, gyűlöl olvasni stb., akkor annak nyilván nem ajánlom, de szerintem nem kell túlzásba sem esni.

Szia! Én spanyol szakos vagyok és imádom a szakot (alapból azért jelentkeztem ide, mert ezzel vannak terveim), viszont nem egy szaktársam van, aki csak így idejött azt gondolván, hogy "nyelvszak biztos nem lehet nehéz". Na ők bukdácsolnak minden szemeszterben, mert egyszerűen nincs meg az a szükséges spanyol tudásuk, ami adott esetben egy latin-amerikai földrajz órához kell (csak egy példa a sok közül, minden óránk spanyolul van), utóbbi tele van gazdasági, geológiai és diplomáciai szókinccsel. Azt nem tudom, hogy ezen egyének utálják-e a szakot vagy nem, de az biztos, hogy csak elszenvednek, elevickélnek itt. Nem véletlen, hogy tavaly nem sokkal év kezdés után 3 szaktársam is lelépett, nem tudták tartani az iramot. Összességében, ezek miatt vannak olyan társadalmi előítéletek, mint a "büfé szak" és hasonlók, mert a külső szemlélő csak azt látja, hogy ezeknek nem csinálnak semmit.