Tanítók, tanárok? Ki milyennek látja a mostani gyerekeket?

Ez neked még gyakorlat vagy rendes munkahely?

Amiket leírtál mint tapasztalatok teljesen igazak. Olyannyira, hogy tudósok foglalkoznak az okok feltárásával.

Más olvasni és más értőn olvasni. Hiába ismeri a betűket, ha magához a szöveghez köthető ismerete nincs, mert nem olvastak, meséltek neki, nem játszottak vele, nem kirándultak stb.

Ezt funkcionális analfabetizmus hívják. Sajnos a magyar társadalom 20%-át érinti, ezért nagyon súlyos társadalmi probléma. Ennek ellenére semmit nem tesz ellene a kormányzat. Egyes felmérések szerint a funkcionális analfabéták lemorzsolódása az oktatásban és társadalmi leszakadásának az esélye sokszorosa (a pontos számra már nem emlékszem, de 3-4x körül mozgott) a többi diákéhoz/emberéhez képest.

Szia! Nem tanár vagyok, de egy évben születtünk :D Én jogon vagyok utolsó éves. Én már a "mi időnkben" is megfigyeltem, hogy nagyon nagy különbségek vannak iskolák között is (többször volt szerencsém iskolát váltani).Mindig állami iskolákba jártam, de ég és föld volt az eltérés a gyerekanyagban, az oktatás minőségében és visszakérdezésében is. Voltam önkéntes múzeumi gyerektáborokban, és ott is megfigyeltem ezt a kettősséget azonos korú gyerekek között, illetve én is azt látom távolról, hogy a mai gyerekek nagy része valahogy furcsán "inkompetens", úgy általában mindenhez. Lehet, hogy a sok műkaja, hormontabletták, globális szennyezés, magas stressz a világban együtt ezt idézi elő, de nekem is különös. Én amit viszont észrevettem, hogy a szülők egyre kevesebbet foglalkoznak a saját gyerekeikkel. Gyakorlatilag csak a fizikai szükségleteikről gondoskodnak, de semmilyen fajta nevelést nem adnak, lepasszolják nagyszülőkhöz, kisbarát/kisbarátnő szüleihez hétvégére, majd fordítva, és élik a saját világukat. Az én gimnáziumi osztályomban az osztály nagyobbik része azt csinált, amit akart, idősebb testvér igazolványával mentek bulikba, ahol aztán minden megtörtént velük, a szülőket megnem izgatta. Egy nyolcadikos születésnapi bulin az anyuka vett nekünk 2 üveg alkoholt, közben valaki hozott, elkezdett bármixert játszani, aminek következtében a születésnapos lány úgy berúgott, hogy összetörte a saját berendezésüket és elkezdett pucérra vetkőzni, úgy kellett visszafogni és visszaadni rá a ruhát, a fiúk meg csak nézték. Na, ilyen a szülők voltak már akkor. Panelben lakom, a házban lakik egy kisfiú az anyukájával, ahányszor mennek valahova, a gyerek némán megy mellette, az anyuka meg mobilozik és zenét hallgat. Mindig ugyanott laktam, régen nagyon ritka volt, hogy kicsi gyerekek egyedül mászkáljanak az utcán, mostanában meg heti szinten látok 7-10 év közötti gyerekeket egyedül metrózni. Az iskolától várja a nevelést mindenki, de a gyerekek a hozzájuk közelállóktól várnának szeretetet, törődést. A tanár nem babusgatja a gyereket, nem vígasztal, nem lehet odamenni hozzá sírni, nem az ad ételt.... Ráadásul, ha meg a tanár mond valamit, akkor a szülők teremtik le a tanárt. Nagyon más lett minden. Őszintén megmondva, szerintem a szülők hozzánemértése vetül ki sajnos sok gyerekre, ami meglátszik a hozott ismereteik hiányában és tanulmányi színvonalukon. Sajnos. Ezt pótolni szerintem csak úgy lehetne, ha már óvodában, első osztályban elkezdenék a gyerekeknek a legalapabb illemszabályokat, etikai dolgokat is tanítani, ami az "otthon" dolga lenne, mert abból kell kiindulni, hogy tényleg csak kaját meg ruhát kapnak otthon, sajnos.