A tanárok, miért "differenciálnak", miért tesznek különbségeket?

Ahogy látom, itt egy parttalan, ideológiai alapú vita folyik éppen a hozzászólók között. Ez a vita már vagy 100 éve folyik a pedagógiai folyamatokban bármilyen szempontból érintett emberek és szakemberek között. A gyökere ennek az, hogy az oktatási rendszerek szelekciós mechanizmusai kapjanak-e prioritást, vagy pedig az egyéni tanulók sajátos tanulási igényeinek kielégítése, lehetőleg minden tanuló számára optimális tanulási feltételek megteremtése a fontosabb. A megoldás, mint mindig, egyfajta kompromisszum a kettő között, mert bármelyik végletnek garantáltan sok kárvallotja lesz. A tanulók versenyeztetésére és teljesítmény alapú szelekciójára alapozott iskolarendszernek az elitképzés a nyertese és a kevésbé tehetséges többség a vesztese, akik számára túl sok kudarcot és önbecsülés-romboló negatív megbélyegzést jelent az iskola. Ha pedig teljes melszélességgel a tanulóközpontú (ún. progresszivista) pedagógiát követjük, akkor a tanulók számára egy hamis, védett, ideális világot teremtünk az iskolában, amely köszönő viszonyban sincs a való világ farkastörvényeivel, így ez utóbbira nem készítjük fel őket. A többség számára a két véglet közötti kompromisszum az, ami végső soron ideális. Szerencsére szabad iskolaválasztás van, így aki akarja, beirathatja a gyermekét mondjuk egy versenyeztető szellemű iskolába éppúgy, mint mondjuk egy progresszív Waldorf-iskolába. Az a nagy kár, hogy annak eldöntésében, hogy a gyermeküknek mi volna az ideális, a szülők gyakran nem kompetensek és lila vágy-ködben élnek. Én tanítottam régebben verseny-szellemű, hajtós iskolában, és bizony volt olyan tanulóm nem is egy, akit pusztán a szülők becsvágya tett oda, s ezek a tanulóim láthatóan egész nap semmi mással nem foglalkoztak, csak azon ügyködtek, hogy hogy lehetne az iskolai napokat számukra a lehető legkevesebb lelki sérüléssel minimalizálni. Az ilyen gyerekeknek nem való ez a fajta iskola, mert jó eséllyel szorongó személyiség, alacsony önbecsülés alakul ki bennük, amit utólag már szinte lehetetlen orvosolni. A szülők jó része sajnos túl sokáig nem hajlandó ezt tudomásul venni, és erőlteti azt, amit nem kellene. Szerintem inkább legyen valakiből egy lelkileg egészséges gyógyszertári asszisztens, mint egy idegroncs gyógyszerész.