Diákok! Hogy bírjátok az online oktatást?

Most még bírom, de ha január 4.-ével nem állítják vissza a normális oktatást, mert ha nem... mérges leszek.

Rohadjon meg!!

Én egyetemista vagyok, és most is "csak" hibrid, nem teljesen online. Ennek is megvannak a maga hátrányai, mégis egy álom a jelenlétihez képest.

Szintén egyetemista vagyok. Imádom. Sokkal jobb mint bent lennie. Sokkal több szabadidőm van, nem kell csomó felesleges előadást végigaludnom. Ugyan annyira könnyen teljesíthető így is, mint normál esetben.

Egyetemista vagyok, utálom. Borzalmasak az online óráink, jóformán semmit sem csinálunk egyiken sem (de a jelenlét kötelező, így bekapcsolt kamerával zsibbadsz 90 percig a nagy semmiért). Emellett sokkal több feladatot kapunk (pl. beadandók, prezentációk) és az írásbeli zh-k, vizsgák is nehezebbek (pl. irreálisan rövid idő alatt kell megoldani és beküldeni). Kb. reggeltől estig ezzel megy el minden napom. Bezártak a kollégiumok, így haza kellett költözni. Otthon nem mindenkinek biztosítottak a megfelelő körülmények a tanuláshoz, illetve nekem pl. eléggé hiányzik a könyvtár is (tanuláshoz, forrásokhoz). A tanárokkal kínszenvedés online kommunikálni, nem válaszolnak az üzenetekre (pl. az egyik szaktársam szeptember óta nem éri el a konzulensét). Alapból nagy a kavarodás pl. információáramlás terén, de most még a technikai problémák is rontanak rajta. Valamint én saját magamon és a környezetemen is érzem a vírushelyzet, digitális oktatás és a bezártság negatív hatásait... az emberek frusztráltak, stresszesek, kimerültek, fáradtak, veszítünk a motivációnkból, fellazulnak az emberi kapcsolataink, sokan depressziósak lettek stb., ez mind megnehezíti a közös munkát a tanulmányok során is. Összességében én már nagyon várom, hogy minden visszatérjen a rendes kerékvágásba.

Abban reménykedem, hogy minél hamarabb lesz újra rendesen suli. Eléggé próbára teszi az idegrendszerem, hogy itthon kell ülni, és nem mehetek suliba. Itthon nehezen veszem rá magam a tanulásra, mindig elvonja valami a figyelmemet. Az online órákat sem kedvelem.

Utolsó válaszát én is osztom. És közben még plusz 1 stressz, hogy érettségi lesz. Dolgozatok itthon szinte nincsenek, mert a tanárok szerint nem a rendes tudást tükrözné a jegy, szóval ha visszamegyünk a leadott anyagokból TZ lesz több tárgyból is. Belvárosban lakok, de a net is katasztrófa. Nagyon lassú vagy nincs is, szakad és akad a kép mindig. A tesi tanárral kell vitatkozni, hogy nem hazudok és tényleg nem tudtam belépni a classroomba. Egy jelszócseréhez 4 ember és 1 hét kellett... Közben irreálisan haladunk mindenből. Angolon házit ellenőrzünk végig. Kapunk újra házit, csináljuk meg és gépeljük be a tanárnak, utána következő órán szóban ellenőrizzük. Németből 1 feladat 1 tanóra... Művészeti tárgyból is jegyet kell kapni, oda is szabásmintát rajzolgassak. Nagyon sok a munka, a motíváció hullámzó, ha legalább kis csoportokba össze lehetne járni tanulni könnyebb lenne, de így egyedül én szenvedek. És még azt sem tudjuk, hogy mi lesz a szalagtűzéssel, tánccal és a többivel... Remélem hamar lesz vakcina, sokan elmennek beoltatni magukat és újra visszaáll az élet. Mert jelenleg táncolni sem mehetek, mert elmúltam 14, így nem mehetek be az alapfokú művészeti iskolába sem. Az meg nem ér semmit, hogy a kicsik bent táncolnak, a nagyok meg otthonról és 2 helyre kell egyfolytában tartani az órát (pláne hely sincs hozzá rendesen)

Nekem tetszik ez a helyzet. Most bebizonyosodott az, amit már általános iskolától kezdve hittem: a tanárok egy dologra jók: ráveszik azokat a gyerekeket a tanulásra, akik maguktól nem tennék. Semmi másra. Most hogy otthon kell magának kidolgozni mindenkinek az anyagot és megtanulnia, látszik, hogy kinek van szükséges lökdösésre. Én mindig szívesen tanultam, így ugyanolyan ütemben és könnyedén haladok mint bent az iskolában. Sőt, még talán jobban is, mert így rá tudok koncentrálni a nekem fontos dolgokra.

7-es vagyok. Ezzel a lökdöséssel nem értek teljesen egyet. Persze van olyan akit egyáltalán nem érdekel, hogy mi történik és nem csinál semmit, de ez szerencsére nem én vagyok. Tanulni szeretek, de nekem nagyon hiányzik a magyarázat. Egy vázlatból vagy egy szakadozó meet-es órából ezek nem jönnek át (már ha van egyáltalán). Vagy most több érettségi tételt kellene kidolgoznom, de azokat a támpontokat és az adott anyag fő pontjait így nem mondják el a tanárok, mintha bent lennénk suliban. De leülök és megcsinálom, mert tudom, hogy kell... És a másik legnagyobb probléma, hogy sokkal lassabban haladunk, mintha az iskolában lennénk. És ha a tanár csak azért van, hogy a gyerekeket rávegye a tanulásra akkor miért kínlódnak az órák megtartásával, ahelyett, hogy csak a könyvet odaadják mindenkinek és rabszolgahajcsár módjára addig áll a hátukban, míg meg nem tanulják? Ezt azért te sem gondolhatod komolyan, hogy a tanár csak azért van.

#9: De, csak azért van. Aki akar, magától megtanul bármit. És azért kínlódnak vele, mert ezt kapják utasításba. Meg kell tartaniuk az órát, ha zigány gyerekek potyognak is az égből. Matekból van nekünk plusz fakt, ez heti 2 külön alkalmat jelent. Itt a tanárnővel megbeszéltük az első online órán, hogy ne szenvedjünk mindannyian, ossza ki hogy mit kell megtanulni, majd mi magunktól megtesszük azt. És azóta nincs egy darab óra sem gyakorlatilag, persze hivatalosan meg vannak tartva. Mindenki jól halad a csoportban a tanulással magától is. A sima matek órák még meg vannak tartva, ott meg szenvednek sokan, ugyan azon az elven amit többen itt is leírtak. Mi a különbség a faktos meg a sima órák között? Hogy akik az előbbire járnak maguktól is akarnak tanulni. Amit írtam, hogy "ráveszik azokat a gyerekeket a tanulásra, akik maguktól nem tennék", ezt több tanáromtól hallottam, ők mondták ezt, megerősítve bennem ezt a gondolatot.