Tényleg egy szerencsétlen vagyok, amiért 26 évesen még mindig nem tudom, hogy mi akarok lenni és úgy járok nappali szakra, hogy egyáltalán nem akarok vele dolgozni?

Sajnos muszáj befejeznem, mert már eltelt a 2 félév és ha abbahagyom, akkor vissza kell fizetni. Pedig már sokkal szívesebben dolgoznék valamit.

Ez a 4. szak az egyetemen, amit elkezdtem. Egyik sem tetszett.

Úgy érzem, hogy szülői minta miatt erőltettem ennyi ideig az egyetemet, de én nem érzem, hogy oda tartozom.

Szeretnék inkább szakmát tanulni, de addig azt nem tudok, amíg itt van ez a nappali szak...

Szerintetek reménykedhetek abban, hogy egyszer megtalálom az utamat és hasznos ember leszek a társadalomban?