Veletek előfordult iskolában, hogy megütött a tanár?

"De nem is viselkedtem úgy."

Én se. Egyszer mégis felpofozott az osztályfőnököm.

Harmadikos, vagy negyedikes voltam, valamilyen ünnepségre készültünk. Általában mindig én voltam ilyen rendezvényeken a narrátor. A szöveget stencilen kaptuk meg.

Egy nap nem vittem be a szöveget próbára. Nem elfelejtettem, hanem valószínűleg nem figyeltem, amikor a tanítónő szólt, szóval nem tudtam, hogy vinni kell.

A kedves nő szokása az volt, hogy óra elején sorbaállította azokat, akik valamit nem vitték, nem csinálták meg, vagy rosszak voltak, és végigment mindenkin. Tenyerét, körmös, pofon, mindig más volt műsoron. Aznap végigpofozta a sort.

Nagyon rosszul éltem meg, mivel mindig jó tanuló voltam, jó magatartással.

Ráadásul a szövegemet már réges rég kívülről fújtam, ahogy azt is, mikor ki után jövök.

Kedves ötös, bízom benne, tanár vagy. :)

Tenyeres, körmöst kaptunk eleget, nemigen emlékszem, mire, de kb. mindig ki is érdemeltük valamivel. Felsős voltam, amikor remek szórakozásnak találtam, hogy a vadonatúj műanyag vonalzómmal úgy próbálom elkapni a napfényt, hogy a táblára villogjon, lehetőleg oda, ahol a tanár ír. Ő nem szól semmit. Szorgosan oldottunk meg a feladatokat, ő járkált a padok közt. Amikor hozzám ért, felvette a vonalzót a padomról, és fejbe vert. Nem kicsit, a vonalzó eltört. Nem szóltam (szünetben persze morogtam, ahogy egy rendes diákhoz illik:). Otthon sem dicsekedtem el vele, mitől tört el a vonalzó. Tudtam, a fal adná a másikat.

(Halkan, zárójelben jegyzem meg, tapasztalataim szerint a tanárok nem azért mennek tanárnak, hogy gyerekeket verjenek...)

Bár én igazi rendes, eminens kislány voltam, ma a legélénkebb iskolai emlékeim közt élnek a „tanári túlkapások” (80-as végén, Bp-en). indokolatlan megalázások és társaik. Alázott meg tanár azért, mert szerinte nem szépen álltam a sorban az osztályterem előtt, vasmarokkal szorította a nyakam a napközik „tanár bácsi”, mert a sor elején állva jobbra akartam fordulni bal helyett az ebédlőbe vonuláskor, az elevenebb fiú osztálytársaim pedig kaptak tockost gyűrűvel, de a „legjobb” az volt, mikor egy sörnyitóba kellett beledugniuk az ujjukat, és azzal feszítette hátra a tanerő… (Mondjuk abban az időben még otthon is gyepálták a gyerekeket, volt osztálytársam, akit nadrágszíjjal vert az apja).

Szerintem ezek nagyon nem normális dolgok.

Igen, ezek valóban nem voltak normális dolgok, ebben igazatok van.

Viszont kíváncsi lennék, mit mondanátok, ha MOST végigmennétek egy iskola folyosóján. A gyerekek félre sem állnak a tanár elől, ha a tanár nem ugrik el, simán nekimennek. Ha hazamegy a gyerek, és ott van a folyosón a tanár, eszébe sem jut neki köszönni. Kihívó hangnemben ugatnak a felnőttekkel, a jogaikra hivatkozva. A tanórák nagy része azzal telik el, hogy a visítozó, röhögcsélő gyerekeket próbálja csitítani a tanár, akik rá se hederítenek, vagy ha mégis, akkor trágár szavakat mondanak rá. És ne higgye senki, hogy valami falusi cigányiskoláról beszélek, ez egy teljesen átlagos iskola átlagos látképe. A leírásotok alapján ti ez a 40-50-60 éves korosztály vagytok, de biztos láttatok már buszon, utcán, boltban az idősebbekkel szemben kihívóan, trágár hangnemben, szemtelenül beszélő fiatalokat. Ez megy az iskolákban a tanárokkal szemben is. Kérdezem én ezek után, melyik a jobb, ami régen volt, vagy ami ma? Mert régen lehet, hogy kaptatok egy-két parasztlengőt, de emberek lettetek, akik tudják, hol a helyük. De ezekből a maiakból mi lesz? Mire fogják nevelni a gyerekeiket?