A P (4;3) ponton átmenő, a 4x+3y=11 egyenessel párhuzamos egyenes egyenletét hogy kell felírni?

> „újraszámolni meg idő meg energia”

Egyrészt milyen feladathoz/munkához nem kell idő meg energia? Másrészt ha többször újraszámolod, és magadtól veszed észre a hibákat, akkor legközelebb JÓVAL kisebb eséllyel követed el őket. Harmadrészt ha az érdekel miről szól a matek, akkor közelebb leszel hozzá úgy, ha versenyfeladatokat oldasz meg. Igaz, hogy azok megoldásához is gyakran kellenek tanult eszközök, amiket sajnos be kell gyakorolni.

> „a legidegesítőbb dolog a matek tanulásnál, hogy csinálsz kismillió feladatot és óvodás hibákon kell újraszámolni,”

Technika- vagy rajzórára nem jártál? Ott is ugyanez van, ha véletlenül elpacázod a tusrajzot vagy eltöröd az egyik alkatrészt, amivel az óra korábbi részében dolgoztál, akkor b*hatod az egészet. Vagy ha a ház körül csinálnál valamit, és egy olyan csavaron akadsz el, aminek kikopott a feje, és csak az van útban, hogy hozzáférj a problémához. Az milyen idegesítő. És általában mind időben, munkában, pénzben drágább dolog, mint újra számolni egy „hűde nagyon összetett” matekérettségi-feladatot.

Nekem a középsuliban a matek legnehezebb része az volt, amikor le kellett ülni tanulni, de ha már leültem, akkor egy fejezetből megcsinálok 50 feladatot egy délután alatt, mert ha "óráról-órára" tanulok, akkor az úgy nézett ki, hogy megcsináltam a Hf 5 feladatot, aztán hetekig hónapokig semmit, majd tz előtt megint, csak akkor már tökmindegy, mert nincs rá idő, a tanárnak meg igaza van, mert tényleg nem akkor kéne elkezdeni, csak én meg nem vagyok az a fajta tanuló aki sokszor keveset megtud (vagy inkább akar) tanulni. Muszáj voltam számomra is használható rendszert kitalálni, és rájöttem, hogy sokkal könnyebben tanulok, ha egy hétig nem alszom de kioldok egy 500 feladatos fgy-t, mintha fél évig szívatnak óráról órára. Ha tényleg mindennap tanulnék a saját tempómban akkor egészen magas szintekre el tudnék jutni igen hamar, csak lusta vagyok. Szívesebben osztom az észt pl itt. A legtöbb motivációt egyébként az ilyen apróságok elnézése veszi el. Megcsinálod a feladatot, nem jött ki. A megoldás menete jó, miért nem jó?! Aztán kiderül, hogy 8 osztályos zárójel felbontásban nem figyeltél az előjelváltozásra egy részfeladatban. A füzeteim tele vannak elszámoltam de nem csinálom meg újra jelölésekkel, mert a megoldás menete jó. És haladjunk.

Most alapvetően nem egy nehéz feladat a kérdésben lévő, érettségiben szerintem már az első részben is bonyolultabbat kérdeznek, viszont meg kell csinálni belőle egy rakatot hogy értsd az alap egyenleteket a koordinátageometriában, viszont onnantól már nagyon könnyű körhöz érintőt meg hasonlókat számolni. Ezért gondolom egyszerűbbnek a normálvektoros egyenletet használni, persze ettől függetlenül tudom, hogy milyen egyenletek vannak, de ha erre az egy egyszerűre mind levezethető, szerintem ugyan úgy teljes értékű megoldás.

Az analízis alapjai sem sokkal nehezebbek, mint akármelyik másik témaköré, amit 0-ról kellett felépíteni (és ez azért annyira nem igaz, hiszen elég sok függvénytant tanítanak a középiskolában is). Tényleg alap dolgokat kell hozzá csak tudni amit szerintem mindenki megtanul aki elért egy olyan %-ot, hogy felvették ilyen irányban egyetemre.