S O S! Ti milyen mesét tudnátok írni ez alapján a vers alapján? Hogy kezdenétek bele?

Szerintem a rigó valami nagy pozitívumot jelent a versben. Ezáltal én úgy értelmezném, hogy ha minden olyan könnyű volna, mindenünk meglenne, de hát akkor hogyan is értékelnénk mindezt, ha olyan könnyű volna.

Hát sajnálom a kicsit primitív megfogalmazást, nehéz ezt leírni máshogyan.

Ha mesét akarsz belőle csinálni, szerintem a tanulság, hogy ha minden az ölünkbe hull nem értékeljük, lenne a mesében is a tanulság.

Valami olyasmi történet kell, amiben a szereplő vágyik valamire, és meg is kapja, de mivel nem megszerezte, nem okoz neki akkora örömet.

Szia !

Igen, az első válaszolóval tökéletesen egyetértek.

Kezd így:

Egyszer volt, hol nem volt, még az óperenciás tengeren is túl, élt egy szegénylegény a szüleivel.

Nagyon kicsi házban laktak, kicsinyke földjükön gazdálkodtak, épphogy megtermett valami a kertben ebédre valónak.

Egy-két tyúkocska kapirgált csak az udvaron, egy sovány tehénke legelészett a kert melletti gyepen.

Alig adott valami tejet, nem tudtak egyebet enni adni neki, csak amit a jószág megtalált a legelőn.

Szomorú szemű kutyájuk is csak fejét lógatva hevert az árnyékban.

Megunta ezt a szegénységet a fiú, és nagy elhatározásra jutott.

Édesanyjával hamuba sült pogácsát készíttetett kutyáját maga mellé szólította és elindult vándorútra.

Ahogy ment, mendegélt egy hatalmas, fényes városba érkezett.

legelőször az tűnt fel a legénynek, hogy a fák ágain mindenütt rigók ültek, ezer meg ezer rigó, és csak fütyültek énekeltek, ahogy csak a torkukon kifért.

Csodálkozva nézett körül a szegény fiú, mi lehet a titka ennek a városnak, egyetlen embert sem látott, senkit, semmit mást, csak a szépen szóló rigókat, akiknek szomorú éneke betöltötte az eget és a földet.

Ahogy a fiú a városban egyre beljebb és beljebb haladt, a rigók mind utána eredtek, vállára szálltak és követték őt.

A szegénylegény egy csodaszép várhoz érkezett, mivel senki sem állta útját, bement a kapun és a lovagteremhez ért.

Itt a terem közepén aranyozott trónszék állt, de sem a szobákban, sem a kastély kertjében nem volt senki.

Ahogy a magas toronyba is felment, az egyik szobában búsan sírdogáló leányt vett észre. A rigók szinte ide vezették a fiút, maga sem tudta, miért.

A leány elmondta a legénynek, hogy egy hatalmas, félelmetes sárkány érkezett a városba, felfalt mindent és mindenkit, aki az útjába állt, csak a rigók maradtak életben, akik messzire repültek a sárkány tüzet okádó szája elől. Csak akkor tértek vissza, amikor elment.

Ekkor találták meg a szép királylányt, aki a magas toronyszobában megmenekült a sárkány elől, hiszen az, nagy, nehéz teste miatt nem tudott felmenni oda.

A szegénylegény megöli a sárkányt, a városból elmenekült emberek visszatérnek, kikiáltják őt királyuknak, elnyeri a királylány kezét is, a gazdagságot, a rigók csak neki énekelnek, de visszavágyik a falujába, szegény szülei házába, és csak néhány rigóval és hű kutyájával visszatér oda.