Babits verselemzésben tudnátok segíteni?

BABITS MIHÁLY: ZRINYI VELENCÉBEN

Szent Márk dicső terén, melyet mélán tapostam,

valaha régesrég egy másik bús magyar,

méltóbb költő mint én, és hős mint senki mostan,

tiport hatalmasan, ki tudta mit akar!

Ki tudta mit akar s nem tudta, hogy a roszban

fogyhatlan a világ s nem tudta, hogy hamar

ide vágy vissza a földről hol bármi sorsban

élni és halni kell; mely ápol s eltakar.

Ezt mind nem tudta még s árva honára gondolt

s döngött csizmája a márványon s lelke tombolt,

látván sok harci jelt ős ívek oldalán.

Alkonyfelhő borult lagúnára, piarcra,

felhőn az angyalok készültek már a harcra,

melyre a holtakat felkölté Alderán.

Kérdések:

1. Hogyan mutatnád be saját szavaiddal a vershelyzetet?

2. Mit tudunk meg a megidéző énről, mit a megidézett alakról?

3. Miben látja magát Zrínyihez hasonlónak, miben különbözőnek a vers beszélője?

4. Mi lehet a szerepe az utolsó versszakban a Szigeti veszedelemre való utalásnak?

5. Miben tér el az utolsó versszak személyessége a megelőző hárométól?

6. Milyen kérdésekre keresheti a választ a beszélő?