Egri csillagok fogalmazás?

Igen, írhatod:

Bevezetés: Réges-régen történt, még kisgyerek koromban, amikor apámmal és barátaival egy vadászaton vettem részt.

Tárgyalás:

Édesanyám nagyon óvott ettől a kalandtól, féltett engem a környéken ólálkodó török csapatoktól, akik gyerekeket, különösen fiúkat raboltak el, hogy janicsárt neveljenek belőlük.

A hajtás során lemaradtam a vadászok egy kisebb csoportjától, mert a lovam megriadt valamitől. Akkor még nem tudtam, csak később jöttem rá, ott a bokorban bújt meg a török, aki utánam eredt és lerántott a lovamról.

Ő sokkal erősebb volt nálam, semmit sem tehettem.

A lovam, Csillag elrohant, a török őt is meg akarta szerezni, hiszen gyönyörű állat volt.

A turbános, bajuszos, szakállas katona hátrakötötte a kezemet és a vállára vetve rohant velem az erdőszélen várakozó társaihoz.

Egy szekérre tett, valami zsákok tetejére és már indultak is.

Nem akartak találkozni a vadászokkal, hiszen náluk is fegyverek voltak, ha észreveszik eltűnésemet, biztosan harcra került volna a sor.

A törökök nem voltak túl sokan, csak néhány lovas és a szekér, amelyre az elrabolt holmit felpakolták.

Amikor nem figyeltek rám, halk csettintéseket, füttyöket hallattam. Biztos voltam benne, hogy a lovam meghallja, talán a közelemben is maradt a fák takarásában.

Ahogy távolodtunk apáméktól és társaitól, egyre jobban félni kezdtem. Tartottam tőle, hogy ha túl messze kerülök tőlük, már sohasem találnak rám.

A bokrok felé néztem.

Ekkor vettem észre, hogy Csillag a fák, cserjék takarásában követ engem, sőt kutyám is vele volt.

Megnyugodtam.

Már csak a megfelelő pillanatra kellett várnom, hogy csendben, észrevétlenül lecsusszanjak a zsákok tetejéről.

Közben bogozni kezdtem a kötelet a csuklómon. Szerencsére a török nem gondolta, hogy szökni próbálok, nem kötötte túl szorosra.

Meg is lazult ! Nem vettem le teljesen, ha hátrajönnek, és megnézik, rajtam van-e még, ne gyanítsanak semmit.

Amikor egy kanyarba értünk, ahol a törökök lemaradtak egy kicsit, hátrafelé kezdtem csúszni.

könnyedén huppantam a földre.

A magas fűben nem volt nehéz elrejtőznöm, majd lassan kúsztam a fák irányába, ahol hűséges lovamat sejtettem.

Azért pár aprót füttyentettem neki, figyeljen és várjon rám. Úgy is tett. Nekifutásból pattantam fel a hátára, és már vágtattunk is vissza apámhoz.

Szerencsére a lovak jól tájékozóknak, nem kellett félnem, hogy nem találom meg a vadászokat.

Ők már éppen kétségbeesve kerestek mindenütt.

Valaki a törököket is felfedezte és néhányan utánuk eredtek.

Boldogan ölelt magához apám, és el sem engedett maga mellől többet.

Befejezés: Amikor hazaérkeztünk, édesanyám sírva ölelt és csókolt, szolgám hazavágtatott a hírrel, hogy eltűntem és segítséget is ő hozott a törökök megtámadására.

Jó néhány évig nem tarthattam vadászatra apámmal, de ennek a kalandnak a története mind a mai napig megmaradt emlékezetemben.

Talán jó lesz ? Fogalmazd át, vagy tegyél még hozzá kalandokat, történéseket, ami eszedbe jut !