Tudtok ilyen verset? (sok választ várok)

Az egyik legszebb vers /szerintem/

Pósa Lajos Magyar vagyok

Magyarnak születtem, magyar is maradok,

A hazáért élek, ha kell meg is halok!

Ringó bölcsőm fáját magyar föld termette,

Koporsóm fáját is magyar föld növelje!

Hát itt nincs, de...Pósa Lajos A hazáért

Add, hogy virágozzék békén Magyarország,

Ragyogja be földjét az arany szabadság.

Hegyei közt boldog népnek dala zengjen,

Messze róna síkján sárga kalász rengjen.

Pósa Lajos Szeresd ezt a földet!

Itt a magyar föld minden második versszak végén refrénként hat.

Mosolya, illata

Sírodba kísérjen. . .

Magyar föld szülötte

Lótuszért, pálmáért

Hazát ne cseréljen!

Pósa Lajos A jövendő

Göngyölgessük ki szívünk mélyiből

Szent lobogóját honszeretetnek.

Álljon alá mind, akinek bölcsőjét

Magyar földön termett fából faragták!

Ennyit találtam, hagyok másnak is.

magyar ugaron (Ady) talán...de azért nem jellemző

szolnok Vass Alber

Tamás István: Egyedül Isten

Ez nagyon érdekes és elgondolkodtató.

Elküldöm az egészet.

Ez a világ más már,

mint az enyém volt.

A szíved helyén kő van,

a lelked szürke folt.

Nem látod a jövőt,

melyet anyád álmodott.

Nem érzed a súlyát,

amit apád rád hagyott.

Ne nézd tétlenül,

ha könnyeznek a fák.

Rég nem látod át,

hazád kínzó bánatát.

Magyarföldön szolgálsz,

térden állva élsz.

A legkisebb széltől is,

mint nagyvihartól félsz.

Zúzd szét a követ,

mely feszíti szívedet.

Ne add fel soha,

a hazádat s hitedet.

Váltsd valóra álmod,

amit őseink álmodtak.

Vidd tovább a zászlót,

amit apáink ránk hagytak.

Emeld fel a fejed

nézz büszkén az égre.

Egyedül csak Isten

kényszeríthet térdre!

Tamás István: Magyarének

Magyarföld fölött

Sólyommadár szálljon,

Magyarének szóljon,

minden gyerekszájon.

Juhász Gyula: Vértanúink

1918. október 6.

A föld alól, a magyar föld alól

A vértanúk szent lelke földalol:

E nagy napon, hol emlék s béke leng,

A bús bitókra hittel nézzetek!

Babits Mihály: Hazám

Röpülj lelkem, keresd meg hazámat!

Enyhe dombsor, lankatag magyar föld!

József Attila: Nem, nem, soha!

Nemlész kisebb hazánk, nem, egy arasszal sem,

Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!

Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:

Nem engedjük soha! soha Árpád honát!

Móra László. Magyar zászló

Szeressük a hófehér színt,

Szeressük a zöldet,

Szeressük a piros vértől

Ázott magyar földet.

Sajó Sándor: Magyar ének 1919-ben

A mindenségbe annyi jaj kiáltson,

Ahány magyar rög innen elszakadt,

Uram tudd meg, hogy nem akarok élni,

Csak magyar földön és csak magyarul...

Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,

Jobb is, ha szárnyam már most porba hull:

Petőfi Sándor: Az alföld

Mit nekem te zordon Kárpátoknak

Fenyvesekkel vadregényes tája!

Tán csodállak, ámde nem szeretlek,

S képzetem hegyvölgyedet nem járja.

Lenn az alföld tengersík vidékin

Ott vagyok honn, ott az én világom;

Börtönéből szabadúlt sas lelkem,

Ha a rónák végtelenjét látom.

Felröpűlök ekkor gondolatban

Túl a földön felhők közelébe,

S mosolyogva néz rám a Dunától

A Tiszáig nyúló róna képe.

Délibábos ég alatt kolompol

Kis-Kunságnak száz kövér gulyája;

Deleléskor hosszu gémü kútnál

Széles vályu kettős ága várja.

Méneseknek nyargaló futása

Zúg a szélben, körmeik dobognak,

S a csikósok kurjantása hallik

S pattogása hangos ostoroknak.

A tanyáknál szellők lágy ölében

Ringatózik a kalászos búza,

S a smaragdnak eleven szinével

A környéket vígan koszorúzza.

Idejárnak szomszéd nádasokból

A vadlúdak esti szürkületben,

És ijedve kelnek légi útra,

Hogyha a nád a széltől meglebben.

A tanyákon túl a puszta mélyén

Áll magányos, dőlt kéményü csárda;

Látogatják a szomjas betyárok,

Kecskemétre menvén a vásárra.

A csárdánál törpe nyárfaerdő

Sárgul a királydinnyés homokban;

Odafészkel a visító vércse,

Gyermekektől nem háborgatottan.

Ott tenyészik a bús árvalyányhaj

S kék virága a szamárkenyérnek;

Hűs tövéhez déli nap hevében

Megpihenni tarka gyíkok térnek.

Messze, hol az ég a földet éri,

A homályból kék gyümölcsfák orma

Néz, s megettök, mint halvány ködoszlop,

Egy-egy város templomának tornya. –

Szép vagy, alföld, legalább nekem szép!

Itt ringatták bölcsőm, itt születtem.

Itt borúljon rám a szemfödél, itt

Domborodjék a sir is fölöttem.

(Pest, 1844. július.)

Ady Endre Föl- földobott kő

Föl- földobott kő földedre hullva,

kicsiny országom, újra meg újra

Hazajön a fiad.

/Itt csak rejtve van a "magyar föld" kifejezés, de a jelentése annál kifejezőbb.

Régi magyar himnusz

Boldogasszony, Anyánk, régi nagy Pátronánk,

nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:

Magyarországról, romlott hazánkról,

ne feledkezzél el szegény magyarokról.

Ó Atyaistennek kedves, szép leánya,

Krisztus Jézus anyja, Szentlélek mátkája!

Magyarországról, romlott hazánkról,

ne feledkezzél el szegény magyarokról.

Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra,

anyai palástod fordítsd oltalmunkra!

Magyarországról, romlott hazánkról,

ne feledkezzél el szegény magyarokról.

Kegyes szemeiddel, tekintsd meg népedet,

segéljed áldásra magyar nemzetedet.

Magyarországról, romlott hazánkról,

ne feledkezzél el szegény magyarokról.

Sírnak és zokognak árváknak szívei

hazánk pusztulásán s özvegyek lelkei.

Magyarországról, romlott hazánkról,

ne feledkezzél el szegény magyarokról.

Boldogasszony, Anyánk, régi nagy Patronánk,

nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:

Magyarországról, édes hazánkról,

ne feledkezzél meg szegény magyarokról.

Ez nem magyar vers de hátha érdekel