Ottlik Geza Iskola a hataron, segitene valaki?

bővebben a Wikipédiáról, de ugyanaz, amit az előbb írtam

Narráció

Az elbeszélés kettős, ugyanis a történéseket egyrészt Medve Gábor naplójából, másrészt pedig Bébé kiegészítő, reflektáló, Medve szövegével szinte párbeszédbe lépő megjegyzéseivel ismerjük meg. Így gyakori, hogy egy eseményről ketten számolnak be, ezzel éreztetvén, hogy az igazságnak is több arca van, abszolút igazság nem létezik. A konkrét történések így nem csupán pszichikai, szociológiai, etikai szinten értelmezhetőek, hanem akár nyelvfilozófiailag is.

A két elbeszélő

Az elbeszélő Both Benedek (Bébé) az átlagos utat járja be, megdöbben, fél, meghúzódik. A középrészben (Sár és hó) elveszi illúzióit (véget vet Halász Petár barátságának és leszámol Júlia illúziójával), és közönybe süpped, megalkuszik. Még a túloldalra is átlép, az erőszakoskodók közé, de helyzete ekkor lesz a legbizonytalanabb.

Medve Gábor járja be a leghosszabb utat, de végül ő jut a legmesszebbre is. Érzékeny, fogékony, ügyes, erős, tehetséges és etikailag is fejlett. Magatartása elvszerű, ragaszkodik a szeretet, az igazságosság és a szabadság érvényesüléséhez. Ugyanezek a pozitívumok teszik azonban teljesen kiszolgáltatottá. Kritikus helyzetekben kissé ideges, görcsös, reflexiói megzavarodnak, cselekvései lelassulnak, viselkedése csökönyös. Önérzete rendkívüli, a harcokat vállalja és sosem hunyászkodik meg. A mélyponton aztán a fogdában végül tudatosul benne a világ és az eszményei közti különbség, így felül tud emelkedni a köznapi gyarlóságokon, rátalál az önérzetre, felismeri lelke legbenső tartalmait és ő fogalmazza meg a műben a legmagasabb szintű világképet.