Származott vmi hasznod abból, hogy elolvastad a kötelezőket?

1. néhány kivétellel ezekből nálunk dolgozat és felelet volt, a részletekre is rákérdezett a tanár, de jól tette

2. alapműveltség, senkit ne érdekeljen, hogy a korosztálya most nem találja trendinek, de x év múlva jól fog jönni

3. árnyaltabbá válik a szókincs, ugyancsak hasznos, nem fogsz úgy beszélni a neten, mint néhány "csitri" (vok, szettem és társai, meg a sok x-elgetés sz helyett, egy bizonyos mennyiség fölött már zavaró és olvashatatlan, egy hivatalos levelet is így írna meg valaki, komolyan se venné a címzett)

4. néhány kivételével én mindet élveztem, nem rövidítve, rendesen, én több, mint 100 könyvet olvastam el, de 100 fölött már nem számoltam, ebbe a kötelezők is beletartoznak, én az Ábel a rengetegben-t nem szerettem, a Szigeti veszedelmet nem kellett előre elolvasni, azt mi órákon vettük végig (okos volt a tanárnő, tudta, miért nem adja ki, nehéz és fárasztó olvasni), 1 volt, amivel csak érettségi után tudtam végezni, de az nem is volt tétel, így ráértem vele, de az az évem telített volt, nem volt rá időm

Nem tudom, mennyi idős vagy, szerintem érdemes elolvasni, és nem rövidítve. De olvass mellé mást is, mert akkor kicsit pihenteted a fejedet és könnyebben be tudod fogadni a kötelezőt is. Ajánlom Rejtő Jenőt, Szabó Magdát, Jules Verne könyveit, még akár Victor Hugo-t is, könyvben a Quo Vadis-t, a Végtelen történetet (megfilmesítették, de könyvben jobb), a Hol bújkálsz cinege című regényt, az Élet játéka, valamint a Gyere, kicsim, gyere című rövid, de nagyon tanulságos, kedves könyveket, minden korosztálynak való.

Olvasni jó, ne add fel, csak legyen a kötelező mellé más is.

Miért kell ebben különösebb hasznot keresni? Miért nem élvezed egyszerűen őket?

Sosem voltam stréber, de különösebben jó tanuló sem, de olvasni mindig szerettem. Nem csak iskolait, szabadon választottat.

Mellékesen a legtöbb kötelező olvasmány nem több 200-300 oldalnál, ki lehet olvasni max. egy hét alatt. Mondjuk a napi x óra internetezés mellé egy mai diáknak nehéz lehet bezsúfolni ezt a "mennyiséget" :DDD

én se sokat olvastam el, de ami nagyon tetszett,az anno a Pál utcai fiúk volt.

Gimiben is 4 év alatt csak 1-2-t olvastam, de érettségin pont egy kötelezőt húztam, és mivel a rövidített változatokat azért elolvastam, 5-öst kaptam belőle.

Ha nem vagy figyelmes olvasás közben, akkor nem sok értelme van, mert elolvasod, és 2 perc múlva mikor leteszed, már fogalmad sincs, mit olvastál. Ettől még nem lesz jobb az érettségid, csak akkor ha figyelsz, és tudod miről szólt.

Szerintem tehát:

- vagy olvass figyelmesen

- vagy a rövidített változatot vésd jól az eszedbe, de sajna előfordulhat, hogy olyat kérdeznek,ami pont a rövidítettben nem volt benne -> de lehet erre akkor sem emlékeznél, mert csak felületesen olvastad el az eredetit.

üdv.

Szerintem jó ha olvasol, és a kötelezőket is letudod, mert általános műveltséget ad, amire bármikor szükséged lehet :)

Olvasni jó :)

Nekem származott, nagyon is sok.

Egyedül egy kötelezőt nem olvastam el általános iskolában, illetve gimiben (egyetemen azért már többet), ez a Tüskevár volt. A mai napig nem bírtam a kezembe venni, pedig akik olvasták, azt mondják, jó könyv. Fekete Istvánt egyébként szerettem, 9-10 éves koromban több könyvet is olvastam tőle, a Vuk miatt, amit viszont olvastam.

Voltak olyan kötelezők, amiktől a mai napig hideg futkározik a hátamon, ilyen a sokak által ajnározott Mester és Margarita. Elolvastam, becsületből, de nem tetszett. A sors íróniája, hogy később orosz szakosként szintén kötelező volt, akkor már a netes rövidített változatát olvastam el, azóta is hányinger jön rám tőle.

Rengeteg olyan könyv volt viszont, amik miatt aztán ott kötöttem ki, ahol. Gimiben ugyanis leginkább az orosz és a francia irodalom tudott elvarázsolni, ennek végeredménye egy francia-orosz szak lett az egyetemen, ahol viszontláttam több kedves olvasmányomat, pl. az Anyegint, a Vörös és feketét, Zola Patkányfogóját. Jól jött, hogy gimiben ezeket már olvastam, sok időt megspóroltam vele.

Ezen túl nagyrészt a kötelezők alakították ki a mostani irodalmi ízlésemet, ami miatt már nem olvasok el akármit, ami a kezembe kerül. Igényesebb lettem a kötelezők által, ha lehet ilyet mondani. Már nem ülök fel az irodalmi divatnak, mint régebben. Nyolc-kilenc éve Márait olvasni volt divat, aztán magyar fronton Wass Albertet, külföldiek közül Dan Brown-t, manapság meg a sznob, magukat entellektüelnek beállító népek kinéznek, ha nem falod Coelho vagy Garcia Marquez könyveit. Nos, én függetlenítettem magam a divattól, és ez jó. Egyszer talán, ha jobb dolgom nem lesz, olvasok majd Coelhót és Marquezt is, most per pillanat nem érdekel. Tehát ha a kötelezőid változatosan vannak összeválogatva, a magyar- és világirodalomnak olyan széles spektrumáról kapsz képet az olvasásuk által, ami segít kialakítani a saját egyéni ízlésedet.

A szókincs már lerágott csont, előttem sokat írták, így én nem is pazarolnék rá karaktert.

Ahogy egy előző válaszoló írja, a kötelezők segítenek elválasztani a valódi értéket adó műveket a divatos filozofáló, de alapjában véve sekélyes könyvektől. Szerintem már csak ezért is érdemes mindegyiken átküzdeni magad. Az már csak másodlagos megjegyzésem, hogy az egyes művek talán nem a megfelelő életkorban kerülnek az ember kezébe. Én pl. nem engedném, hogy Dosztojevszkijt olvasson egy bármennyire is okos, érett tizenéves, mert egyszerűen nincs meg az élettapasztalata a művek értelmezéséhez. Ugyanígy sorolhatnék még jobb sorsra érdemes szerzőket, akik műveit egyszerűen képtelenség befogadni ilyen fiatalon. De ez csak egy vélemény...