Arthur Rimbaud:Esti Imádság c. versét segítene valaki értelmezni?

Mint egy angyal, kinek állán borbély ecsetje

maszatol, ajkamon a megivott sörök

habja még, szivar a fogam közt, úgy ülök:

lelkemben vitorlák láthatatlan menetje ...

S mint vén galambducok forró pettyes szemetje,

száz szennyes álom ég bennem és füstölög,

s fájó lelkemben úgy gyürüznek bús körök,

hogy olyan, mint az ős fák évgyürüs szövetje.

De majd, bús álmaim lenyelve, megrogyott

szívvel, s leöntve már egy kisebbfajta hordót,

kertjébe megyek át a korcsmának, hogy ott

szeliden, mint az Úr, pisáljak egy nagyot,

a barna ég felé ivellőt, messzecsorgót ...

helyeslést intenek a délceg napraforgók.

(Babits Mihály fordítása)

Annyira jutottam ,hogy a cím "Esti Imádság" véleményem szerint egyházi utalás ,ezt a hipotézisemet erősíti az angyal valamint az Úr említése is.

Talán antiklerikális vers lehet: