Mi lesz pár évtized után az "alap"? A doktori cím?

Az én fejemen sem volt szögletes sapka, mert nem mentem el a diplomaosztóra. A TO-n átvettem a diplomát. :].

Nem leszel egyáltalán lenézve. Miért lennél? Neked is van egy szakmád és nekem is van egy szakmám, csak máshol tanultunk és mást. Én ahhoz értek amit én csinálok, de nem értek ahhoz amit te csinálsz, és ez fordítva is igaz.

Attól még nem leszek jobb vagy rosszabb ember, mert egyetemre jártam és te sem leszel jobb vagy rosszabb ember, mert nem.

Kicsit tényleg irreális elvárás a társadalomtól ez a "diploma az kell" mánia.

Lassan odáig jutunk, hogy aki nem kifejezetten gyenge tanuló, attól egyből mindenki elvárja hogy továbbtanuljon, még ha nem is igazán az érdekelné amire jelentezik. Az a probléma, hogy a nagyobb szaktudást igénylő, nem egyetemi szakmákat már csak szerényebb képességűek választják, pedig ugyanúgy szükség van kiváló szakikra, mint mérnökre, orvosra stb.

De véleményem szerint nem kell aggódni, már most is a legtöbb szakmával, ha ügyes vki többet lehet keresni mint egy átlag diplomával. A munkaerőpiac idővel kiegyensúlyozza magát, a kevés szakembert nagyobb fizetéssel honorálja (kereslet/kínálat). A kérdés az mikor eszmélnek ere rá az emberek is.

Tekintve, hogy egyre magasabb tudást igényelnek a munkaerőpiacon megjelenő munkakörök ez nem lehetetlen. Nem azért mennek az emberek felsőoktatásba, hogy magukat szórakoztassák, hanem mert megfizetik. Ha valaki 25 évesen tud csak munkába állni, de diplomával, az a +6-7 év vagyonbeli lemaradást ~40 éves korára behozza a középfokú végzettségűekkel szemben. Valóban vannak olyan országok, ahol túl sok diplomást képeztek ki - erre jó példa Oroszország, ami papíron a világ legképzettebb nemzete, ott a lakosság közel felének van diplomája, mindenféle neve nincs egyetemekről. Ha bemégy egy orosz kerékpárszervizbe, hotelbe, étterembe, ott az emberek akikkel találkozol nagy valószínűséggel mérnökök, fizikusok, társadalomtudományban jártas emberek lesznek, csak épp ott nem volt meg az a vállalati réteg, aki ennyi embert felszívjon (s ugye a képzések minőségével is volt baj bőven).

A nyugati minta viszont pont az ellenkezője: túl kevesen mennek egyetemre, s azok sem mind a megfelelő emberek. Izlandon pl. a felsőoktatásban tanulók 65%-a nő, a férfiakat alig tudják betuszkolni, mert vonzóbb karrierút elmenni mondjuk egy halászhajóra, ami jobban fizet, mint egy frissdiplomás munka. Ha jól tudom egy ideje már itthon is női többség van a diplomát szerzettek körében, ami azért is baj, mert a különböző végzettségűek között nem nagyon szokott átjárás lenni a párválasztáskor, másrészt meg a tudományos eredményeket elérők körökben már rendre a férfiak dominálnak. Szóval ezek reális fenyegetések a túlképzéssel kapcsolatban - de az a veszély, hogy a létrejött, magas szakképzettségű munkaerőt ne tudná hasznosítani a munkaerőpiac Magyarországon szerencsére most nem reális.

Létezik a jelenség, amit leírsz. Ez azért van, mert miközben az emberek intelligencia-szintje nem változik, egyre több embert nyomnak be a felsőoktatásba. Azaz míg régen csak a top 10%-nak volt diplomája, ma már a top 40%-ot benyomják egyetemre és a top 10% meg doktorál.

De ez nem kell, hogy téged foglalkoztasson. Ma az történik a szellemi munkaerővel, mint az ipari forradalom idején a fizikai munkaerővel – lecserélik őket gépre, és sokkal kevesebb kell majd belőlük. Ez a folyamat már ma is látványos, például könyvelőirodákban az automatizáció miatt jóval kevesebb ember kell stb.

De ez téged nem kell, hogy foglalkoztasson. Igényes szakmunkára mindig is szükség lesz, és nem ciki egyáltalán a becsületes munka.

Ma nagyon sok szakot indítanak egyetemi képzés keretében totál feleslegesen. Sok no name egyetem van meg szak is, de aki elvégzi utána mondhatja magáról, hogy én diplomás vagyok, ezekből valóban sok van.

Ugyanakkor azokból, akik valóban versenyképes szakon tanulnak, doktorit szereznek stb. nem olyan sok van, de valamennyivel talán így is több mint régebben. Régen nehezebben lehetett bejutni egyetemre, ma van államis hely ahova sok szak esetében irtó könnyű rosszabb teljesítménnyel is bekerülni, illetve ott van a költségtérítéses képzés is, így ha van pénzed akkor tulajdonképpen tanulhatsz bármit, amit szeretnél (ott a ponthatárok 1-2 esetet kivéve sokkal alacsonyabbak mint az államin. Tehát szaktól függően, ha valaki közepes képességű vagy van pénze szerezhet diplomát, ma a diploma már nem kiváltság mint régen.

Ha figyeled a híreket mindig megy a balhé, hogy ne emeljék a minimum bekerülési ponthatárt (ami hozzáteszem irtó alacsony és könnyen összegyűjthető, akinek ez sem megy, annak el kellene gondolkodni, hogy ha tanul és nem képes többet összegyűjteni akkor mit szeretne egy felsőoktatásban), illetve ne legyen nyelvvizsga követelmény (a munkaerő-piacon, de tudományos pályán szinten mindenhol alap C1 angol, és már egy második vagy harmadik nyelv is kell több esetben, a szaknyelvről ne is beszéljünk).

Magyarországon az megy, hogy próbáljuk lejjebb vinni a követelményeket amíg csak lehet, ha meg emelni akarják, akkor jön az elégedetlenség és mindenki a tanárokat hibáztatja, hogy nem készít fel nyelvvizsgára, külön órák kellenek stb. Ez nem feltétlen így van, van hibája a magyar oktatási rendszernek nem is kevés, de nagyon sok minden egyéni szorgalom kérdése is, önképzés a kulcs, de nyilván könnyebb mindig mást hibáztatni.

Hozzáteszem a magyar felsőoktatási elvárás még mindig alacsonyabb egy nyugat-európainál, bár ott a hallgatók mentalitása is másabb: nem jelent problémát ha a könyvtárban kell maradni kutatni, tanulni akár este 11-ig vagy éjfélig (ott van, hogy 0-24-ben van könyvtár) és a hallgatók tényleg komolyan veszik a tanulmányaikat és nem buliként tekintenek elsősorban az egyetemre, mint itthon, nekem ez volt a tapasztalatom. Nem véletlen, hogy sok magyar külföldi nevesebb egyetemekre megy felsőoktatásba, de ezt nyilván csak az látja, aki belekerül egy ilyen közegbe és lesz összehasonlítási alapja.