Doktori képzésre miért jelentkeznek?

- Sok melóhelyen + lóvé.

- Jól hangzik.

- Csajozós a Dr. a név előtt.

Nekem olyan területen van doktorim, amelyen nem dolgozom (bár hobbiból tanítok vele egyetemen – ingyen). Annak idején, amikor elkezdtem, még egyetemen szerettem volna tanítani, csak utána jöttek a gyerekek, kellett a pénz, és felszívott az üzleti élet. A doktorit azonban utóbb befejeztem, mivel jól mutat a doktori cím (különösen Németországban, Ausztriában); és mert nem akartam azt mesélni a gyerekeimnek, hogy “elkezdtem a doktorit, de soha nem fejeztem be”...

Összességében leginkább azért örülök, hogy megvan a doktorim, mivel így nincs meg az a keserűség bennem, hogy elkezdtem, de nem fejeztem be; illetve mert néha, hivatalos szituációkban további nyomatékot ad a tekintélyemnek az, hogy doktor vagyok (ha a munkahelyi címem nem lenne elég). Egyébként nem használom a doktori címemet semmilyen más kontextusban, nincs jelentősége.

Ma már azért a doktori címnek olyan túl nagy tekintélye nincs, mint régen. Kb az egyetem meghosszabbításának tekinthető.

Én azért mentem, mert bár nem akartam az egyetemen maradni (azért nem zártam ki a lehetőséget, de nem is ragaszkodtam hozzá), úgy gondoltam, mindenképp hasznos lesz a képzés: olyan készségeket sajátítottam el, olyan kapcsolatokat építettem, amik más területeken is hasznosak + volt időm továbbképezni magam (mellette csináltam egy második mesterképzést levelezőn, nyelvet tanultam stb.)

Azon kívül nagyon érdekelt a témám, és szívesen töltöttem el négy évet a kutatóhelyemen.

Bár a piacon nem jutottam ezzel előnyhöz (sőt!), de most is úgy gondolok vissza rá, hogy hasznos és élvezetes évek voltak, amik által fejlődtem és szélesítettem a látóköröm.

Azon kívül sosem lehet tudni, hogy alakul később az életem. Akár még egyszer talán vissza is térek a kutatói-oktatói közegbe (mindkettővel szívesen foglalkoztam), de ha nem, akkor is kiderülhet egyszer, hogy valamiért, valahol előnyt jelent majd.