Ez normális? Hogyan legyek pozitívabb?

Egyetemista vagyok, idén végzős, ezért jobban stresszelek, mint eddig. De a gond, hogy tulajdonképpen a vizsgaidőszak végéig vizsgáim voltam, szinte nem volt olyan hét, amikor valami vizsga nem volt. Meg közben mást is kellett csinálnom, de mindegy. A lényeg, hogy nemsokára kezdődik az új félév, de már elment mindenféle tanulástól a kedvem. Vannak témák, amikről szívesen olvasok szórakozásból, mert érdekel, mármint tudományos témák, de már lassan amihez eddig kedvem volt ilyen téren, ahhoz sincs. Meg már az ügyintézéstől, MA-felvételitől is elment a kedvem, megcsinálom, amit kell de már attól felidegelem magam, ha anyukám itthon rákérdez, hogy megcsináltam-e a valamit ami kell az egyetemre, meg hogy kérdezzem meg a nem tudom mit... aggódik, hogy mi lesz, milyen MA-ra vesznek fel és hasonlók. Meg hogy mindenem meglegyen. De már ha szóba hozza már az is idegesítő. A párommal hasonlóan vagyok. A barátom nincs annyira kikészülve, mint én, neki több ideje volt pihenni az új félév előtt meg valahogy amúgy is kifejezetten egy tanulós alkat. De mikor tőle meghallottam, hogy készülnie kell valamiből meg mikor mondja a sulis dolgait, néha már azzal fel tudott húzni. Már annyira elegem lett az egyetemből, hogy ha valaki másnak az örömét-baját hallgattam, az is zavart. Meghallgatom a barátom, mert természetesen érdekel mi van vele, meg szeretem, de már ettől is falra tudtam volna mászni néha.

Meg közben a témavezetőm is kérdezte, hogy állok a szakdolgozatommal... szóval ő meg örülne, ha azzal is haladnék, neki inkább nem is mondtam, hogy mostanáig a vizsgákra készültem.

Minden idegesít lassan, ami az egyetemhez, tanuláshoz, tudományos élethez kapcsolódik. Nem akarok viszont másokkal emiatt bunkó lenni meg bedepizni.

Normális, hogy ennyire kimerültem?