Mit érdemes kezdenem magammal?

Ebben az évben érettségizek majd, 18 éves srác vagyok. Egy sima gimnáziumi osztályba járok, a gimim egy közepes gimnázium a környéken, nem a legjobb tanárokkal. Megesik, hogy elbeszélik az órát, vagy csak feladják az anyagot, hogy tanuljuk meg. Alapjáraton nem vagyok rossz tanuló, de kezdek kiégni, mivel a suli felőrli az időmet, volt hogy egész nap semmit sem csináltunk, mert annyi tanárunk hiányzott, ráadásul tele vagyunk töltelék tantárgyakkal. Amikor hazavánszorgok, ami kb 3-4 óra körül van, akkor kell nekiállnom tanulni. És akkor nem pihentem, nem sportoltam, nem voltam levegőn, amit ugye elvárnának tőlem, mert miért ne. A kedvenc másik témám, hogy miért nincs barátnőm? Na, vajon miért? Mert reggel 8-tól este 8-ig görnyedek a könyv felett. Három lehetőség vetődött fel bennem. Az egyik, amit a szüleim szeretnének, az egyetem. Ügyvédet akarnak csinálni belőlem, mivel édesanyám is az, de nem érzem magam képesnek arra, hogy egy ilyen komoly szakra bekerüljek, és elvégezzem. (azt is mondták már pedig, hogy állják a taníttatási költségeimet) Csak humán szakok jöhetnek szóba nálam, mivel matekból, fizikából, kémiából, teljesen pocsék vagyok, örülök, ha meglesz a kettes matek érettségi. A másik aggályom az egyetemmel kapcsolatban pedig az, hogy a humán szakok nem túl piacképesek, ahogy én hallottam. A szakmától óva intettek, mert a kézügyességem szintén nem jó. Esetleg érdemesebb külföldben gondolkodni, akkor is, ha diplomája, vagy szakmája van az embernek? Megérné szakmával kimenni? Milyen szakmák vannak, amihez nem kell nagy kézügyesség? Vagy inkább érdemes már otthon maradni?