Abba szeretném hagyni az egyetemet. Mit mondjak a szüleimnek, miért?

Pár hét után csalódtál? Egy egyetemen kezdetben alapozás van, az érdekesebb dolgok később jönnek...

És akkor mégis mit akarsz csinálni? Ez nem derült ki...

Milyen szakról van szó?

Minden kezdet nehéz. Sokan éreznek úgy, mint te. Nekem is voltak ilyen érzéseim, amikor elkezdtem a kereskedelem és marketinget. De ezek az érzések elmúlnak, amikor belerázódsz.

Szerintem is az igazat mondd el a szüleidnek és inkább még most gyorsan, mintsem még plusz áldozatokat hozzanak feleslegesen és te meg állami féléveket veszíts!

Lehet, hogy átmenetileg kellemetlen lesz a magyarázkodás, de inkább ess túl hamar rajta, mintsem szenvedj még éveket és öljetek bele anyagiakat, hogy aztán még nagyobbat bukjatok....

Nyilván nem tudhattad előre, hogy milyen xar lesz az egyetem, amíg bele nem kóstoltál, de így legalább nincs benned az az érzés, hogy mi lett volna, ha meg sem próbálod.

Szerintem tanulj valami értelmes szakmát, amivel később vállalkozhatsz, azzal többre mész!

Ha meg meggondolod magad, később még mindig tovább tanulhatsz máshol.

Én 100%ban egyetértek 09:11essel. Tanulj inkabbb gy olyan szakmát ami érdekel, én is rájöttem hogy ez a Közgáz szak nem nekem való mert nem érdekel a pénz meg a profit, ellenben egy építőipari végzettséggel szívesen dolgoznék. Nagyon sok ilyen ember van ! Én ismerek ácsot is festőt is aki egyetemen kezdett és később váltott. Nincs veszve semmi,

Gondold at mit szeretnel és utánna beszélj a szuleiddel! Az nem jó ha abba akarod hagyni de nincsenek terveid helyette. Így könnyebben megértik. Fel a fejjel !:)

Ha 4 hét alatt nem olyan, mint elképzelted, akkor az semmit nem jelent.

Az áldozatot, amit hoznak érted, jegyezd meg, és hozd meg te is értük, amikor szükséges.

A félév végéig mindenképp bírd ki. A tanulásra fordított idő és pénz sohasem pazarlás. Akkor sem, ha tényleg nem menne, nem tetszene, és ott akarnád hagyni a félév végén is, mert akkor meg azt tanulod meg, mik a határaid, megismered önmagadat, tudsz a kudarcból tanulni. Ennyi idő alatt még semmi számonkérés nem volt, azt várd ki. Küzd érte, akard elérni a célt. Ez, akár sikerül, akár nem, hasznos lesz az életben.

Ha a félév végén mindenképp csalódsz, akkor egyszerűen csak mondd meg nekik, hogy ez nem az, amire számítottál, és bár próbáltad, nem jött be. Helyette ezt és ezt akarod csinálni. Addig meg találd ki, ha nem ezt a szakot, akkor mit csinálnál? Másik szak? Akkor annak nézz utána. Ha nem akarsz egyetemre járni, akkor keress másik munkalehetőséget, amiről viszont már győződj meg, hogy szívesen csinálnád. Ez is egyfajta vizsga: készülj fel a változásra, gondold ki mit akarsz tenni, csináld meg jól.

Az egyetemi élet nem középiskolai babazsúr. Ezt meg kell szokni, először mindenkit sokkol, de bele lehet rázódni.

Az, hogy bejutottál hatalmas lehetőség és a szüleid bizony sokat tettek azért, hogy Te tanulhass és ezáltal könnyebb életed legyen.

Én nem hagynám el az egyetemet, az első évet mindenképpen megcsinálnám és ha végképp nem tetszik, akkor körülnéznék milyen lehetőség van más szakra átmenni. De az egyetemet mindenképpen elvégezném, ráadásul államilag támogatott képzésen is vagy.

Jobban meg kellene becsülnöd a lehetőséget ami bizony keveseknek adatik meg. Ha abbahagyod mástól vetted el a lehetőséget, nem szabad feladni.

"Ha abbahagyod mástól vetted el a lehetőséget, nem szabad feladni."

Miért vette volna el mástól a lehetőséget?!

EZ AZ Ő LEHETŐSÉGE ÉS Ő DÖNT A SAJÁT SORSÁRÓL!

Ezt ő nem ingyen kapta, hanem megdolgozott érte, lett elegendő pontja hozzá és több pontja lett, mint annak, aki nem érte el azt a szintet és nem került be, de annak meg van lehetősége jövőre újra megpróbálni vagy ha nincs, akkor az nem is az ő útja, mert akinek ami rendelve van, azt megkapja. Így is, meg úgyis. Szóval kár a kérdezőre hárítani a felelősséget, hogy miatta nem került be, nem, nem miatta, hanem azért mert kevesebb pontja volt és pont.

Ha indul egy versenyen az ember és jó helyezést ér el az elődöntőben, akkor is dönthet úgy, hogy a középdöntőben már nem indul, szabad akarata van mindenkinek csak ez a rendszer, meg néhány ember próbálja elhitetni azt, hogy muszájból kell élni és másképp nem helyes.

Szerintem jogában áll eldöntenie, hogy mit kezd a "kapott" lehetőséggel és jogában áll nemet is mondania valamire, ha az mégsem az, mint amit elvárt, vagy amire számított, de az az ő helye és onnan bármikor felállhat, mert nincs odaszegezve.... - szóval hagyjuk már ezt a dumát, mert ez nem több puszta érzelmi zsarolásnál!

Egy csomóan nem álltak fel időben, akiknek fel kellett volna és aztán 3. vagy a 4. évben csodálkoznak, vagy amikor elvégezték, hogy hát ezt tényleg nem akarják csinálni, nem abban akarnak dolgozni, meg csak kényszerből csinálták végig az egészet, hogy másoknak megfeleljenek aztán verik a fejüket a falba, hogy miért nem ugrottak ki hamarabb. Az elvesztegetett/elpazarolt idő az, amivel saját magától veszi el a lehetőséget és szerintem az rosszabb....