Így lenne esélyem felvételt nyerni valamelyik orvosi egyetemre?

Oké, ne haragudj, egy idegen vagyok az interneten és próbállak megérteni. Elhatároztad, hogy orvosira mész, de vagy nem találtad meg a pontos követelményeket, vagy nem értelmezted őket helyesen. Utóbbit nem hiszem, mert nagyon is világos a leírás. Viszont humán tagozatos vagy, és ezek amúgy pontosan azok a készségek, amiket egy emelt magyar érettségi tesztel. Azon felül, biztos vagy benne, hogy dobnád az egész életedet, és inkább elmennél OKJ-s ápolónak (feltételezem), csak hogy ne kelljen megírnod egy emelt kémiát, miközben egy olyan szakra akarsz jelentkezni, ahol többszáz oldal megtanulása mellett egy emelt kémia és egy emelt fizika tudásanyagát kérik tőled számon egy félév után. Nem lebeszélni akarlak az álmaidról, inkább felhívni a figyelmedet arra, hogy egy kicsit szedd össze magadat. Ha komolyan akarsz valamit, akkor akard komolyan. Járj utána annak, hogy mi kell. Ne fogadd el kritikátlanul a dolgokat, amiket az iskolában hallasz. Nem vagy köteles magyarból emeltezni, ezt az iskola nem határozhatja meg, maximum javasolhatja. Nem csak az egyetemen, hanem fiatal orvosként sem lesz mindig mindenre időd, de szerintem kevés az olyan időigényes magánélet, amit egy orvosi mellett ne lehetne folytatni. Ha akarsz valamit, érd el, és ne azon agonizálj, hogy nem fog menni. Őszintén; igen, így tényleg nem fog menni, el vagy veszve. Borzasztó felelősség van egy orvos vállán, úgyhogy ne legyél elveszve. Most még van lehetőséged összeszedni magadat, fiatal vagy. Vicces lenne, ha egy anatszigó előtt az emberek felcsapnák a könyvet, aztán hümmögnének, hogy "hát, ez nehéz, úgyhogy fájó szívvel, de lemondok az egyetemről", aztán elmennének OKJ-ra. Nem maradnának orvosok az országban. :D Azt is meg kell fontolnod, hogy ha már az első akadály hallatán inkább hagyod az egészet, lehet, hogy ez mégsem annyira a te szakod. Amivel semmi baj nincs. Szerintem minimum egyszer életében mindenki keresztülmegy azon, hogy komolyan fontolóra vegye az orvosit, de aztán a legtöbben rájönnek, hogy amellett, hogy ez egy nagyon szép hivatás, nem ezt szeretnék csinálni. Mert másban jobbak, mást jobban szeretnének, másban tehetségesebbek, más jobban érdekli őket. A rokonaim és a volt osztálytársaim is sokan úgy viszonyulnak az orvosihoz, orvosokhoz, orvostanhallgatókhoz, mintha az lenne a jóság és tökéletesség csúcsa, és mindenki alfa meg zseni lenne, aki emelett feláldozza mindenét, de ez amúgy nem teljesen így van. A legtöbb orvosis átlagos képességű, elhivatott ember, aki sokat tanul, de nem folyamatosan. Főleg, amikor még csak álmodozol róla, elképzelni, hogy orvos meg orvostanhallgató vagy, szuperjó érzés, a fejedben tök okosnak tűnsz, jól áll a köpeny meg minden, és talán könnyebb is úgy elengedni a dolgot, hogy életed végéig azt meséled az ismerőseidnek, hogy "óó, hát én orvosira akartam menni, de aztán lemondtam róla, mert nem lett volna mellette életem", mint megpróbálni, és szembesülni azzal, hogy nem megy, de na. Igazából szerintem az az egész kulcsa, hogy ha akarsz valamit, akkor megdolgozol érte. Ha nem dolgoznál meg érte, akkor meg nem ez a te utad, és keress valami mást ahelyett, hogy örök tüske legyen benned, hogy volt egy álmod, amire "amúgy se lettél volna méltó", miközben az lehet, hogy nem is a te álmod volt. Jóó, oké, csak tippelgetek persze.

Az pláne fura nekem, hogy három emeltet tervezel, de egyetlen opciód van a felsőoktatásra. Az emelt érettségik gyakorlatilag az egyetemi felvételit helyettesítik. Nekem kicsit úgy tűnik, hogy az igényelt felkészülés mértékével sem vagy tisztában. Hanyadikos vagy?

Amúgy akármi is fogott meg az orvosiban, az sok hasonló szakon is megtalálható; például az egészségtudományi karon, gyógypedagógián, pszichológián, szociális munkás szakokon szerzett diplomával ugyanúgy segítő szakmát végezhetsz, ha pedig a dolog tudományos oldala érdekel, ajánlom, hogy nézd meg a biológiát vagy a gyógyszerészetet. Szerintem ezek sokkal jobb B-tervek, mint egy OKJ.