Iskoladilemma? Hagyjak ki egy évet vagy mit csináljak? 16/l

"Nem akarok rossz tanácsot adni, szóval ez csak az én véleményem (mint egy teljesen kívülálló).

Szerintem ez az 1 év kihagyás csak egy menekülő út a problémák elől - még ha tudat alatti is. Nyilván fontos a házimunka és, hogy megtanuld a hivatali dolgokat, de te nem abban a korban vagy, hogy ezzel foglalkozz. Szerintem ennek az lenne a vége, hogy szeptemberben ismét ott állnál önbizalom nélkül, ugyan azokkal a problémákkal.

Önbizalmat tudsz szerezni tanulás mellett is - és neked pont ezen kellene dolgozni, ekkor fognak a problémáid megoldódni. Nyilván ez egy nehezebb út (de szokták mondani, hogy nem feltétlenül a könnyebb út a jobb).

Kezdj el sportolni, találj hobbit magadnak. Először kisebb célokat tűzz ki (amiket biztosra tudsz, hogy teljesíthető). Utána szépen lassan jöhetnek a komolyabbak.

Másrészről lehet érdemesebb lenne egy szakemberhez fordulni."

Jobb ötletem már nincs. Voltunk apámmal pályaválasztásinál, ott nyögvenyelősen 2 hónap után rábólintottam a mostani szakmára amit idén kezdtem tanulni, és mint kiderült ez még nehezebb mint az előző, de nem csak, hogy nehéz, a felmentésem hátráltatóbb tényező mint azt a pályaválasztási mondta. Mondta, hogy nem lesz könnyű, de szerinte az a szakma illik hozzám a legjobban - mint kiderült mégsem.

Azalatt az egy év alatt amit kihagynék nem csak lébecolni akarnék és megtanulni azokat az apróságokat amik szükségesek a mindennapokhoz, hanem tanulni is. Utálok tanulni, sosem mondtam, hogy nem, viszont azt, hogy 1 évet kihagyok nulla tanulással sok értelme nem lenne, de annak sem, hogy bemegyek valahová aztán esetleg megint változtatni akarok és akkor csak magammal cseszek ki már megint. Egyébként nem iszok, cigizek és utálok bulizni szóval még csak nem is ezekkel telnének a napjaim/estéim.

Sportolni nem kezdek el, egyrészt nem állunk jól anyagilag hozzá, másrészt enyhe szociális fóbiám van. Egy ideig próbáltam edzőterembe járni de annak is hamar vége szakadt mert nem bírtam.

Előző év elején is éreztem, hogy ezt a szakmát biztos nem végzem el, mégis végigjártam azt az évet, utána az eredménye: apám szerint életkedv nélküli zombivá váltam, a pályaválasztási pedig leszögezte, hogy az önbizalmam a béke segge alatt van (ezekkel a szavakkal) és túl sok stressz gyülemlett fel a régebbi dolgokkal együtt ami miatt a nagy empátiámat ami bennem van nem tudom úgy használni ahogy azt szeretném, ahogy addig működött.