Miért hagyják ott sokan a felsőoktatást?

"Miért hagyják ott sokan a felsőoktatást?"

Személy szerint = neveltetés, ipari szinten gyors alkalmazkodás kérdése a gyorsan változó gazdasági, világhoz.

Minden ágazat így tesz. Ha nem akar gyorsan becsődölni.

Arról nincs infóm, hogy "sokan" hagyják e el a felső oktatást. (ezt itt most olvasom)

Arról már van, hogy sok diplomás megküzdött a diplomájáért, hogy megmutathassa, hogy neki van ilyenje.

Mégis elmegy külföldre (vagy marad) egész más szakterületre, és nem a diplomájából él.

Ebből vannak (szerintem) sokkal többen.

Az munkaerő is ugyan olyan piac, mint a zöldséges piac.

Vagy van rá kereslet/kínálat, vagy nincs.

Ekkor jön az alkalmazkodás kategória, amit egész máshol oktatnak, és nincs rá pecsétes papír.

A köreimben erre sok példa van.

"Én például már első félévben tudtam, hogy rossz szakot választottam, mégis azt mondtam magamnak: "Ha beledöglesz is diplomát szerzel ezen a szakon, vagy legrosszabb esetben megvárod míg kirúgnak, de az, hogy önként feladd szóba sem jöhet." Szerencsére az előbbi forgatókönyv érvényesült (diploma)."

Valóban szerencse, mert ha nem így történt volna, lehet, hogy idegileg teljesen tönkrementél volna, és akkor már bántad volna, hogy nem önként hagytad ott, amikor még nem volt túl késő. Különben is csak olyat szabad tanulni, amit az ember valamennyire legalább élvez, különben megette az egészet a fene. Ha csak kedvetlenül átmész kettesekkel, de utálod az egész szakmát, és nem is tanultál meg semmi hasznosíthatót, csak magoltál, akkor diplomaosztó után van a kezedben egy vécépapír, és semmi egyéb az elmúlt X évből.

Talán mert nem megy?

Én is otthagytam először az első félév után, mert buktam mindenből. Akkor bemagyaráztam magamnak, hogy csak idegen nekem ez az egész helyzet stb. Aztán két év múlva újra felvételiztem ugyanoda, de életem legrosszabb döntése volt, csak egy évet elpazaroltam az életemből. Akkor két félévet "csináltam meg", de még rosszabbul, mint előtte. Rájöttem, hogy ezt a szakot hiába szeretném, bármennyire erőltetem, nem fog menni, olyan diploma meg nem kell, amit több féléves csúszással és egy kegyelem kettessel kapok meg, az annyit is ér. Azóta elkezdtem egy teljesen új szakot, más karon, és nem panaszkodom. Egyszerű a képlet: nem mindig jön be elsőre az, amit az ember szeretne, néha bele kell törődni, hogy váltani kell.

"Ha valamit elkezdünk azt be is kell fejeznünk"

Orbitális baromság. A te példádnál maradva te pl elpazaroltál ÉVEKET az életedből azért, hogy megszerezz egy olyan végzettséget, amiről tudod, hogy nem hozzád való. Gondolom még újabb éveket, évtizedeket el fogsz vesztegetni arra, hogy dolgozz is abban, amit egyébként utálsz. Ennél idiótább hozzáállás nem igazán létezik.

Kifejezetten okosnak számítanak azok az emberek, akik fel tudják mérni még időben, ha vmi nem nekik való és ezért változtatnak a terveiken. (Ez persze nem egyenlő azzal, hogy az első akadálynál visszavonulót fújunk. De speciel az, hogy utálod a szakod, az nem akadály, hanem kizáró ok.)

"Ha valamit elkezdünk azt be is kell fejeznünk."

Ez hülyeség. Ha kiderül1-2 félév után, hogy ez a szak nem való az emberhez, akkor sokkal érdemesebb otthagyni, és elkezdeni egy másikat, ami tetszik, és amit szivesen tanul. Papír nélkül távozni egy szakról nem azt jelenti, hogy sose lesz diplomája, hanem annyit kelent, hogy esetleg mást fog megpróbálni.

A te felfogásoddal éveket veszítettél, hiszen valami olyat tanultál, ami nem való neked, és pàr év múlva majd el szeretnél kezdeni valami olyat, ami tényleg tetszik. Ugyanezt megcsinálhattad volna úgy is, hogy nem pazarolsz el előtte 4-6 évet egy olyan képzésre, amiről már az elején tudtad, hogy rossz döntés volt. Arról ne is beszéljünk, hogy az állami féléveidnek lőttek..

Ha meg nem végzel majd el egy olyan szakot, ami tetszik, akkor örökre azon a területen fogsz dolgozni, ami nem is érdekel igazán. Ennek meg csak a hátrányát fogod látni pár év múlva.

Én is a szakot váltók táborába tartozom, és életem legjobb döntése volt.

Én első év végére jöttem rá, hogy a szak, ahova készültem, nagyon nem illik hozzám. Azt mondtam magamnak, jó, nyáron "rápihenek", átgondolom, hogy tényleg nem akarom-e ezt (illetve a szakmával sem akarok foglalkozni utána), és szeptemberben adok az ügynek még egy esélyt - de a másodévet még jobban utáltam, mint az elsőt.

A második szakomon csúszás nélkül szereztem diplomát, az évfolyam legjobbjai között voltam, számos tapasztalatra tettem szert, és szenvedélyemmé vált a munkám, ami az első szak esetében elképzelhetetlen lett volna számomra.

Örülök, hogy te úgy éled meg, érdemes volt küzdened, de szerintem ez inkább azokra igaz, akik a képességeik miatt boldogulnak nehezen a választott szakkal, amivel egyébként szeretnének foglalkozni.

# 7 !

Zöld kéz :)