Mennyire igazak a bölcsészekkel kapcsolatos sztereotípiák?

Amennyire a sztereotípiák általában igazak. Nem igazán.

Azt fontos leszögezni, hogy nagyon nem mindegy, melyik szak, mennyire veszed komolyan, csinálsz-e mesterképzést, stb. Még mindig jobbak az elhelyezkedési esélyeid diplomával, mint anélkül. Ha idegen nyelveken beszélsz, ez hatványozottan igaz.

Nekem ismerőseim jártak bölcsész karra, de elég vegyes ki mit csinál jelenleg.

Vannak akik másik szakra mentek utána tanulni.

Nyelvszakosok közül egy anglisztikás kiment Brazíliába és ott tanít angolt, egy barátnőm japánt tanult (keleti nyelvek vagy mi ennek a szaknak a rendes neve, azon belül japán szakirányon) és ő Japánban dolgozik most egy multinál.

Szabad bölcsészetről olyat ismerek aki továbbment mesterre és most PhD-zik, közben az egyetemen tart órákat (vidéki egyetem, nem az ELTE, ő tanítani akar a dotori után is). Szintén szabad bölcsészetről van aki színházban dolgozik, de nem tudom pontosan mi a munkakörének a neve, csak hogy a rendezéshez kapcsolódik.

Magyar alapszakról ismerek olyat aki most a mestert végzi és egy újságnak a netes verziójánál író, szerkesztő.

Meg egy pszichológust ismerek aki aztán valamilyen mentálhigiéniás mesterképzést végzett és most iskolapszichológus.

Elég különböző emberek, szóval gondolom a diákok is elég változatosak, de saját tapasztalatom nincs, hogy milyen a közösség. Így most ennyi ember jutott csak eszembe, akik bölcsész szakon tanultak, de szerintem nem igazak a sztereotípiák.

1 ismerősöm van aki ilyet végzett.

Idézem: ,,ott rontottam el amikor nem építettem kapcsolatokat az egyetemen, mert bölcsészeten csak úgy lehet állást találni"

Nem nyelvszakos volt hanem talán újságírást tanult.

Nyelvészetre jártam, mastert is végeztem. Elhelyezkedtem (kiadóban, szövegeket írok/javítok).

Azt gondolom, hogy is-is a válasz, mert nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél, ugyanakkor sok ember mond véleményt olyasmiről, amit nem tud. Pl. az unokatesóm zeneakadémista volt, mégse teszek úgy, mintha tudnám, mi van ott a falak között.

Az igazság szerintem az, hogy a pénzhiány sok bajt okoz. Kevés a tanár, sokat kirúgtak, pár tanárkényszerből vállalt el általa se kedvelt tantárgyakat. Hát azt képzelheted. Ugyanakkor az nem az intézmény hibája, ha nem tudsz elhelyezkedni vele. Nagyon magas a túlképzés, de nálunk, magyar szakon szerintem inkább az illetők hibája volt, hogy nem tudtak elhelyezkedni. tudod, szerettek 2 Ady-verset, és azt hitték, elég, hogy szeretnek olvasni. Ez olyan, mint hogy én kedvelem a zenét, akkor most bemegyek a Zeneakadémiára. Vagy van 3 kedvenc filmem, elmegyek a Színművészetire. Aztán meglepődtek, hogy tanulni is kéne, és hogy komoly irodalom- és nyelvfilozófiai kérdésekben kell gondolkodni. Én később nyelvészetre szakosodtam, mert ugyan választasz, hogy irodalom vagy nyelvészet. Tipikusan olyan szak, amihez kell a master, hogy legyen értelme. És jól kell társítani minorokkal, pl. nyelvekkel, vagy szerkesztői ismeretekkel.

Eléggé.

Ezeknek a meseknek meg a felét ne hidd el hogy itt mindenki Brazíliában, Japánban, Marokkóban dolgozik.

Ezerből egy, az is azért mert volt ismerőse.