A finnugor rokonság valóban téves?

Ha kizárólag nyelvrokonságról beszélnek, annak van némi alapja. De egy kérdés a kapcsolat ténye, és más kérdés annak jellege. Amúgy sem kell ahhoz cáfolni valamit, hogy a kizárólagosságát elvitassuk. Ami téves, az az alapnyelv- és őshazaelmélet (mivel összemossa a nyelv- és a genetikai rokonságot), illetve az, hogy a finnugor nyelvrokonság alapján akarnak megcáfolni attól teljesen független dolgokat, pl. a hun-magyar rokonítást (amely a tudomány jelen állása szerint nyelvészetileg nem bizonyítható, de nem is cáfolható, ugyanakkor azt is elhisszük a krónikáknak, hogy a franciák a galloktól származnak). A lényeg a holisztikus szemléletmód lenne, amely nemcsak a nyelvet, hanem a kultúrát, a hagyományokat, népművészetet, zenét, stb. is vizsgálja és ezek összessége alapján alkot egy komplex képet a magyarok eredetéről.

Jelen hozzászólásomban csak a nyelvvel foglalkoznék. (Bár a többi alapján "cáfolni" is lehetne finnugor eredetünket, ha mondhatjuk így, de ezt most nem szeretném megtenni, nehogy még az a vád érjen, hogy össze akarom mosni a genetikai és nyelvrokonságot, holott (sic!) "soha senki nem is állította, hogy nyelvrokonságnál több lenne". Kár, hogy már általános iskolában is finnugor ősnépről és őshazáról beszélnek, amely NEM nyelvrokonság). A nyelvrokonság sem széna vagy szalma, hiszem az alapszókincsünk egy része bizonyítottan török eredetű, ezt a nyelvészek is elismerik, azonban ők ezeket jövevényszavaknak mondják (ez azonban csak feltételezés, mivel azt feltételezi, hogy a finnugor őshazából jöttünk, és később találkoztunk a törökök őseivel). Elgondolkodtató, hogy a személyes névmásaink a török, a számneveink pedig a finnugor nyelvekkel mutatnak rokonságot. Finnugornak mondott szavaink egy része a törökben is megvan, ez még tovább árnyalja a képet. Ráadásul nyelvcsere is történhetett bármelyik népnél.

Magyar török kapcsolatok (hivatalos álláspont): [link] . Pár fontos dolgot kihagytak belőle, pl. a személyes névmásokat (én - ben, ő - o, ők - onlar; ez sem gyengébb érv, mint a finnugor mi - me, ti - te), illetve a példáknál kimaradtak fontos alapszókincsbeli szavaink is (sok, kicsi...). Az apa, anya és fej is megvan az ótörökben, de ezek nem a legjobb példák, mivel valószínűleg nagyon korai (ősiráninak tartott) szavak, így nem használhatók fel nyelvrokonításra (a finnugorság bizonyítékai között mégis megtalálhatók). Ha a finnugor elmélet nem létezne, és ez lenne a hivatalos álláspont nyelvrokonságunk kérdésében, a magyar-török rokonságot sem lehetne megcáfolni. De a kizárólagosságát vitatni lehetne. Kb. ez a helyzet a finnugor elmélettel is. Más források: [link]

Finnugor alapszavaink (ugyanonnan, mint ahonnan a török "jövevényszavakat" linkeltem): [link] . Mint látható, ebben benne maradtak az óiráni eredetű szavaink, amelyek a törökben is megvannak, viszont valamiért a finnugor példák közül mindig elfelejtik kivenni őket. Hasonlítsuk még össze a 2 lista jellegét (szavak száma és azok jellege, aztán az alapján döntsük el, hogy a finnugor szavak valóban annyival jobban az ún. alapszókincs szavai közé tartoznak-e, mint a török eredetű szavaink). Látni fogjuk, hogy nem lehet a finnugor szavainkat sem mennyiségük, sem jellegük miatt a török szavaink elé helyezni (viszont nem állítom a fordítottját sem). Itt a szabályos hangmegfelelések sem lehetnek érvek, mivel azok a korai jövevényszavaknál is jelen lehetnek, így önmagukban nincs bizonyító erejük.

Azt kéne már egyszer észrevenni, hogy nem egy elméletet kell megtanulni, hanem meg kell ismerni az alternatívákat is, és abból logikusan gondolkodva levonni a következtetéseket.

Még 1 olvasnivaló: [link]

Komplexebb személet a magyar, török és finn nyelvek közös eredetére (amely sok mindent megmagyarázna, ám bizonyítottság hiányában elvetik, holott cáfolni sem lehet): [link] . Ez gyengíti azokat a nyelvtani érveket, amelyek a finn és magyar nyelvtan hasonlóságai alapján látják bizonyítottnak a nyelvrokonságot, mivel azok a török nyelvekben is megvannak.

"Elgondolkodtató, hogy a személyes névmásaink a török, a számneveink pedig a finnugor nyelvekkel mutatnak rokonságot."

Én úgy vettem észre, hogy a magyar személyes névmások ott lapulnak a finn igeragokban! :)

Erről arra gondoltam, hogy a ragozás úgy alakulhatott ki, hogy kezdetben volt az alapige és az ige után tették oda a személyes névmást, ami később raggá módosult.