Az első héten a tavalyi anyagból írt dolgozat egyes jogosan ronthatja le az idei jegyet?

"Meg lehet nézni, amikor egy tanár hajnal kettőkor esik le a székéről a fáradtságtól, amikor a családja helyett a munkájával tölti az egész hétvégét, csak éppen nem egy kivilágított irodaházban teszi, hanem a saját lakásában. "

Aztán nyáron jól kipiheni magát, mialatt mindenki más a belét kidolgozza. Egyébként nem tudod nekem olyan drámai módon beállítani a tanárok munkaterhelését, hogy ne jusson eszembe 149 példa az én életemből, a munkából, ami annál sokkal megterhelőbb.

"Mindjárt el is felejtem, hogy átéltem mindkét oldalt belülről, és bedőlök a szakértelmednek. "

nem kell semminek bedőlni, de hülyének sem kell nézni mindenkit a peadgógusokkal kapcsolatban. Ezt a társadalmat áthatja az oktatás, túlzottan jelen van ahhoz, hogy a tanárok munkáját egy nem látható, titokzatos de a színvalak mögött szörnyű munkaterheléssel járó tevékenységnek állítsák be. Elhiszem, hogy sokat dolgoznak, de közel sem annyit, mint a versenyszféra, és ez nem vita tárgya, ez tény. Nincsen rajtuk milliós anyagi felelősség, aminek a rettenetében élnek, nem hívogatja őket a főnök vagy az ügyfél a nap 24 órjában, nincsenek kitéve nagy kockázatú intellektuális teljesítményhatáridőknek, közel nincs olyan fenyegetettség, nem kapnak lehetetlen elvárásokat, nem találkoznak olyan feladattal, amit azelőtt nem csinált senki, vannak ipari sztenderdek, azaz tudják pontosan, hogy az előttük álló feladat kb mennyi időt vesz igénybe és mire van hozzá szükség stb stb. A versenyszférában ez nincs így. Persze, most jön valaki, hogy "de a tanároknál is ez van", de ettől még nincs így.

"Úgy látom, te tényleg nem segítségért jöttél ide"

Ki mondta, hogy azért jöttem?

"mert még van két nap munkám erre a hétvégére, csak szombaton kicsit később kezdhetem."

nem fogok sírva fakadni. Ugyanis az én szakmámba 5 nap munka szokott jutni egy hétvégére, csak be kell zsúfolni. Mert hiába kellene 5 nap az elvégzéshez, az ember az állásával, egzisztenciájával játszik, ha nem végzi el két nap alatt.

De akkor legalább te érted, mi volt a kérdésem lényege:) Nyilván egy tanár kérdezhet szinte bármit a dolgozatban, mert meg tudja indokolni, hogy tudni kell. De vannak szempontok ezen felül is. Morális szempontok is, mint pld az, hogy a gyerek egy kemény tanévet követő hosszú szünet után képes e pár nap alatt az agyát visszaállítan a tananyagra, és ez elvárható e emberileg, morálisan, lélektanilag. Mert ugye hiába játszotta az operaénekes 10 évig a darabot, egy év kihagyás után próbák tucatjai kellenek, hogy színpadképes legyen ismét. Pedig tudja a darabot. Ha létezik ez a jelenség, akkor miért nem kalkulálja bele a középeurópai pedagógia? Ez így van énekkel, hangszeres tudással, sporttal stb. Én profi módon rajzolok, egyetemet végeztem belőle, de mostanában ritkán van rá alkalom, ezért kéne pár hét gyakorlás, felfrissítés, hogy hozzam a formát. Ez is lélektani ismereteket, az ember mély ismeretét igényli. Az a tanár, aki ezzel nem számol, az rossz pedagógus. Ezeket szerettem volna megtudni, hogy az emberek erről mit gondolnak, mi ennek a morális vonzata, ez az emberi lelket, elmét, agyat figyelembe nem vevű pedagógia vezet e valahová. Ezek a nagy kérdések, és nem az, hogy a fiamnak van e egy történelem egyese vagy sem. De az emberek ezt nem értik, azonna robbannak. Mert az ilyen internetes fórumokhoz is úgy állak hozzá, ahogy az iskolarendszer kitenyésztette őket, azaz valami vagy fekete vagy fehér, valaki vagy tud valamit, vagy nem, és minden ember egyforma (gondolják). Nem tudom, miért nem lehet erről nyiltan beszélni, és miért kell azonnal megtámadni a kérdezőt, becsmérelni a fiát, és azon nyomban a tanárok mellé állni. De a kérdésnek volt egy haszna, ugyanis sikerült megtudnom a magyar oktatási rendszer legmocskosabb és legaljasabb szavát, ami nem más, mint a "letanította". Ez mi?? Illetve tudom, hogy mi, csak nem tudom elhinni, hogy ilyen van.... Elgondolkodtam, milyen az, mikor valamit letanítanak. Úgy hangzik, mint egy művelet, egy gépies betáplálás, személytelen, indusztriális, felülről jövő marsruta.

Ebben a szóban benne van az egész oktatási rendszer tragikuma.

Én azt gondolom, hogy a "letanította" szónál jobban semmi nem képes kifejezni ezt a viszonyrendszert.

Ez a szó létezik az oktatási nyelvben. Használják hivatalosan is a szakirodalomban. Főleg most, a vitatott szabályozások idején. Pld "X órát kell letanítani ahhoz, hogy...stb."

Felmerült bennem a nagy kérdés, hogy a "megtanít" szót, hogyan, és miért váltotta fel a "letanít"? Összevonhatták a fejükben azzal, hogy "letud"?

Nekem van egy elméletem erről a váltásról, de valószínűleg soha nem fogjuk megtudni a választ. Én azt gondolom, hogy a "megtanít" esetében a tanár a felelős, ha a diák később nem tudja az anyagot. "Letanítás" esetében ennek a felelőssége a diákra van hárítva.

Ha én azt mondom, hogy valakit megtanítottam valamire, az egy nagy dolog. Átadtam neki valamit, amit azlőtt nem tudott. Letatínás esetében mit adok át, és mi a tanítás tulajdonképpen?

És ez a költői kérdés így a végére...