Miért nem szeretnek olvasni a mai gyerekek? Fiatalok?

Az oktatási probléma nem a tanároknál kezdődik, hanem a közoktatási rendszerben és az Oktatási minisztériumnál, aki eldönti, hogy mit tanuljanak a diákok, mi legyen a tanmenet, amitől nem sok eltérési lehetőség van, és plusz, hogy nagyon alulfizetettek a közoktatásban dolgozók, ha valakinek van pedagógus ismerőse, az tudja, hogy a munka nem fejeződik be a kicsengetéssel, és ehhez képest bagó a fizetés, és a tanár vagy agyongürizi magát és hullafáradt a tanév végére, mint a mosott rongy (nem írok csúnyábbat), vagy legyint az egészre, mert ezért nem éri meg kikészülni, még a gyógyszerköltséget se fedezi.

Amúgy valóban, sok múlik a nevelésen a szülők részéről, amelyik szülő foglalkozik azzal, hogy a gyerekével mi van, annak a gyereke nem lesz hanyag diák. Csak sajnos ma ebből van a kevesebb.

Én nagyon szerettem az Egri csillagokat, nem is egyszer olvastam végig, a film nem adja vissza úgy. Én minden kötelezőt elolvastam, és csak 1-et olvastam csak érettségi után, de arra nem volt szükség, mert nem vettük be a tananyagba, választható volt, melyik alkotás legyen, és erre már nem volt idő. Sajnos most nem sok időm van olvasni, de ha lesz újból, akkor már van terv, hogy miket szeretnék elolvasni.

Én nem szeretem a Barátok közt sorozatot, lehet, hogy bennem van a hiba? :-)

én voltam az,aki először felvetette a Kőszívű ember fiai-t. A pál utcai fiúkat én is elolvastam, nem is egyszer, és mindig sírtam a végén. Mert tudtam miről szól. A kötelezők egy része azért lehet unalmas,mert egyszerűen nem értik, vagy a nyelvezete vagy nem tudom mi miatt.Szerintem az tud élvezni egy könyvet, aki már érett rá. Most nem tudom ezt megfogalmazni máshogy,de szerintem kell egyfajta érettség hozzá(és ez mindenkinél más). És nem biztos,hogy a gyerekek akkor kapják kézhez ezeket a könyveket, amikor eljött az idő hozzá.

Én végig szenvedtem majdnem az összes kötelezőt, volt amit szerettem olvasni, de az volt a legjobb,mikor főiskolás lettem,azt olvastam amit akartam(mert nem magyar szakos voltam), ma már két könyvtárból hozok ki könyveket, antikváriumba járok. Pedig meg is utálhattam volna a könyveket...

Szerintem annyira felgyorsult a világ körülöttünk, hogy egy könyv, ráadásul szépirodalmi alkotás, nem tud versenyre kelni pl. az internettel. Hiszen míg a könyvekben leírások szerepelnek, amelyek jó esetben megmozgatják a képzelőerőt de "információtartalmuk" nincs, addig a neten pillanatok alatt készen kapjuk a képet, a színt, a hangot, és egyszerre több dolgot dolgot végezhetünk.

Hát nagyon nehéz így leültetni egy gyereket olvasni.

Másrészt valóban nem ismerik a gyerekek a szavakat. A magyar szakos kollégám, minden évben elámul,hogy már a Toldit sem értik a srácok, mert minden második szót meg kell magyarázni. 20 éve nálunk még a gyengébb tanulók is izgatottan várták a következő magyar órát:)

A szépirodalom értéke valóban nem hasonlítható össze Harry Potterrel, mégis azt mondom,hogy váltani kell, mert így a gyerekek nem szeretik meg az olvasást.

A szülői példa is sokat számít, de az sem minden, mert nekem anyukám rengeteget olvasott, rám is rámragadt a könyv szeretete, de a két öcsémre nem.

Nem igazságos viszont az iskolától, és tanároktól elvárni, hogy mindent, még a nevelést is ők végezzék a szülők helyett. Persze tanárban is van olyan aki nem jól végzi a dolgát, csakúgy mint ügyvédben vagy asztalosban.

Mellesleg én minden kötelezőt elolvastam, és én sem értettem mindet, volt amit utáltam, de felnőtt fejjel kaptam egy iránymutatást az igényesség felé. Pedig 14 évesen ponyvákat olvastam, ma klasszikusokat és könnyedebb műfajt(már nem ponyvát értek alatta, hanem mondjuk Vámos Miklóst) egyaránt.

A kisfiamnál mindent megteszek majd, hogy olvasóvá váljon,mert szeretném ha ő is átélné az olvasás nyújtotta örömet. Igyekszem majd a kezébe adni korának megfelelő könyveket, ami talán segíti abban, hogy elolvassa az Egri Csillagokat.

Az egészséges középutat kellene megtalálni, és elfogadni, hogy bizony az alapműveltség része az ókori görög irodalom, ugyanakkor azért meg valaki megnézi a Barátok köztöt vagy mást a tévében, még nem bunkó.

huhh, de kiírtam magam:))

egy pedagógus és szülő egyben

Kötelező irodalom:

Nagyon sok itt a lázadó emberke, aki azért nem olvas kötelezőt, mert nem érti a nyelvezetét. Hát épp azért van feladva, hogy megértse. A tanulás sajnos egy nehéz folyamat. A tanulás során akadályok gördülnek az ember elé, amiket le kell küzdeni, ugyanis amivel nem küzd az ember – abból nem tanul. Ugyanolyan, mint az edzés: akkor kezd el érni valamit, amikor elkezdünk fáradni, de ha akkor abbahagyjuk, semmit nem ér. Aki a 8. oldalon feladta az Egri csillagokat, az kb olyan, mint aki nehéznek találta az egykilós súlyt, és inkább hagyta a francba az egészet. Éppen ezért, nehogy már a gyerek mondja meg, hogy ő inkább Harry Pottert olvasna kötelezőként.

Jókai például olvashatatlan szótár nélkül, de hogyan bővülne a szókincs, ha nem azzal, hogy időnként idegen szóval találkozunk, hát nehogy már egy hibáktól hemzsegő tömegkönyvből tanuljon meg valaki az anyanyelvén...

Tehát a kötelező olvasmány a tananyag része, ugyanúgy, mint a szorzás, és az, amit tanítani akar, nem tanítható meg a „könnyű” olvasmányokkal. Szorozni se tanulsz meg, ha a nehéz szorzási feladat helyett megoldasz két könnyű összeadást.

Az olvasás „unalmassága”:

Nagyon sokan leírták már (úgy általában), hogy az olvasás nem tudja felvenni a kesztyűt a TV-vel. Az olvasás során az embernek magának kell elképzelnie a dolgokat, megértenie a cselekményt (agymunka), míg a tévé színnel-hanggal az arcába tolja a megrágott falatot. Ráadásul a TV gyors, mármint egy adott mennyiségű akciót sokkal kevesebb időbe telik megnézni, mint elolvasni, ami egy fokozott pörgést jelent a TV esetén – és még egy akciódús könyvet is lassúnak érzékel az ember. Hasonló ahhoz, mint az autópálya után beérni a városba és 50-nel menni: szinte tötymörgésnek tűnik, egyszerűen egy szubjektív érzet.

Az értelmiség presztízsvesztése:

Magyarországon sajnos egy nagyon kontraszelektív trend alakult ki. A TV-ből, magazinokból az süt, hogy nem kell ész, celebnek kell lenni, ki kell rakni a csöcsöt, aki bunkó, előre jut. Ezzel a képpel szemben elég nehéz elmagyarázni a gyereknek, hogy ha tanul, akkor sikeres lesz, főleg mert egyébként azt látja, hogy XY (például épp a tanára) a sok ésszel mire ment: BKV-val jár tanítani, míg a Sanyi papája a nyóc általánossal meg milliomos vállalkozó. A tudás országában, vagy mi az aktuális politikai maszlag, ennyire becsülik a tudást. Azt már kevesebb gyerek fogja fel, hogy egy országban nem kell kétmillió celeb, és valószínűleg nem ő lesz az, akinek sikerül befutnia. Ez ugyanaz, mint a "velem nem történnek bajok, csak másvalakivel" mentalitás, de ha mindenki ezt gondolja, akkor kivel történik mégis valami baj? Mások számára én vagyok a másvalaki.

Az olvasás presztízsvesztése:

Mindehhez jön az, hogy a fiatalok körében valami vagy nagyon divatos, vagy nem az – átmenet nincs. Ez nem a mai fiatalságot jellemzi, minden korban így volt. Csakhogy ma az olvasás bekerült a nem trendi dolgok közé (részben a fenti okokból), így aztán aki mégis olvas, azt nem hogy nem támogatják (azaz semlegesek vele), hanem egyenesen kigúnyolják a többiek. Ez nyilván még az olvasni szerető gyerek esetén is az olvasás mennyiségének csökkenéséhez vezet, hiszen nem olvashat a szünetekben meg a suliban, csak otthon. Az olvasmányélményeit se tudja megosztani a közösséggel, így elszigetelődik a társaitól, és az piszok kellemetlen tud lenni.

Valaki kérdezte, hogy ha a mostani kötelezők nem jönnek be, akkor mi kéne helyettük. Már nem vagyok középiskolás, de még csak 22 vagyok és emlékszem rá, hogy mennyire utáltam a kötelezők többségét (pedig amúgy mindig is szerettem olvasni). Hát nézzük csak, nekünk kötelező volt a Kincskereső kisködmön, az jó, én azt meg is hagynám. Nekem a Robinson is tetszett, nem tudom, ki hogy van vele. De minden mással úgy voltam, hogy az ablakon vágtam volna ki. Bele értve a Kisherceget is, amit gyerekkoromban imádtam, felnőtt koromban imádok, de 4-esen baromira nem fogott meg sem az, hogy mese, sem a mögöttes tartalom. Jókaival meg pláne tele volt a bugyrom. Igaz, nekünk nem a Kőszívű volt, hanem az Arany ember, amire most is azt mondom, hogy köszi de nem. Akkor már sokkal jobb lenne szerintem, ha általánosban Szabó Magdát olvasnának a gyerekek például. Mondjuk talán ne az Abigélt, mert egyrészt abból van film, mindenki azt nézné meg, másrészt mert a második világháborút csak nyolcadikban tanulják. Lehetne viszont a Mondják meg Zsófikának, az amúgy is ifjúsági regény és nagyon nagyon jó. Vagy a Születésnap. Szerintem amúgy is kevés női szerző művét tanítják, nem ártana ezen kicsit frissíteni. Nagyobbaknak, mondjuk 7-8. osztályban már simán megállná a helyét Robert Merle: A sziget c. műve, ne mondja senki, hogy nem világirodalmi alkotás, azon kívül baromi izgalmas és tanulságos is. A Védett férfiak is nagyon jó lenne, bár abban kicsit sok a szex, mármint így általános iskolásoknak tuti nem adnám kötelezőnek. Negyedikeseknek tök jó lenne pl. F. H. Burnett valamelyik regénye, mondjuk a Titkos kert, vagy A padlásszoba kis hercegnője (mondjuk a második eléggé lányos, de szerintem jó kis történet, és gyerekeknek szól). Vagy ha Burnett, akkor A kis lord, na az is tök jó. Aztán, szintén felsősöknek tök jó lenne Dreiser-től a Carrie drágám, ez is világirodalom, és tanulságos is. Aztán itt egy rövid: Steinbeck: Egerek és emberek. Hú, na az aztán nagyon jó, érthető a nyelvezete és érdekes is.

Gimnáziumban meg simán mehet pl. Orwell: Állatfarm, akkor már tudnak annyit töriből is, hogy értelmezni tudják, mondjuk ezt nem adnám úgy fel, hogy előtte nem beszélték meg órán.

Na, legyen még közöttük magyar:

Fehér Klára: Bezzeg az én időmben (benne van a 70 legnépszerűbb magyar regényben)

Kb. ezek vannak a polcomon, amik bőven elférnének az iskolai tananyagban és a diákok is élveznék.

De még ezek jutottak eszembe:

Charlotte Brontë: Jane Eyre

Charles Dickens: Karácsonyi ének

Edmondo de Amicis: Szív (ez simán elmenne negyedik, ötödik osztályban is)

Michael Ende: A Végtelen történet (bár ez van filmben is, de hát ki tudja, talán elolvasnák)

Ketész Erzsébet: Elizabeth

Most tényleg csak ennyi jutott eszembe, nem tudom, hogy ez elég lenne-e de szerintem ezek között több olyan van, amit érdeklődéssel tudnának olvasni a gyerekek (pedig a könyvek nagy része szintén nem mai darab). De különben manapság már annak is örülnék, ha bármit elolvasnának. Ha valaki azt mondaná akármelyik kötelezőre, hogy neki az nem tetszik, akkor választhatna magának másik regényt, ami neki tetszik. És az aztán lehetne tőlem akár a Harry Potter van az Alkonyat, vagy egy Stephen King regény, tök mindegy, csak olvassanak valamit a gyerekek, szeressék meg és fedezzék fel az olvasás varázsát.