Nehéz megszokni a koleszos életet?

Szia! Én is ugyanezekkel a gondokkal küszködtem tavaly:) Nagyon féltem a beköltözéstől, előtte való napokban kész idegroncs voltam, még arra is gondoltam, hogy inkább nem költözök be:) De hál'Isten nem így lett! :) Végül beköltöztem. És igen, valóban kell osztozkodni és alkalmazkodni. De ez nem minden esetben tragédia. Csomószor lesz majd olyan hogy te előbb visszaérsz a koliba, mint a szobatársaid és lesz egy kis magánszférád is. Én csomót szomszédoltam is, mert én meg már olyan szinten egyedül voltam, mert sose volt senki bent a szobában. Nem kell aggódni, én sem vagyok az a könnyen alkalmazkodó típus. Valakinek elég 2 hét mire megszokja, én bevallom, nekem beletelt 3-4 hónapba, mire igazán felszabadult voltam, de nagyon szeretek kolis lenni, a légkör, a társak, az egyetemi megbeszélések, a közös tárgy és vizsgafelvétel mind olyan pillanatok, amikre majd később mosolygós szívvel fogsz visszagondolni:)

Vannak olyanok, akik viszont tényleg nem tudnak alkalmazkodni, de ez olyan, hogy először ki kell próbálni, mivel még nem voltál kolis, nem tudhatod, hogy szeretni fogod-e vagy sem! Próbáld ki, veszteni valód nincs:) Inkább örülj, hogy bekerültél, én nagyon sokat kepesztettem mire elfogadták a fellebbezésemet, pedig 200 km-re lakom a sulitól, és szüleim minimálbért keresnek és van egy beteg öcsém is. Visszatérve, ha nem bírod a kolit vagy nem tudsz beilleszkedni, akkor meg akármikor választhatsz albit is. Szóval van lehetőség, amit egyetemi éveim alatt megtanultam, az az, hogy nem kell, ill. nem szabad meghátrálni az új és szokatlan helyzetektől mert így soha nem tanul az ember. :)

Sok sikert! És ne izgulj ;)