Elégedettek vagytok a kollégiumi szobatársaitokkal?

Végül az lett belőle, hogy a két csajszi napokig elül kussban az ágyban (jobb esetben ül, amúgy általában fekszenek), ritkán szólnak valamit, akkor is inkább egymáshoz, mint hozzám. Több barátom is megjegyezte, hogy bunkók, ha rájuk ordítanak, sem köszönnek nekik, például. Az meg a személyes sérelmem, hogy csesznek takarítani (az évben eddig két alkalommal volt, hogy közösen kitakarították a szobát; az összes többi alkalommal, azaz minden hétvégén én takarítottam, mellesleg ha én nem viszem ki a szemetet, akkor az ott bűzlik akár hetekig is, mert nem viszi ki egyik sem, inkább kihordja a szemetét a folyosói kukába; a kajamaradékuk meg rendszeresen az asztalon marad, most is hazamentek már mindketten, nem is jönnek vissza, csak jövőre, és A KAJAMARADÉK OTT VAN AZ ASZTALUKON, csessze meg...), aztán húzzák az orrukat, hogy "jaj, büdös van", és egymás ellen fújkálják a kétfajta légfrissítőt hárompercenként, amitől csak még gyomorforgatóbb szag lesz. De ablakot nyitni már csak végső esetben lehet, a kajamaradék meg továbbra is ott figyel az asztalon. Nem arról van szó, nálam is előfordul, hogy nincs időm/kedvem/energiám elmosogatni, de nem hagyom itt a maradék kajámat...