Mit tegyek? Egyetemre járok és nem bírom tovább! (többi lent)
Jelenleg Msc-képzésben veszek részt és azt érzem, hogy nem bírom tovább. Utálom az egészet és legszívesebben világgá mennék. Nem, nem azzal van a problémám, hogy nem bírnám csinálni, mert jelentősebb megerőltetés nélkül a Bsc-t kitűnően végeztem, s a mesterképzéses első félévét is hasonlóan zártam. Mielőtt jönnének a "stréber", "nincs magánéleted" , "lazítanod kéne" kommentek, gyorsan leszögezném, hogy egyetem mellett heti 5*3 órát edzem és hétvégenként edzőtáborban vagy a barátaimmal vagyok. Természetesen van párkapcsolatom is, kutyám, macskám, családom, tehát még megközelítőleg sem csak a tanulás tölti ki a napjaimat.
A problémám igazából a csoporttársaim nagy része, akikkel nem tudok mit kezdeni. Folyamatosan vagy levegőnek, vagy őrültnek, vagy strébernek néznek és állandóan lekezelnek, beszólogatnak. Egyszóval, kinéznek maguk közül. Pedig nem vagyok különösebben ronda, se túlsúlyos, aránylag jól öltözködöm, mindig mindenkinek segítek, legyen szó leckéről, jegyzetről, anyagi támogatásról.
Ez még valahogy nem is annyira bántana, viszont ami határozottan undorít az az állandó képmutatás, törtetés és a tanárokhoz való dörgölőzés. Utálom az egészet és nem bírom feldolgozni, hogy csak így lehessen érvényesülni.
Én legfeljebb köszönök a tanároknak, ill. ha az órákon felszólítanak, válaszolok a kérdéseikre. Ennyi az összes kapcsolatom velük. Kivéve a konzulensemmel, mert vele a szakdolgozatom miatt is néha kommunikálok.
Ezzel szemben a többiek mindig ott sündörögnek a tanárok körül, s próbálnak barátkozni, jó pofizni, lelkesedni = előkészíteni a phd-s helyet... Már nem is az számít, hogy tényleg hasznosítható tudást szerezzenek, csak az, hogy ötöst szerezzenek, ill. bekerüljenek a doktori képzésbe.
Tudom, nem kéne ezzel foglalkoznom, de iszonyatosan nehéz ezt elviselni. Én is szeretnék majd esetleg egy doktori fokozatot szerezni, de azt hiszem, sosem tudnám az elveimet feladni, és csak azért egy adott területtel foglalkozni, mert egy kis mosolygással, ott biztosítva lehet az előrejutás...
úgy érzem, hogy megfojt ez a fertő!
Mit csináljak szerintetek? Kiiratkozzam? Égessek fel magam mögött mindent és meneküljek onnan? Fuldoklom :S





Szerintem is depresszió gyanús vagy. De ezt most nem bántásból mondom. Próbálj meg minél többet olyanokkal beszélgetni/lenni akiknek megnyugtat a jelenléte.
Másfelől meg nagyon is elhiszem, és igazat adok neked abban, hogy egyetemeken sajnos tényleg nagyon sok törtető, másokon átgázoló hallgató van, aki senkinek és semminek nem nézi az érdekeit. Sajnos ilyenek az emberek.
Ettől én is hányni tudnék. Én is egyetemista vagyok, igaz csak elsőéves, de rosszul vagyok attól, hogy egyesek bájologva, műmosollyal próbálnak előretörni. A lányok közt elég sok a r....c és ezért néha már én is menekülnék. Értem én, hogy a túlélésért hajtunk mindannyian, de érdekes, hogy én mégis meg tudok lenni, mindenféle szemétkedő, másokon áttaposó manőverek nélkül. Néha már a hátamon futkos a hideg, ha be kell mennem, és meglátom némely csoporttársam. Régen azt hittem az egyetem más lesz, de nem... Itt is megvannak azok a kétszínű, sunyi, k....kodó, törtető alakok, mint gimiben, vagy általánosban. Az emberi természet ilyen sajnos. Nagyon szomorú dolog ez, de ez sajnos már csak így alakult ki. A legtöbb embert nem érdekli, hogy másnak okoz e fájdalmat a viselkedéssel. Én sem érzem jól magam ott, nincsenek barátaim, csak középsuliból, de azok igaz barátok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!