Mit tegyek? Egyetemre járok és nem bírom tovább! (többi lent)
Jelenleg Msc-képzésben veszek részt és azt érzem, hogy nem bírom tovább. Utálom az egészet és legszívesebben világgá mennék. Nem, nem azzal van a problémám, hogy nem bírnám csinálni, mert jelentősebb megerőltetés nélkül a Bsc-t kitűnően végeztem, s a mesterképzéses első félévét is hasonlóan zártam. Mielőtt jönnének a "stréber", "nincs magánéleted" , "lazítanod kéne" kommentek, gyorsan leszögezném, hogy egyetem mellett heti 5*3 órát edzem és hétvégenként edzőtáborban vagy a barátaimmal vagyok. Természetesen van párkapcsolatom is, kutyám, macskám, családom, tehát még megközelítőleg sem csak a tanulás tölti ki a napjaimat.
A problémám igazából a csoporttársaim nagy része, akikkel nem tudok mit kezdeni. Folyamatosan vagy levegőnek, vagy őrültnek, vagy strébernek néznek és állandóan lekezelnek, beszólogatnak. Egyszóval, kinéznek maguk közül. Pedig nem vagyok különösebben ronda, se túlsúlyos, aránylag jól öltözködöm, mindig mindenkinek segítek, legyen szó leckéről, jegyzetről, anyagi támogatásról.
Ez még valahogy nem is annyira bántana, viszont ami határozottan undorít az az állandó képmutatás, törtetés és a tanárokhoz való dörgölőzés. Utálom az egészet és nem bírom feldolgozni, hogy csak így lehessen érvényesülni.
Én legfeljebb köszönök a tanároknak, ill. ha az órákon felszólítanak, válaszolok a kérdéseikre. Ennyi az összes kapcsolatom velük. Kivéve a konzulensemmel, mert vele a szakdolgozatom miatt is néha kommunikálok.
Ezzel szemben a többiek mindig ott sündörögnek a tanárok körül, s próbálnak barátkozni, jó pofizni, lelkesedni = előkészíteni a phd-s helyet... Már nem is az számít, hogy tényleg hasznosítható tudást szerezzenek, csak az, hogy ötöst szerezzenek, ill. bekerüljenek a doktori képzésbe.
Tudom, nem kéne ezzel foglalkoznom, de iszonyatosan nehéz ezt elviselni. Én is szeretnék majd esetleg egy doktori fokozatot szerezni, de azt hiszem, sosem tudnám az elveimet feladni, és csak azért egy adott területtel foglalkozni, mert egy kis mosolygással, ott biztosítva lehet az előrejutás...
úgy érzem, hogy megfojt ez a fertő!
Mit csináljak szerintetek? Kiiratkozzam? Égessek fel magam mögött mindent és meneküljek onnan? Fuldoklom :S
Sztem sza* le a többiket
és ha már elkezdted legalább
fejezd be a félévet (aztán mégmindig gondolkozhatsz)
Nagyon úgy néz ki, h a többiek valahogy
irigykednek rád
Nem kéne annyit törődnöd az évfolyamtársaiddal
A félévet pedig még lazán kibírod
Még 1.5 év van hátra... aztán pedig a már említett doktori képzés. Legalábbis én nagyon szeretném,mert ez az egyik nagy álmom.
Nem, nem orvosi képzés. :) Amellett valószínűleg kissé leterheltebb lennék. Egyszerű BTK-ról van szó, amelyet szeretnék normálisan és valóban színvonalasan csinálni úgy, hogy később akár el is tudjak a szakmában helyezkedni.
Irigykedni... valószínűleg, főleg, hogy már többször is visszahallottam a többiektől, hogy számukra én vagyok a vezérfonal. Ez elég elkeserítő, mivel én semmiféle vezérfonal nem szeretnék lenni, hanem egyszerűen csak élvezni a kiosztott feladatok elvégzését (feltéve, ha lehet :D ), lehetőleg úgy, hogy ne legyen minden reggel-este gyomorgörcsöm attól, hogy be kell mennem az egyetemre.
Véleményem szerint nekik az a bajuk h te okos vagy...és tényleg irigyek...segítséget elvárják tőled de megköszönni gondolom nem képesek(vagy ha igen,csak udvariasságból)
Én sajnos sok olyan emberrel találkoztam már, akik elvárják h segíts, de közben te vagy a "rossz" , mert neked könnyen megy a tanulás..
Nem érdemes velük foglalkozni, ennyi idősen az ő szégyenük ez.
Szerintem nem csak az emberekkel van bajod, hanem az írásod alapján én depressziósnak is tippellek.
Mindenképp ajánlom, hogy keress fel egy szakembert, pár óra beszélgetés is sokat segíthet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!