Késő elkezdeni az egyetemet 25-26-27 évesen?

Én is most szeptemberben kezdtem az egyetemet, és 28 éves vagyok. Ja, és szintén babázok :)

Én úgy látom, hiába vagy huszonéves, nagyon döntésképtelen, tesze-tosza vagy... szerintem ezért is akarnak a szüleid irányítani téged, mert abból amit irtál simán el tudom képzelni, hogy te magad se tudod mi a jó neked, illetve, hogy azt, hogyan kéne megvalósítani. Engedélyt kérnél huszonévesen a szüleidtől, hogy tanulj, külföldön élj?? Ezekszerint anyagilag és érzelmileg is függsz tőlük. Messze nem lehet egészséges a kapcsolatotok. Ha ki akarsz menni külföldre, akkor menj! Keress ott munkát, szállást, sulit, aztán vágj bele. De ne arra várj, hogy majd a szüleid áldásukat adják, esetleg pénzt adnak, hogy elindulj...Miért kéne tőlük bármi is? Felnőtt ember vagy, ha menni akarsz menjél. Pont ezért akarnak téged irányítgatni, meg beleszólni mindenbe, mert látják, hogy rászorulsz. Kicsit olyan volt ez a szöveg, mintha egy 17 éves továbbtanulás előtt álló tini irta volna. Egyébként szerintem kicsit késő már huszonévesen főiskolára járni (mivel általában a többség addigra már elvégez egy szakot), de mindenki más tempóban halad, és nem kell mindig mások véleményével törődni. Ha úgy érzed, ez a te életedbe belefér, akkor tedd meg. De a szüleidtől ne várj semmit, felnőtt emberként, akkor tedd meg, ha meg tudod tenni, a saját erődből, elhatározásodból.

Én 24 évesen kezdtem egy szakot nappalin (BSc), 27 évesen fejeztem be. Szerintem vágj bele.

Nem késő belevágni, én 28 évesen kezdtem. Ha Svédországba szeretnél menni, akkor hajrá. Gondolom akkor csak beszélsz valamilyen nyelvet. Szerintem sok helyen, ahogy nálunk is, van angol nyelvű képzés, azzal is el tudnád kezdeni a sulit. Kicsit zagyva a megfogalmazásod mondjuk:) Most akkor van annyi spórolt pénzed, hogy ki tudj menni? Vagy pontosan mi is tart vissza? Te a spórolt pénzedet magadra szeretnéd költeni, oké. De akkor azt tényleg ne várd, hogy majd a szüleid támogassanak ha amúgy is rossz az anyagi helyzetük. Fogd a kis pénzedet, aztán menjél ki dolgozni valahova, ne szenvedj itthon. Mire vársz? Mit totojázol? Ne haragudj, de össze kéne szedned magad. Elméletileg felnőtt ember vagy, ne mástól várd, hogy megoldja az életedet. Most én is le leszek pontozva, de nem érdekel. Ebben igaza van annak a válaszolónak, aki egy tizenéveshez hasonlított. Duma, hogy félsz tőle, hogy mit mondanak a szüleid. Szerintem inkább félsz belevágni a dologba. Ami abszolút érthető, mert külföld, messze van, senkit sem ismersz, stb, de ne kend ezt a szüleidre. Ha menni akarsz, menjél. Nincs szükséged a jóváhagyásukra.

Négy csoporttársam van 40 év körül, közülük egynek ez az első nekifutása a felsőoktatásnak.

sikerült a külföldi dolog?